Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.
† RÉVÉSZ ISTVÁN : Üdvözlégy Mária. (Evangélikus tanítás Máriáról.)
Lukács által használt kecharitómené melléknévi igenév Isten Ingye nvaíó ktegyelmét jelenti, amint világosabban kitűnik ez az Ejfézusbeliekhez írt levél első részének 6. verséből, ahol Pál az Istennel való megbékélésünkről beszélve így szól: »Isten minket az ő szerelmes Fiában echaritósen«, azaz visszafogadott kegyelmébe, jóindulatával magához karolt bennünket, kik előbb ellenségei voltunk. A szövegben tehát nincsen alapja annak a tanításnak, hogy Mária létezésének első pillanatától fogva mentes volt az öröklött bűntől. Ez a tanítás is csak az erkölcsi eszményekben hivő keresztyénségben lehetséges, mely Jézusból is példaképet és magasztos ideált csinált s a környezetéből is mindent, ami emberi, szeretett volna eltüntetni. Végül már Mária anyját, Annát is szentként tisztelték és számára ünnepet szenteltek. 1) így kisebbítjük azonban Isten kegyelmét, mely abban nyilatkozik meg, hogy a semmis,'megvetett embereket emeli ö fel (Luther). Ha Máriát a maga való jelentéktelen voltában látjuk, akkor tudunk örvendezni annak, amit Isten benne véghezvitt. 2) Mária megváltó asszonya az emberiségnek. Ennek a tételnek az alapja világosan bölcseleti. A tételt megelőző gondolatmenet ez : »Mivel a bűn egy asiszony által jött be 1 a világba, csak az asszony teheti azt jóvá.«. Azt a bibliai verset: »Miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egy embernek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.« (Róma. 5.19.) Évára és Máriára vonatkoztatja a bölcselet, úgy, hogy Éva engedetlensége miatt a halált szülte, Mária pedig engedelmessége által az Üdvözítőt szülte. Mária így az üdvösség oka. (Régi nézet: JustinusIranaeus) A szentírás csak az Ádám-Jézus ellentétet ismeri ési az előbbi verset maga Pál magyarázza folyamatos egymásutáni fogalmazásban. »Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megelevenednek.« (I. Kor. 15—22). !) „Ha tiszteljük a szentséget, mennyivel inkább a szentségtartót, aki a szent Anna", régi szerzetesi kijelentés. 2 A Mária büntelenségéről szóló tanításnak egyenes következménye az a tétel is, hogy Mária Jézust születési fájdalmak nélkül hozta a világra. Ez a gondolat nagyon régi, az V. században már megfogalmazzák s a kath. rendszerező hittudós Aquinói Tamás már mint általánosan terjesztett felfogást tételes formában kijelenti. „Amikor Jézus az ő anyjának méhét elhagyta, a Boldogságos Szűz Jézus születésekor nemcsak, hogy fájdalmat nem érzett, de boldogsága tetőfokra hágott, amikor azt tapasztalta^ hogy Isten-embernek ad életet." „Mivel nem természetes módon fogant, nem is ilymódon szült, hanem fájdalom nélkül, leányságának szüzessége érintetlenül megmaradt" (Summa Theologica. Quaest. XXXV. Art. VI. Marietti. 1910. 614—15. 1.) Kétségtelen, hogy "a hivatalos hittan Mária embcrefeletliségél akarta itt tanítani. A hívő előtt .így Mária mindinkább csodássá vált, természetfelettivé, aki már nem is közülünk való, hiszen életjelenségei tagadják emberies mivoltát. így aztán az ő hite sem lehet példaképe az ömbercknck, a bűnösöknek. Máriának könnvü volt hinni, hiszen szent volt. Ezen a ponton válik el katholikus és evangélikus Máriatisztelet, amint azt hallani fogjuk. Az evangélikus Máriatiszteleí abból a hitből fakad, hogy Mária közülünk való, „Mária a m* nővérünk", mondja Luther s természetes anyja Jézusnak „s ez a vigasztaló számunkra, mert igy Jézus sem szelItii), hanem valóságos cm! t aki testünket és vérünket hordozta s ebből
