Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)

A vágy sokféleségébe rendet nem vihetünk, ezért a most követ­kező felsorolás nem követ sem időbeli, sem értékbeli 1 endet, a) Erős a vágy, hogy minden evangélikus benne éljen az evangélikus egyház vérkeringésében : erősödik a felelősség a szórványhivek Iránt. Az irántuk való felelősségtudatnak az 1920-as években mu­tatkozott ereje azelőtt ismeretlen volt. Nemcsak egyes lelkészek hordozzák, hanem nem-lelkészek is. Olykor a szórványbeüek, oly­kor a templom tövében élők. Igen sok gyülekezet alakul, feltűnő számban Budapest környékén, egyes emberek templom és gyüle­kezet utáni vágyából. Néhol egyesületek veszik kezükbe a szór­vány lelki ellátását, néhol az egyházi hatóságok. Néhol ú. n. egy­háztarsadalm' erők, néhol bibliás, imádkozó csoportok. — b) A közösségformáló erők közt új jelentőségre jut a népiség. A né­metség megpróbálkozott, hogy a (Magyarországon élő német evan­gélikusokat külön egyházba tömörítse. Különösen 1940-ben. Népi alapon keresték az egyházi közösségejt; sőt egyenesen »evangé­liumin-inak tartották a népi alapon való elkülönülést. A házai evan­gélikusságnak azonban egészséges életösztönnel sikerült legyűrnie ezt a fertőzést. (Megfigyelendő, hogy ugyanabban az időszakban az egyik irány a mély hit, a kegyesség alapján keresi az igazi közösséget, a másik irány pedig faji, népi, népközösségi alapon.) — v.) Toviábbra is erős az egyesületi gondolat, az 1920-as években vi­rágkorukat élik az egyházközségi egyesületek, rnajd megindul a próbálkozás az egyesületek országos összefogására és egységes irányítására. Ennek a törekvésnek a gyümölcse pl. az Országos­Luther Szövetség, amely az egyháztársadalmi egyesületek legma­gasabb szervezetéül kínálkozik és az Evangélikus Nőegyesületek Országos Szövetsége. Nyilvánvaló azonban, hogy az egyesületek számára a »nyár« már elmúlt... Az 1942-ben tartott egyháztársa­dalmi kongresszus résztvevői mind belátták, hogy az igazi evan­gélikus közösség felé nem az ú. n. egyháztársadalmi úton kell haladni. — d) Csoportok alakulnak, mozgalmak indulnak. A gyü­lekezeteken belül alakuló csoportokra szívesen alkalmazzák a kö­zösség szót, különböző jelzővel bővítve. — e) A közösségvágynak talán legújabb és legjellegzetesebb megnyilvánulása a konfererí, cíázás. Amíg az 1920 as években szinte csak ifjúsági konferenciák voltak divatosak, addig a legutóbbi években egyre több és egyre látogatottabb konferenciákat tartanak, főképpen evangélizáló kon­ferenciákat. — f) Az egyházi hatóságok területén az összezárkózás oldalára esik az egységre törekvés. Az egyházegyetem a hatalom lényleges gyakorlása tekintetében fölébe került az egyházkerüle­teknek. 1936 ádvientje óta egységes az istentisztelet az egész or­szágban. A lelkészek közt testületi szellem fejlődik, ebben való­színűleg része van a lelkészképzés egységesülésének, 1923 óta csak egy helyen folyik. Idevág a püspöki értekezletek rendszerülése is. A legújabb gondolat az egyházi központi pénztár felállítása az egyházi háztartásbeli közösség kiépítése végett. — g) Egyre he­vesebb' a vágy, hogy szoros legyen a kapcsolat a világ evangélikus­ságával minden irányban. Az 1920 as évektől fogva egyre erősebb szálak szövődtek az Észak evangélikussága felé, különösen mele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom