Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

† RÉVÉSZ ISTVÁN : Üdvözlégy Mária. (Evangélikus tanítás Máriáról.)

Mária tisztelete. Máriát a kathoükus hívő »kiváló vallási tiszteletben« része­síti, amelynek van szentírási alapja is. (Luk. 1.28; Luk. 1.31 — 33; Luk. 48.). Ez a tisztelet azaz »Vallási hódolat« (cultus duliae), amely minden szentnek kijár »Véglegesült istenbarátságukért < nem zárja ki az imádságot és segítségül hívásukat, sőt legfonto­sabb része' e nódolatnak az imádság, általában, az irántuk való »biz!alom«. De ez a tisztelet önmagától vált imádattá, azaz, ami­kor a hivő Mariát vagy a szenteket csodásnak tudta, kik ember­felettire képesek önmagukban. Már az első keresztyén századok­ban arról ír az apokrif evangélista, hog'y Mária az egyik segédkező bába kezét meggyógyította. A csodatévő Máriában való hit a megmentő-asszonyban való hitté vált. Szalézi Ferenc azt mondja: »Igaz az, hogy aki nem Mária által akar megmenekülni^ elpusz­tul, mint minden, ami Noé bárkáján kívül maradt. (Besson. 54.1.). Erasmus, aki nem vádolható elfogultsággal, felrója, hogy Máriá­nak több erőt tulajdonítanak, mint az ő fiának (Schuster, Das Werden der Kirche 199. 1.). Luther ezt írja: »'De sokan vannak, akik nála, mint Istennél keresnek menedéket, úgyhogy aggód­nom kell, nincs-e a mai világban több bálványozás, mint valaha.« (Magnificat. 10. 1.). Az Ágostai Hitvallás Apológiájában pedig Melanchthon említi: »Közülünk valók egy theologiai doktor ha­lálos ágyánál állottak, akit egy szerzetesnek kellett vigasztalnia. — Ez azonban semmi mást nem hajtogatott, mint azt az imid­ságot: Mária, kegyelem és jóság anyja, szabadíts meg a gonosz­tól és halálunk órájában végy magadh'oz! (XXI. 25.). A Mária-, hit nagyban megváltoztatta a Jézus üdvmunkájában való hitet s Jézus és Mária együtt teszik boldoggá a hivő lelket : »Összeke­verem az anyának tejét a Fiú vérével és kellemes italt készítek belőle magamnak.«, mondja az egyik régi ferences író (Rousse­lot-Bagaméri. Krisztus és az Egyház. 189. 1.). Luther pedigi .Máriára semmi más előny nem származik, csak az, hogy ..Istennek ereje ár­nyékoz meg téged". S mivel Mária csakolyan, természete szerint a bűnös emberek közül való, mint mi, követhetjük mi természeles emberek az ő hitének példáját. Az egyszerű hívő keresztyén is ezt az egyszerű közülünk való hivő asszonyt látta Máriában sokáig. Ezt a művészet igazolja, amely Máriát sokáig mint gyermekágyas asszonyt ábrázolja, aki gyengélkedve fekszik nyoszolyáján. Sőt a régi apokrifus evangéliumok elbeszélése szerint még két bábát is látunk, akik gondozzák őt s a Kisjézust megfürdetik. Mária egyszerű asszony, akit Istennek áldása Rem tett szentté s különöskénen nem tett immúnissá a földi fájdalmakkal szemben. Ha Mária tesLi fájdalmáról nem beszélhetünk, akkor az ő emberies lelki fájdalmairól sem lehet meg­emlékeznünk. (Hétfájdalmű Szűz) ! ! Aquinói Tamás hittana Gelasius pápa kárhoztató decrétuma alapján elítéli az apokriius evangéliumok tudósítá­sát, mert ez árt a Mária szentségének. Véleményünk szerint viszont Mária emberfelettisége hátráltatja és megakadályozza a példát kereső hitet. Nem is adja fel sokáig a keresztyén művészet a gyermekágyas Mária ábrázolá­sát (leggyakoribb a XII—XIII. században) s újraéled a reformáció korának nagy mesterénél, Grünewaldnál is, aki a Madonnát szülőszobás környezet­ben festi meg. Mária valóban nővérünk. Jézus valóban testvérünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom