Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

tanúsként járja a \ilágot. Ebben a tisztében pedig nem lármás dicséretre vágyik, hanem nem tudja a bal keze, mit cselekszik a jobb keze. A titkon látó Atya színe előtt él. Ö látja, a hetedik parancsolat ellen (vétkezőt, éppen ezért nem <'az emberért, hanem az Istenért kell adnia a tanítványnak jó mértéket, megnyomottat és megrázottat. (Luk. 6,38.). A gazdag ifjú története sem a vagyonfelosztás általános parancsa, vagy éppen a földreform evangéliumi alapigéje, hanem döntésre való felhívás a mammon és Isten szolgálata között, ha a vagyona útját állja a gazdag ifjú üdvösségének, akkor világos döntéssel kell ott hagynia a vagyon-bálványt és követni urát és mesterét ugyanúgy, mint a másik-, nak, aki megfogta az ekeszarvát s elindult Isten országa követésére, nem lehet hátratekintenie, ha pedig a harmadik elé a családi élet akadálya áll, akkor hagynia kell, hogy a halottak temessék halottaikat^ mert hangzik a hívás minden akadályon keresztül is: »Jer és kövess engem!«: félreértése és megszegényesítése Jézus igéjének az, ha napi aktualitásokat gondolunk bele kinyilatkoztatásába és minduntalan törvényt csinálunk igéjéből. így Mt. 5,42.-ből nem lehet kamat-tilalmat, vagy Luk. 3,11-ből a magántulajdoni renddel szemben a köztulajdoni rend követelését kiolvasni. Ezek helyett inkább abban kell keresnünk az ő igéjének útmutatását,, hogy a gazdasági, társadalmi, közösségi életben is Isten gyermekeihez méltón viseljük magunkat,

k mint akik tudják, hogy az élet leghétköznapibb dolgaival kapcsolatos magatartásukért is felelősségre von minket az Űr. K'ülönösen két dolgot lehet kiemelni a gazdasági vonatkozású jézusi igékből. Az egyik az^ hogy a földi javak értékét kellő mélységre süly1 lyeszti az Úr. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?! Érdemes hát eladni mindent, csakhogy azi egyetlen drágakövet, Isten országát elnyerhesse az ember. Jézus Krisztus értékrendszere így kezdődik: »Először az Isten országa/« A másik az, hogy a római jogi értelemben vett magántulajdont nem ismeri. Az ember nem korlátlan ura tulajdonának, csak sáfár, benne. Amolyan átmeneti kis senki, aki elszámolásra kapott tálentumokat, szinte bizományba, ezekről azonban tudnia kell, hogy számadásra vonja őt az Úr. A gaztíag és Lázár történetéből világos a gazdag bűnhődése méltatlan sáfárkodása miatt, viszont a szegény özvegyasszony! templomi perselybe dobott két fillérjén megakad Jézus Krisztus jótetszó tekintete. Az anyagi javakkal való gazdálkodás is Isten ítélete alá tartozik ! Hál apostol szorosan Jézus iránymutatása nyomán halad. A Rómabeliekhez írt levél 13. fejezetében így ír: »Mindenki vesse magát alá a felettes állami hatalmaknak. Mert nincsen állami hatalom, csak Istentől, a meglévő hatalmat ped(ig Isten rendelte. Azért, aki fellázad az állami hatalom ellen, az Isten rendelésének áll ellen. Az ellenállók pedig ítéletet vonnak magukra. Mert a hatóságok nem a jó, hanem agonosz cselekedetek számára félelmesek. Akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól ?Cselekedd a jfót, s megdicsér érte. Hiszen Isten szolgája a te javadra. Ha pedig rosszat cselekszel, félj. Mert tfiem ok nélkül viseli a fegyvert, hiszen Isten szolgája, hogy megtorlásával utat nyisson Isten haragjának az ellen, aki rosszat cselekedett. Ennek következtében szükséges, hogy alávessük magunkat az állam hatalmának, nem-