Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyháztörténete a német megszállás alatt. 1. Norvégia egyháza 1940—1944.

sing-Dahle lelkész oltári és szószéki -szolgálatával. FJelH»u dómprépost, akinek ezen a napon az istentiszteletet tartania kellett volna, figyelmeztette a minisztériumot arra, hogy ő maga akarja a 11 órás istentiszteletet megtartani, és hogy az egyházi hagyomány és törvény szerint senki sem foszthatja meg a lelkészt szokásos szolgálatától, hacsak a püspök nem óhajtja azt végezni. A kultuszminisztérium erre megparancsolta, hogy a dómtemplomot meg kell nyitni Blessing-Dahle istentisztelete számára. Fjellbu erre rendes Űrvacsorával egybekötött istentiszteletet hirdetett d. u. 2 órára, hogy a gyülekezetnek is meglegyen az istentisztelete. Február 1-én Blessing-Dahle náci ünnepi istentisztelelet tartott néhány i szál embernek, akik közül a legtöbb egyenruhás rohamosztagos, fiú- és j lány volt a rohamosztag ,,napkeresz- ! tes" lobogójával. Amikor ez az istentisztelet befejeződött, kezdett tódulni a nép a templomba. Félkettőkor megérkezett a rendőrség is, és lecsukta az ajtókat. Amikor már néhányszáz ember volt a templomban. Maga a dómprépost, akit már a délelőtt folyamán keresett a rendőrség, úgy tudta csak elkerülni elfogatását, hogy reggeltől kezdve a dómtemplomban tartózkodott Két órakor megtartotta az istentiszteletet a jelenlevő gyülekezet számára, miután a sekrestyében drámai jelenet játszódott le" a rendőrség ugyanis meg akarta akadályozni az istentiszteletet, a dómprépost pedig annak megtartása mellett foglalt állást. Időközben nagy sereg ember gyülekezett a dómtemplom előtt, lehettek néhányezren is. Bejutásukat a rendőrség megakadályozta. A kinn állók közül egy megkezdte az „Erős iVíVr a imi Istenünk" éneklését s mindannyian kalaplevéve kapcsolódtak az énekhez. Ezután elénekelték „Isten áldd meg a mi hazánkat" és az „Igen, mi szeretünk" kezdetű éneket. A püspök kijött és a népet nyugalomra intette. Erre szétoszlottak s kiki hazament otthonába. Ezeknek a trondheimi eseményeknek hamarosan előre nem látott következményei lettek. Stören püspökéles hangú tiltakozást juttatott el a hatóságokhoz a templomnak a gyülekezet előtt való bezárása miatt. A minisztérium azzal válaszolt, hogy megfosztotta Fjellbu-t hivatalától. Erre mind a hét püspök február 24én hasonló hangú levelet írt a kultuszminisztériumiioz és bejelentették, hogy lemondanak hivatalukról: „Nem folytathatjuk tovább munkánkat olyan áliam szolgálatában, amely az egyház jogát sérti és Fjellbu megfosztásával a jogtalanságból erőszakot csinál," „Ezért ezennel bejelentem, hogy lemondok hivatalom gyakorlásáról." „Ez annyit jelent, hogy amit az állam bízott rám, azt a hivatalt leteszem. A lelki murikát és hatalmat, amit az Isten oltára elől' való felszentelés által nyertem el, továbbra is megtartom Isten és-jog szerint". Ugyanaznap pászlorlevelel küldtek a püspökök az egyház minden lelkészéhez és gyülekezetéhez és bejelentették nékik lelépésüket. Quisliiig azzal felelt a püspökök levelére, hogy „megfosztotta" Berggrav püspököt hivatalától és kijelentette, hogy „Berggrav urat ezután csupán magánembernek keil tekinteni." A miniszterelnök február 26-án „körlevelei küldött a norvég államegyház minden lelkészének" „a nép azon átka" miatt, hogy „kicsiny emberek magas állásban" bajt és szerencsétlenséget tudnak okozni. A püspököket „modern farizeusoknak" és „világi pártpolitikusoknak" nevezte és sajnálkozott, hogy „azok, akik a szeretet és mások elhordozásának a vallását képviselik", nem tárgyaltak a kultuszminisztériummal, hanem a „durva és közvetlen cselekvés útjál választollák." Március elején „megfosztoLla hivataluktól" a többi püspököket is és az állampénztár számára elkoboztatta Ilille püspök vagyonát — ö volt ugyanis a püspökök között az egyetlen, aki ilyennel rendelkezett A kultuszminisztérium elrendelte, hogy a dómprépostok vegyék át a püspökök szolgálatát. Egyik dómprépost sem engedelmeskedjen. Az ""oslói lelkeszek gyűTést tartótlak, kijelentették, hogy senki mást nem ismernek el jogszerű püspöküknek, mint D. Bcrggravot. Hasonló együttérzést kifejező nyilatkozatok jöttek létre a többi egyházkerületekben is. Vasárpökök február 24-i pásztorlevelét és nap, március 1-én felolvasták a püskihirdették a dómprépostok és lelkészek határozatát. A gyülekezetek helyeslésüket az által fejezték ki, hogy felálltak helyükről. Nemsokára