Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

csak Isten haragja,, hanem a lelkiismeret miatt is. Hiszen azért fizettek adót is: Istennek szolgái ők, akik éppen ebben a tisztükben foglalatosak. Adjátok meg mindenkinek, amivel neki tartoztok: akinek adóval, az adót; akinek vámmal, a vámot; akinek félelemmel, a félelmei; akinek tisztelttel, a tiszteletet!«• (Róm. 13,1—7.)* Nem tesz különbséget, hogy az illető államhatalom erkölcsös-e, keresztyén-e, van-e kultúrális célkitűzése? Kijelentése egyetemesen érvényes minden politikai rendre és uralkodó felsőbbségre, amely a hatalom gyakorlásának ténylegesen birtokában van: »Nincs állami hatalom,, csak Istentől.«. Sőt a felsőbbség: »Isten szolgája,, a te javadra.« (Róm. 13,4.). Mert azzal, hogy megtorolja a bűnöket, Isten haragját tolmácsolja, míg a jónak és a) 'rendnek a védelmezésével ugyancsak Isten szolgálatában áll. »Isten szolgája« jéllege miatt nemcsak kényszerből, hanem szíves készséggel kell néki engedelmeskedni, hogy megőrizhessük a jó lelkiismeretet. Jézus igéje alapján kívánja Pál is, az alattvalói hozzájárulást a világi felsőbbség céljaihoz: az adófizetést. Mivel az államhatalmat Isten rendelte, azért a néki való engedelmesség sem pusztán a kényszer hatása alatt végbemenő meghunyászkodás, hanem az is Isten akaratán nyugszik. Aki tehát »fellázad az állami hatalom ellen, az Isten rendelésének áll ellen«. Ez pedig, amint majd később látni fogjuk, akkor is érvényes, ha az államhatalom rendeltetéséről megfeledkezvê, a jogtalanság útjára Zép. Ekkor természetesen csak a lázadás és tettleges ellenszegülés méltatlan, ellenben az állam Isten akaratának az útjáról való letérése önmagában nyilvánvaló és kinyilvánítható lehet. Pál apostol a politikai hatalomnak nemcsak azért tulajdonít ilyen jelentőséget, mintha ő, mint római polgár, annak kizárólag csak az előnyeit és védelmét élvezte volna. Hiszen II. Kor. 11,26. felsorolása szerint különféle veszedelmeken ment át, amelyek nagyrészt éppen a politikai hatalom oldaláról érték .Ezenkívül az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv bizonysága szerint nemcsak a zsidó néptől, hanem a hódító római államhatalomtól és annak fogságától is sokat kellett szenvednie. A zsidók számtalanszor bevádolták s római tisztviselők előtt többszöri kihallgatásra és peres tárgyalásra került a sor. Pál apostol itt sem társadalmi forradalmár, aki elvetné a meglévő jogrendet, és a közösségi élet intézményes berendezéseit, hanem beleilleszkedik a jogrendbe és a peres tárgyaláson a szokásos feltételek között adja , elő mondanivalóját. Amikor Festus helytartó előtti tárgyalásán annak a veszélye forog fenn, hogy Caesareaból Jeruzsálembe szállíttatása közben ä zsidók meggyilkolnák, ügyét a császárhoz fellebbezi meg, a római polgár élvezte jogokat gyakorolja és a szokásos formákat betartja. Azt mondja: »A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell nékem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként 'te is rjól tudod. Mert, ha vétkes vagyok, és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól, ha azonban semmi sincs azokban, amikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem'azoknak. A császárra apellálok!« (Ap. Csel. 25,10—11.) 4 Lie. dr. Karncr Károly: Isten igazsága c. Római levél kommentárjának fordítása alapján.