Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

egyszer bátortalan és levert volt, de aztán felébredt kétségbeeséséből, amikor a német katonák ütemes lépteit és énekét hallotta kinn iw. utcán; ha a katonák bizakodóak tudnak lenni a világban elszenvedett kudarcaik ellenére akkor őneki is bizakodónak kell lennie. Előzőleg nem lehetett megmondani, . mi ezen „egyház" bizakodása. mihelyst a németek katonai veresége közeledett, azonnal érezhetővé. vált ezekben a körökben az aláhanyatlás hangulata. A szabad Norvég Egyházat továbbra is a Midlertidige Kirkeledelse vezette, amely mostan névtelenné vált. A rendőrség bizonyos érdeklődést tanúsított az egyházi vezetőség iránt és több lelkészt hallgatott ki. hogy megtudja a vezetőségben résztvevők neveit, de nem jutottak nyomra. Ez az egyház egész szokatlan mértékben élvezte a nép szeretetét, de sok nehézséggel kellett megküzdenie. Sok g\ ülekezetnek nem voll rendes lelkésze, igen nagy mértékben maradt el á gyermekek megkeresztelése, az. ifjúság konfirmációja és igen sok jegyespár csupán polgári házasságot kötött egyházi áldás nélkül. Ezek a vonások is a zsúfolt templomokról és az úrvacsorázók gyarapodásáról rajzolt képhez tartoznak. A lelkészhiány következményeit részben azáltal sikerült kiküszöbölni, hogy a lelkész nélküli gyülekezetek egy részében laikus vezetők voltak, akiket a törvényes püspökök felhatalmaztak az úrvacsora kiszolgáltatására, amikor a gyülekezetet megfosztották papjától. A lelkészek bebörtönzése és száműzetése folytatódott. 1944 áprilisában összesen 25 lelkész volt bebörtönözve vagy internálva. 1945 áprilisában ez a szám kb. 40-re emelkodett A száműzött lelkészek és püspökök száma 1944 áprilisában Gti volt, egy évvel később cz a szám 127-re emelkedett. Egy 1945 április 1-i viszonyokat mutató statisztikai kimutatás arról tanúskodik, hogy 815 lelkész közül, akik aláírták "az Egyház Alapja c. hitvallást, 222-t azaz 270,0-ot mozdítottak el rendes állásukból, bebörtönzés. száműzetés, hivatalfoszlás. az igehirdetéstől való eltiltás vagy kcnytaerü külföldre való menekülés áltál, A háború végéig összesen 92 lelkész •olt, hosszabb-rövidebb ideig börtönben. Ezekhez jönnek még néhányan a vezető világiak közül, mint Hallesby professzor, líope Ludvig és Dr. theol. Sclijelderup Kristian — az utóbbit ugyan 1945 nyarán pappá szentelték. 1944. évének eleje óta szokássá vált, hogy a rendőrség a lelkészeket Lillehammerbe száműzte. Ez az idillikus kicsiny városka évek folyamán kis egyházi állammá változott 4 püspökkei és 50-en felüli lelkésszel, akiknek jelentkezuiük kellett állandóan a rendőrségen, de különben mozgási szabadságuk volt. Itt tartották a püspöki konferenciákat és különféle munkaközösségekben megbeszéléseket tartottak, amelyek a liáboru utáni kérdésekkel 'foglalkoztak. Amikor a né-, metek 1944 decemberében norvégiai katonai főhadiszállásukat Lillehammerbe költöztették, a lelkészek legtöbbjét Helgöyára internálták igen szelid formák között. Politikai foglyaink a börtönökben és a koncentrációs táborokban, sokkal keményebb viszonyok között éltek. Ezek 'között nem jöhetett létre olyan könnyen valamiféle lelki munka. Griniben meg volt tiltva, hogy valakinek Bibliája vagy énekeskönyve legyen, vagy összejöveteleket tartsanak. De azért ott is voltak Bibliák és Üjtestamentumok, amelyeket szorgalmasan olvastak. A lelkészek a táborokban intenzív igehirdetői és lelkipásztori szolgálatot végeztek és titokban Ürvacsoraosztást is tartottak. Az istentiszteleteket sokszor 80 résztvevővel tartották meg. Az Ürvacsorát a tábor fertőtlenítő helyiségében tartották zárt ajtók mögött. A két „grini püspök" Dr. Schjelderupnak és Einslad lelkésznek állítólag kb. 3500 úrvacsorázója volt Igen mély benyomást tett a táliorra. amikor 9 keresztyén diák. akiket halálra ítéltek, életük utolsó óráiban fennhangon egyházi énekeket énekellek cellájukban, nyitott ablak mellett. Az ének meg volt tiltva, de minden tilalommal dacoltak, hiszen úgyis meg kellett halniuk. Felszabadítás. 1914 október 25-én szállták meg .•.z orosz csapatok Kirkenes-t. a keleti Fininark megyében. Norvégia felszabadítása megkezdődött A németek nyugat felé visszavonultak és felégettek lakóházakat, templomokat és más épületeket, hogy megnehezítsék az oroszok előrenyomulását. Néhány bét alatt Mszabadult Finmark megye nagy része de ugyanakkor elpusztították azt a visszaxonuló német