Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

Tájékoztató - SELAND BERNHARD: A norvég egyházi élet mai arca.

Hogy erre a kérdésre választ adhasson. egyrészt az egyház és egyházfelekezetek közötti viszonynak, másrészt a különböző égyházfelekezetek egymáshoz való viszonyának problémáját ismerteti a szerző. A felekezetekre szakadás tényét »alulról, emberi szemmel, történelmi síkban szemlélve bűnnek kell mondanunk«. »Felülről, Isten szemével üdvtörténeti síkban szemlélve« Isten Ítéletét kell benne látnunk, »ame'lyel megítéli Isten a tekintélye helyébe emberi tekintélyt állítani törekvést«. Ugyanakkor látnunk kell, hogy »az egyházfelekezetek keletkezésének bűnében ott van Isten féltő-védelmező szeretete és hogy Istennek a bünt felfedő és nyilvánvalóvá tévő ítéletében ott van az Ö reformáló, megújító és megtartó kegyelme«. Ez a hitbeli felismerés megmumutatja az utot a voltaképpeni probléma tisztázása felé: »A jövendőt illetőleg hisszük, hogy a részegyházak nem nyúlnak át az örökkévalóságba«. Krisztus Urunk vis-zajövetelekor, de csak akkor, az egység helyre fog állni. Addig is az eg/ház egysége feladat marad az egyház számára minden egyes egyházfelekezetben. Ez a feladat je'enti: 1. hogy »meglássuk és megragadjuk a felekezetek tényében rejlő isteni szeretetet és kegyelmet«. 2. »pozitíve megtegyük mindazt, ami tőlünk telik, a részegyházak-fe'e'eze'e't egységre jutása felé*, 3. (és döntően), hogy »egyrészt az egy egyház valósítsa meg a saját lényegét mindegyik részegyházban, másrészt mindegyik felekezet valósítsa meg önmagában az egy egyház, az LJna Saneta életét«. Az egyház egysége csak a kegyelmi, eszközök, az ige és szentség által munkálható, éspedig az »egy hú s igéje és szentsége«, »a hit vallási irataink által színezett ige és szentségek útján«; azértí, mert az egyház egysége »alapvetően hitvallásszerű és így hát hit egység«. Végső konklúzió gyanánt következő tételekhez jut a szerző: 1. Az egyház egysége a szentíráshoz kapcsolódó hitvallási iratokban, mint az az egyház publica doctrWájában gyökerezik«; 2. az egységre jutás nem ember, hanem Isten kezé

'.en v':n a' i ezt az igéje és a szentségei által munkálja és éri majd el«; 3. »mi megelégszünk az egyház egységének a munkálásával és boldogok vagyunk, ha Isten az egység munkálásának a reménységét nem veszi el tőlünk«; 4. imádkozunk az egyház egységéért«. E rövidsége ellenére is mélyenszántó, alapos tanulmányt eigy a szerzőnek »Az evangélikus egyházunk a megújhodás útján a jobb jövendő fele« címmel tartott előadása egészíti ki. Ennek alapgondolata: az egyház állandó reformjának szükségessége (ecclesia Semper reformari debetj, ami »kizárólag Isten igéjének értelmében és igéje által remélhető«. Az egyház egységéről szóló tanulmány s ezen előadás egy dolgozat keretein belül való egységbefoglalása, éppen ezért az »egyház megújhodása utáni vágy«-nak az »egyház egysége utáni vágy«-gyal való szimultán jelentkezése mellett egyszersmind tárgyi szempontból is igazolva van. Lehel László. A norvég egyházi élet mai arca. A norvég egyház evangélikus népegyház. Magában fcglátya a 3 milliónyi lakosságnak mintegy 97 °o-át. Az ország 7 püspökségre oszlik; ezidén állítódik fel a 8-ik. a felettébb nagy osló-i püspökség kettéosztásával. A norvég alkotmány szerint »az evangélikus vallás az állam vallása, az állam fenntartja és védelmezi«. Államegyházi mivolta megmutatkozik abban, hogy legtöbb lelkésze egyúttal állami hivatalnok és hogy az egyházi törvényhozás valam nt gazdasági ügyeinek kezelése a királynak (a kormánynak) és a nemzetgyü ésnek ilj. ' a közhatóságoknak a kezében van. Az iskolákban felekezeti oktatás folyik. de azok a tanulók, akik nenu tartoznak a népegyházhoz, ez alól kivonhatók. # Ma sem nyilvánul meg hangulat az egyház és állam szétválasztására., de annál erösebb az a kívánság, hogy az államegyház keretén belül az egyház nagyobb jogot nyerjen önmaga kormányzására. Az állam és egyház., ill. a községi és egyházi hatóságok közt a legszebb együttmunkálkodás áll fenn; de az egyház éppen a német megszállás alatt azt is meg-