Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.
DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)
resztésének az érdekében, e U. n. egyháztársadalmi egyesületek. A hívek kor, nem, cél szerint keresztül-kasul egyesületekbe tömörülnek. Nő-, leány-, oltárdiszítő, templomépítői s más egyesületek keletkeznek. A Cél igen különböző : az összetartozás ápolása, a gyülekezet tagjainak egymással társadalmi úton való ismerkedtetése, a kultúra terjesztése, a »hitélet« ápolása, stb. A templomépítő egyesületek voltaképpen embrionális egyházközségek. Ezek az egyháztársadalmi egyesületek egyidőben főképpen a kultúrestet, kultúrdélutánt, vallásos estet használták eszközül, aztán divatosak 1 lettek a szeretetvendégségek s ezek mellékhajtásai, a teák, táncestélyek, bálok, tombolák, tárgysorsjátékok, bazárok, karácsonyi vásárok. Az efféle nőegyleti s más nevezetű teák rendszerint valóságos paródiái voltak az egykori agapénak. Ezek az egyháztársadalmi egyesületek és közösségfejlesztő próbálkozásaik voltaképpen már a következő korszakban érik meg virágkorukat vagy másodvirágzásukat, azonban gyökereik szempontjából ebbe a korszakba valók. / fítybe a korszakba esik az országos, azaz egyetemes egyház (mai névvel: egyházegyetem) alkotmányos kiépülése. A dunáninneni egyházkerületi többségének ellenére megvalósul az egység, de nem »ikerül kiépíteni az egységet az erdélyi »országos egyházzal«. Mindössze a brassókörnyéki magyarajkú gyülekezetek csatlakoznak, mégpedig a tiszai egyházkerülethez. Tanulságos mozzanat 1894-ben az egyházkerületek ú. n. arányosítása. Ezen a címen úgy tologatják az egyházkerületek közt az egyházmegyéket, hogy alapjában megváltozzék a dunáninneni egyházkerület állaga. (Az ország mai területén ez volt a változás: a dunáninneni egyházkerülethez csatolták a dunántúliból a fejér-komáromi és a bányaiból, a nógrádi egyházmegyét.) — Á külfölddel való kapcsolat szinte azonos volt a németországi evangélikus egyházakkal való kapcsolattal. Csak közvetlenül az első világháború előtt indult másirányú kapcsolat, 1914-ben kint járt Északamerikában Raffay Sándor. — A korszak vége: Az ország sorsát a Magyarhoni Evangélikus Egyház is átéli. Az evangélikusság egy része érzi, tartja a korábbi történelmi színezetű közösséget, de a másik része örül a szétválásnak és megtagadja a közösséget a korábbi egyháztesttel. Nyilvánvalóvá válik, hogy az egykori Magyarhoni Evangélikus Egyházat mint szervezetet evilági, társadalmi erő, a politikai nemzet ereje, a Magyar Állam kerete tartotta össze — emberi szemmel nézve. VII. A közösségvágy kora. 1920 tói napjainkig: 1920 tói számítva a má-t, ma koinologiai szempontból legjellemzőbb a hazai evangélikus egyházra az erős és sokféle vágy a közösség után. Mivel éppen a máról van szó, szükséges hangsúlyoznunk, hogy egész történelmi áttekintésünkben nem a ma szokott értelmében használjuk a közösség szót. Nem olyan közösség utáni vágyról van tehát itt szó, mint amilyenek ma szerte az országban gyülekezeti, ima-, bibliaolvasó közösség név alatt élnek.
