Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.
SCHOLZ LÁSZLÓ: Az egyház dicsősége és gyalázata.
háziasak voltak, de az egyházban nem egyedül csak Krisztust keresték, most maga Krisztus a legfőbb kincs s ezt éppen azóta tapasztalták meg, mióta az egyház nyomorúsága nyilvánvalóvá lett. Az egyház a Krisztus teste, tehát a kereszt jelét viseli magán. 2. Az egyház az ige műhelye. Már fentebb említettük, hogy az empirikus egyházban az igazi egyházat, az ige és a szentségek szolgálata biztosítja. Az empirikus egyház nemcsak kerete tehát az igazi egyháznak, de valóságosan is össze van nőve vele, mert hisz az igehirdetést és a szentségek kiszolgáltatását végzi. Márpedig az ige teremti és élteti az egyházat a Szentlélek erejével. Ugyanígy a szentség (is, mint látható ige építi az egyházat. Nincs az egyháznak nagyobb dicsősége mint az } hogy az Isten igéje működik benne. Mi L'uther nyomán külön is hangsúlyozni szeretjük, hogy a keresztyén egyházra az evangélium hirdetése bízatott. Mint a Nap teszi a nappalt nappallá, úgy az evangélium, a bűnbocsánat jóhíre teszi a szentírást és a prédikációt Isten igéjévé, az üdvösság munkálójává. S Pál apostollá] valljuk, hogyha már a betű vagyis a tcrvény és a kárhoztatás szolgálata dicsőséges volt, mennyivel inkább dicsőséges a Léleknek, az Újszövetségnek, az igazságnak a szolgálata! (II. Kor. 3.) Ebből következik, hogy mi az Ágostai Hitvallás V. cikkelyével felettébb nagy méltóságot tulajdonítunk az egyházi hivatalnak, mint amelyet »Isten rendelt az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására«. Azzal az igénnyel lépünk fel, hogy Isten beszéde szoiai meg ajkunkon. Ebben is Pál apostolt követjük, aki ,így ír Thessalonikába : »Hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (amint hogy valósággal az is), amely munkálkodik is tibennetek, akik' hisztek«. (I. Thess. 2,13.) Ez megegyezik a régi reformátori tétellel is: praedicatio verbi Dei est verbum Dei. Ennek bizonyosságából pedig következik, hogy az fgyházi szolgolatban helye van a jtyilt bátorságnak. Ez az a bizonyos »parrézia«. melyről a Cselekedetek könyve (4,29; 31.), valamint Pál apostol is ismételten szól (II. Kor. 3,"12. kk. ; Eféz: 3,12 ): Az Isten [igéje nincs bilincsbe verve, szabadon, nyiltan kell szólani az egyházban. Ez is az egyház dicsőségéhez tartozik. Jaj, de mindez a dicsőség milyen elrejtett, mily sok gyengeség leple, gyalázat takarója földi; Isten örökkévaló akaratából is, meg a mi bűneink miatt is, Jól kell tudnunk különböztetnünk gyalázat meg gyalázat között. Van az igével kapcsolatban gyalázata az egyháznak. cimit örömm'et kell hordoznia mint dicsőségét, de l 'an ami miatt bűnbánatot keU tartania. A mai magyar evangélikus egyház osztozik a mai világ keresztvénségének abban az általános nyomorúságában, hogy az ige hirdetését az emberek nem veszik Isten szavának; a szószék' már csak egyike azoknak a katedráknak, melyek nagy számmal felállíttattak.
