Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.
DR. BOLERATZKY LÓRÁND: Az ökumenikus kérdés az evangélikus egyházjog tükrében.
amilyen mértékben abban az egyházban az igét Krisztus tanítása szerint hirdetik és a szentségeket akarata szerint szolgáltatják" 1 ki. 4) Tehát az egyház in temporalibus, mint jogintézmény, át meg át van szőve a lelki egyház eszméjével. Ez a kapcsolat nem pusztán ideális síkon mozog, hanem gyakorlati térre is átvetítődik, mégpedig olyan mértékben, mint amilyen mértékben, általában a konkrét egyházi élet az egyházjog kialakulására hatással van. Vizsgálódásainknál kiindulópontul az apostoli hitvallás harmadik bekezdését kell vennünk, amely a »szentek közösségéről«, azaz a Krisztusban hivők közösségéről beszél. Ez a pont minden keresztyén vallásfelekezet számára közös kiindulási alap. Az egyházak egységének ebben kifejezésre juttatott valósága és ennek fenntartásának a szükségessége a reformátorokat is erősen foglalkoztatta. Különösen Luther és Melanchthon tartja fontosnak az egység fenntartását s az unum corpus christianum eszméjét tűzik maguk elé. 5) Maga az Ágostai Hitvallás is voltaképpen ökumenikus szellemű irat, mert általános, keresztyén szempontból érvényes igazságok foglalata s nem áll útjában, a keresztyén egyházak esetleges egyesülésének. 6) Ezért is mondta Luther a Melanchthon által készített Ágostai Hitvallásra vonatkozólag, hogy ő »nem tudna ilyen csendesen lépkedni«, amivel nyilván annak mérsékelt szellemére céloz. Leopold Ranke a latin egyház szellemi szülöttjének nevezi a hitvallást, melynek legnagyobb érdeme, hogy az egység útját egyengeti. 7) 'Az evangélikus egyházat még 1555 után is — amikorra jogi megalakulását lehet tenni. 8) — számtalan kötelék kapcsolja össze a régi egyházzal, amelytől voltaképpen nem is szakadt el, hanem csak annak tisztaságát állította helyre. Természetes azonban, hogy a protestáns egyházak híveinek gyarapodásával a hívek öntudata is folyton nőtt, ami aztán a különbségek kimélyülésére vezetett. Mi sem mutatja azonban a katolikus egyházzal még mindig fennálló szoros kapcsolatokat, mint az a tény, hogy Luther beszédeiben állandójan az egyházatyákra utal és az, hogy az evangélikusok még a XVII. század folyamán is igényt tartanak a »katholikus« elnevezésre. Ezt bizonyítja Malakóczy Miklós bárónak Vizkovic zágrábi püspökhöz intézett egy levele, melyben azt írja, hogy »az igazi jó hitet vallja, mert katholikus«. 9) A XVI. század theologusait is az' a törekvés hatja át, hogy a protestáns egyházak konzervatív jellegét minél jobban kidomborítsák. 1 0) Az ökumenikus szó nem katlioliküs körökben még mi i Günther Holstein: Die Grundlagen des evangelischen Kirchenrechls. Tübingen, 1928, 373. 1. 5) Hans Tiermann, i. m. 83. 1. 6) Bruckner Gvőző: Az ágostai hitvallás világátformáló ereje. Budapest, 1930, 6. I. ') Leopold Ranke: Deutsche Geschichte im Zeitalter der Reformation^ 1881, ' 173—174. 1. 8) Hans Liermann, i. m. 82. 1. 9) Josef Pindor: Die evangelische Kirche Kroatien-Slawoniens, Essek,. 1902, 54. 1. 1 0) Hans Liermann, i. m. 8 t —851.
