Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyháztörténete a német megszállás alatt. 1. Norvégia egyháza 1940—1944.

elő fogja segíteni a keleti arcvonalon bevetendő önkéntes „norvég légió" toborzását. Lunde Gulbrand propa­gandaminiszter sokszor sürgette az egyház megszólalását. Egy hónap múlva megjelent a „felhívás a nor­vég néphez", 27 XLáú_ lelkész aláírá­sával, amely a bolsevizmus elleni harcra buzdította és hivta honfitár­sait. Amikor júliusban ös'szeült egy püspöki értekezlet, a „Szabad Nép" azt jelentette, hogy az majd nyilat­kezni fog ebben a kérdésben. Ez azonban nem történt meg. Amikor azután Berggrav püspök az újság kihívására azt válaszolta, hogy ez a háborús politikai kérdés" „termé­szetesen" nem került megtárgyalásra, folyamatos üldözés kezdődött ellene a pártsajtóban. Egy héten át minden nap egy üres folt volt a „Frilt Folk" (Szabad Nép) első oldalán azzal a magyarázattal, hogy az „fenntartott hely Berggrav püspöknek a norvég néphez, a bolsevizmus elleni harcra intézendő felhívására." Egyszer pe­dig ott állt, hogy jó lenne a püspök­nek minél előbb válaszolni, mert ez a fenntartott hely 75 koronába ke­rül naponta. Nagy volt Berggrav'mi­att a felháborodás, amely a követ­kező kitörésből is kitűnik: „A pá­paság ideje régen elmúlt már ebben az országban es a kultuszminisztéri­umnak elhatározott szándéka, hogy minden kísérletet, amely ennek ke­rülőutakon való visszahozatalát munkálja, megakadályoz." Szeptemberben a kultuszminiszté­rium minden lelkésznek elküldötte a nemzetiszocialista lelkészek „Kiáltvá­nyát a norvég néphez", hogy ezt a felhívást írjáu alá. Azoknak, akik vonakodtak azt aláírni, meg kelleti jelölni az okot. Ennek a bekerítő kí­sérletnek aligha lehetett biztató ered­ménye, mert a minisztérium nein hozta nyilvánosságra, hogy kik vagy hányan írták alá az említett kiált­ványt az eredeti 27 néven kivül. 1941 nyarán Terboven rendeletet adott ki, hogy az ország összes templomi haragját le kell szerelni az ősz egy bizonyos időpontjáig, hogy azokból ágyukat öntsenek, — s ez lett volna a norvég egyház hozzá­járulása az istentelen bolsevizmus­elleni „kereszteshadjárathoz". Ez az intézkedés elkeseredések és tiltako­zások egész viharát vonta maga után sok oldalról. Mikor az időpont le­járt, egyetlen egy harangot sem sze­reltek "le és Terboven elejtette az egész ügyet. A lelkészek bebörtönzése 1941 ta­vaszán kezdődött, de egyelőre nem jelentős mértékben. A (JÍ) éves Skje­seth Kr. svolvaeri esperest túszként hurcolták ,et a brit-norvég tengeri erőknek a Lofot szigetek elleni sike­res lecsapása után. Egy évig volt börtönben. 1941 folyamán néhány lelkészt igehirdetésük vagy istentisz­teleten kivüli bátor kijelentéseik mi­att csuktak l ;e. Mindenesetben „ál­lamellenes magatartás" miatt történ­jek ősszel az elfogalások. Az egyházi harc drámai csúcspontja. 1942 február 1. vasárnap forduló­pontja lett a megszállás alatti poli­tikai és egyházi történetünknek. Ter­boven ezen a napon iktatta be Quis­linget az akershusi kastélyban tartott államünnepélyen államfői hivatalába a Németországból hozott „miniszter­elnök" címmel; a biztosi államtaná­csot pedig „nemzeti kormánnyá" kiáltották ki. A propaganda az állam­jogi fikciót úgy állította be és szé­pítette a nép előtt, hogy ez a kor­mány a norvég" n<emz<H népfelségét képviseli, nem csupán a megszálló hatalom képviselője. Nemzetiszocia­lista- felfogás szerint kinevezésével Quisling az egyház fejévé is vált. Terbovennek a hatalom átadásánál mondott beszédében hosszabban lá­madta Berggrav püspök személyét. A püspök egy 1939—40 telén írolt magánlevelére hivatkozott, amit a Gestapo egy házkutatás alkalmával talált meg. Az egyházat meg akarták fosztani prímásától, ez most már vi­lágosan látható volt Néhány nappal február 1. előtt elrendelte a kultuszminisztérium,, hogv ezen a napon ünnepi isienlisz­teíetet kell tartani a nidarosi dóm­templomban" d. e. 11 órakor Bles­1 1 Nidaros a mai Trondheim (Trondhjem) régi neve. Székesegyháza fiszak-Európa egyik legrégibb és legszebb temploma. A középkorban Nida­ro. volt a római kalholikus egyház norvégiai érsekének a székhelye. Lásd ínég 10 sz jegyzetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom