Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

-cfed' 1UI.I3ZS pU9J g^AJOU szentelésèn, amelyet a strängnäsi dómtemplomban ugyancsak Aulén püspök végzett. Az egyházi munkát 1943 augusztus 1-tői egy stockholmi „lelkészi hivatal" vezette, amely a norvég állam menekültügyi szervezetéhez tartozott. Ebben a lelkészi hivatalban, amelyet Natvig S. S. vezetett, anyakönyvezték az összes egyházi cselekményt, amelyet a svédországi menekültek között végeztek. 1944 június 1-én a lelkészek kezdeményezésére felállították a „Norvég Egyház Svédországi Egyházi Tanácsát" (Kirkeràd for den "Norske Kiitkje i Sverige), amely a lelkészi hivatal említett vezetőjén kivül a 'lelkészek és a gyülekezetek által választott lelkészekből és világiakból állott. Az egyházi tanács tehát a norvég egyház zsínatszerü képviselete ebben az országban. Gyülekezeteket szerveztünk sajat lelkésszel Stockholmban, Göteborgban és Uppsalaban. Nyolc lelkésznek a feladata a svédországi norvég telepeken való munka. Munkánk során sokszor örömmel tapasztaltuk a svéd egyházzal vaió kapcsolatok előnyét. Négy hallgató tett theologiai szigorlatot, illetőleg az egyik annak két részét az uppsalai és lundi egyetemeken norvég rend szerint, miután a kormány 1943 február 5-én lehetővé tette, hogy Norvégián kivül is lehessen norvég egyetemi vizsgákat letenni. Két hallgató svéd rend szerint vizsgázott, hogy svéd theologiai szigorlatra bocsássák, amelyet ugyancsak el fognak ismerni norvégiai lelkészi szolgálatra. Három lelkészjélölt 1944 júniusában norvég gyakorlati theologiai vizsgát tett, miután az uppsalai gyakorlati-theologiai intézetben és Molland E. professzor vezetése alatti uppsalai ideiglenes norvég gyakorlati-theologiai szemináriumban folytatták tanulmányaikat. Néhány norvég theologus az uppsalai, illetve lundi egyetemen kezdte meg tanulmáuyait. II. Norvégia egryháza 1S44—1945„ Az egyházi harc utolsó felvonása. Ez év áttekintését egy' olyan eseménnyel kell kezdenünk, amely tulajdonképen a svéd egyház évkönyvében a mult esztendőben már megje* Ezt a második cikket a szerző zájában, Oslóban írta, lent „Norvégia Egyháza 1940—44-ig

:: c. cikkbe tartozik, de amelyről annak idején még nem lehetett beszélni. 1944 július 2-án Krohn-Hansen püspök 18 lelkészjelöltet szentelt pappá egy titkos papszenteLésen Ileígöyában Amikor a Midlertidige Kirkeledelse 1942 nyarán először lépett a nyilvánosság elé, a templomokban felolvasott nyilatkozat szerint a püspököknek tovább kellett volna folytatniuk szokott munkájukat a Szabad"Norvég Egyházban, így folytatni kellett volna nekik a püspöki látogatásokat, és a lelkészszenteléseket is. A püspökök tettek is néhány utazást egyházkerütükben és nyilvánosan prédikáltak is, ez azonban" rendőri beavatkozáshoz vezetett, megtiltották nekik a prédikálást és száműzték őket. 1944 nyaráig, amikor a titkos lelkészszentelést végrehajtották, nem volt papszentelés Norvégiában, sőt 3 év alatt, 1942 tavasza óta, mikor a püspökök le•köszöntek hivatalukról, az 1945 májusában történt felszabadulásig nem volt ordináció Norvégiában. A Midlertidige Kirkeledelse úgy határozott, hogv a lelkészszentelésnek titokban keíl lefolynia. Hogy a felszenteltek gyülekezetekhez jussanak, kívánatosnak tartotta. Egy nyilvános papszentelés bizonyára sokak bebörtönözésére vezetett- volna. A papszentelést Helgöyára tűzték ki, amelyik egy sziget a Mjösaban, ahova Krőhn-Hánsen püspököt és több lelkészt is száműztek. Az időpontot olyan vasárnapra tették, amikor Helgöyán a tengerészmiszszió egyik körzeti konferenciáját rendezte, s. amely alkalommal sok látogatónak kellett odaérkezni. A lelkészjelöltek így könnyen álcázhatták magukat konferenciai résztvevőnek és a papszentelés zavartanul folyt le. A megszállt Norvégiában az egyházi harc már 1914 ősze előtt régóta ^ állásharc volt- A nemzetiszocialista kultuszminisztérium államegyháza és a Szabad Norvég Egyház, két világosan elválasztható egyházi közösségként állottak szemben egymással. A kultuszminisztérium igen kies: egyháza kisebbségi egyház volt, melynek hatalmi állása a német szuronyokon nyugodott. Fröyland Lars „püspök" egyszer lelkészjelöltjeihez a bátorságról beszélt és elmondotta lelkészszentelési beszédében, hogy ő is 1945 őszén, a háború végeztével ha-