Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.
SCHOLZ LÁSZLÓ: Az egyház dicsősége és gyalázata.
a világban is; az egyházi hivatal viselőjét egy beszélő embernek vélik a sok beszélő szónok kört s nem is éppen a ]egfon osabbak közül valónak; a keresztyén hívek beletörődnek abba, hogy csak' halkan és szűk körben szabad a hit igazságait 'hirdetni. Világszerte mutatkozik ez századunkban. De nekünk magyar evangélikusoknak mintha fokozott mértékben kellene efelett bűnbánatot tartanunk, mert sokszor hallgattunk és hallgatunk ma is gyáván, nem merjük az ige igazságait hirdetni a világi hatalmasságokkal való összetűzésnek félelmében. Holott az igéért való fogságunk az egyház dicsősége volna. Azt viszont meg kell állapítani, hogy egyházunk igehirdetése az utolsó két évtizedben határozottan megelevenedett, biblikussá vált és az evangéliz;ációkban közelebb jutott az emberek szívéhez is. A th\eologiai újraeszmélödés seholsem 'éreztette hatását annyira, mint éppen az igehirdetésben. Jellemző, hogy a keresztség és az Úrvacsora szentségével való foglalkozás theologiában, szószé1 ken. vallásfanításban v konfirmációi oktatásban egyaránt nagy mértékben gyarapodott. Ez is mutatja, hogy kezdjük újra megérteni iiind teljesebben : az egyház az ige műhelye. 3. Az egyház a hívők gyülekezete. Ezen a ponton is .folytathatjuk az egyház rejtett dicsőségéről szóló gondolatsort. Éppen mert p>elrejtett az egyház, lappanganak a szentek«, azért csak a hit ragadhatja meg. A hit az a »magas (művészet«, mondja Luther, ^mellyel megfoghatjuk a magát nekünk rejtve kinyilatkoztató Isient. Egyedül a hit a?, amely a dicsőséget meglátja a keressen. Luther egyenest kimondja: »Amit hiszünk, annak rejtettnek kell lenni. Leginkább pedig akkor-rejtett valami, ha szembenáll szemünkkel, értelmünkkel, tapasztalatunkkal. Amikor Isten megelevénít, úgy cselekszi ezt, hogy közben megöl. Ha megigazít, úgy, hogy közben bűnössé tesz. Ha égbe emel, úgy, hogy pokolba visz. így rejti el az Isten örök irgalmát haragja ;mögé, igazságát igazságtalanság mögé. S ez a hit legmagasabb foka: hinni, hogv jóságos az az Isten, vaki keveseket ment meg és sokakat elkárhoztat. Ha fel tudnám fogni értelmemmel, hogy ez az Isten hogyan irgalmas és igazságos, akkor nem volna 3zükség a a hitre. f)e mivel értelmemmel fel nem foghatom, így ajkalmam van gyakorolni a hitet« '(De servo arbitrio). Az egyház a hívők 'gyülekezete. Azoké, akik hit ükkel megragadják az emberi ajkakról hangzó igében az Isten beszédét és akik a szentségeket szerző igék ígéreteiben bizva elnyerik a keresztség é> az Úrvacsora isteni ajándékait, jóllehet földi elemekben kapják azokat Az egyház a Krisztus keresztjén csüngők gyülekezete. Ha ebből a szempontból tartunk számadást mai egyházi életünkben, meg kell vallanunk — a hitbeli megújulás kicsiny tüzeit nem tagadva —: óruisi, hiti t 'en, lega'ább is közönyös tömegek\ jege borítja a gyülekezeteket. A hitnek a fogalma sokaknál vagy intellektuális elhjvéssé torzult vagv pedig 1 még ennél is sekélyesebb általános vallásossággal azonos. Ezért hiányoznak életükben \ hitnek
