Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.
† RÉVÉSZ ISTVÁN : Üdvözlégy Mária. (Evangélikus tanítás Máriáról.)
5. Eszmény, mert »fenkölt gondolkozás« és »szeretet jellemezte.« (60.1.) 6. Nála megtaláljuk a szellemi élet kiteljesedésének minden előfeltételét, bűntelen volt s ezért az ő élete hozzáhasonult, connaturális módon kapcsolódott az Istenéhez. (80.1.) 7. S végül amíg szenvedő ember lesz a földön és a lelki üdvGlsiSég bizonytalansága, addig lesz Mária-tisztelet is«, »A leggyengédebb simogató kéz az övéj kinek szivét tőr járta át.« (18.1.) E'z:eknek az idézeteknek az alapján állítjuk, hogy a Máriatisztelet egyik főforrása az általános erkölcsi eszményhit talajából fiakad. Ez régebbi, mint a keresztyénség. Az őskeresztyén időkben többször megújuló görög-római pogány bölcselet észrevétlen áthatotta a keresztyén biblikus erkölcstant. Az újra megújuló antik bölcselet azonban korántsem volt már hasonló a régi klasszikus erkölcstanhoz, hanem magába vette az első évszázadok, riajongó bölcseleti és vallásos pogány szektáinak túlfűtött gondolatait is. Ezek a szekták hittek az ember istenülésében s nemcsiak az eszményi ember s eszményi társadalom volt a vágyuk. Gondolataik a klasszikus bölcseletet s ennek újból és újból való uralomrajutásakor a keresztyén bibliai erkölcstant is átjárták. N|eim véletlen, hogy a Mária isteni méltóságáról való tanítást az 5. században mondják ki, amikor a régi görög-pogány kultúra, műveltség és gondolkodás feléledt s az akkori keleti keresztyénség életszínét megadta. S mivel a régi filozófia nemcsupán bölcselet, de a pogány ember vallása is volt, érthető, hogy miért ér el hatást épp azoknál, akik 1 a keresztyénségben számottevő theologus gondolkodók voltak. Máriát is istenült embernek tekintik', az Istenanya kifejezés nem szerepét, hanem erkölcsi íangját jelöli meg a köznapi hitben s így jönnek létre a Mária mennybemenetelét és a Mennyei Madonnát ábrázoló pompás mozaikok nyug.aton is megint azokban a századokban, mikor a régi pogány vallásos filozófiától átitatott keleti keresztyénség a nyugaton is hód'ít,. ( !8—9. sz.). Mária, mint ideál többet jelent az akkori keresztyénségnek, mint a csodatevő szentek. Épp a Mária-tisztelet ilyen alakulásából lehet megérteni a katholikus hittannak az üdvösség megnyeréséről szóló tanítását is, mely szerint az ember és Isten együttes munkájának eredménye az üdvösség. Állításunkat tehát, hogy a Mária-tisztelet egyik főforrása rz általános erkölcsi eszménytan, bizonyítjuk még azzal a jelenséggel, hogy a modern mariológiai munkákban a bizonyításokat megelőzően lenéző nyilatkozatokát találunk a mindennapi, »tömegember«, az »átlagember«, a »paraszti gondolkodásúak« és »racionalisták« irá.'nyában. Ezzel is elismerik az írók, hogy a Máriatiszelet a bölcseleti-eszmei világban keresendő s ha így van. akkor nemcsak a bibliában. S amikor a katholikus hittan a bibliával is bizonyítani kész, akkor is a legfinomabb bölcseleti okoskodást kell választania ahhoz, hogy a Alária-hit termőtalaja köré védőfalat építsen. Nem véletlen az sem, hogy a Mária-tisztelet dogmatikai útnyitása az őskeresztyén bölcselet idejére tehető s mindig azokban
