Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.
Tájékoztató - LEHEL LÁSZLÓ: Zulauf: Az egyház egysége.
amelyek a könyv szerint »prédikálni tudnak.« »Csak az érti meg őket, aki maga is átéli azt, amit a szimbólum ki akar fejezni.« »Maga a templom is szimbólum. . .« (88. 1.) Külön fejezet foglalkozik a művészetekkel. Ebben gazdag kép tárul elénk a svéd egyház csodálatosan szép egyházművészeti örökségéről és kincseiről de az illutsztrációk között ott láthatjuk a modern egyházi művészetnek is egypár egészen megkapó darabját. (Hässelby-i templom oltárrésze 62. 1. —- Ansgar kápolna 134. 1.) Szerve'sen kapcsolódik most azután a svéd istentiszteletnek, a »svenska mässa«-nak az ismertetése és magyarázata. Világossá . lesznek az egyes részek közötti összefüggések, a még meg.'evö latin kifejezések, s hangsúlyozza az istentisztelet igehirdetési és úrvacsorai részének egységét. Egyéb istentiszteleti és kauzális cselekmények ismertetése után tér rá a svéd egyház különböző iktatási és szentelési alkalmaira. Számunkra egészen szokatlan az egyházi év ismertetésének egészen pontos kidolgozása, mártír-kalendáriummal. »A svéd egyház egy ága az egy, szent, közönséges, vagy katholikus, apostoli egyháznak« — kezdődik a svéd egyház jellegét, szervezetét és hivatalait ismertető XI. fejezet. Ez a fejezet. mint a megelőző is. többszörösen hivatkozik az apostoli successióra, amelynek a svéd egyház birtokában van s amit Róma is elismer. Az egyházi tisztviselők kötelességeivel. a szervezetnek, majd pedig az újabb munkamódszereknek, egyesületi, külmissziói, tengerészmiszsziói munkáknak, a diakóniának s a különböző alapítványoknak az ismertetése iitájn, a keresztyénség egeszével való kapcsolatok ismertetésével zárul a könyv. A függelékben pontos táblázatot találunk a liturgikus szinek használatáról, az egyházkerületek beosztásáról, majd pedig a felhasznált képekről és irodalomról. A könyv képanyaga önmagában is sokatmondó azok számára. akik nyelvi nehézség miatt, mag&t a könyvet nem tudják elolvasni, s ezért érdemes mindenkinek legalább átlapozni. Hasonló magyar evangélikus könyv hiányát nagyon érezzük, s ezért útmutatásul is szolgálhat ez a könyv arra. hogy egy magyar evangélikus »Egyházismeret« megvalósuljon. Bizonyára az állam, nép és egyház csaknem teljes egybeesése az okai annak, hogy hiányoznak a térképszerű ábrázolások, amelynek a" felhasználása egy ilyen magyar munkában elkerülhetetlen lenne Lenke Béla. Zulauf Henrik : Az egyház egysége. Fébé Könyvkiadóvállalat, Budapest, 1947. — 58 1. Ára : 3— Ft. A szerzőnek a keresztség szent-egéröl írott s határozott evangélikus theologiai judiciumról tanúskodó tanulmánya után örömmel fogadjuk e másik, honi egyházi vonatkozásban úttörő és útmutató megnyilatkozását. Az egyházát féltőn szerető theologus ezúttal is égetően aktuális kérdéssel néz szembe. Ez a szembenézés most sem valami puszta és terméketlen inteHektuá is pro lémakeresési vágynak az exisztenciára esetleg teljességgel »veszélytelen« jelentkezése, hanem az ügy, a Megváltó Krisztus, ügye által exisztenciálisan meghatározott theologus kényszerű állásfoglalása azzal a még némaságában is erötei;e:en vá aszt-sürgetö kérdés el szemben, ami a válságban és nyomorúságban, de ugyanakkor és éppen ezért reménységben élő mai keresztyén ember lelkéből tör elő. Szerző e tanulmányát konkrété a keresztyén gyülekezetnek egyházi egység szük« ségességére, lehetőségére és megvalósu'ására vonatkozó Kérdé.e, egysjg utáni vágya hozta létre. Az egyetemes keresztyén egyház szétszakadozottsága valóságának történeti síkban szemlélhető rövid rajza vezeti be a tanulmányt. A szétszakadozottság objektív tény valóságának tudata az Egyház Urának a híveiben szubjektíve leverő, fájdalmas érzést támaszt, mégpedig elsősorban is »a keresztyén egyetemes egyháznak közös, hatalmas és veszedelmes ellensége miatt«. Ez az ellenség ma »különösen vi'ágnézetek és rendszerek« formájában je'entkezik. amelyei »azáltal veszedelmesek, hogy vallás igényével lépnek Jel és így kerülnek szembe a keresztyén egyházzal«. A szétszakadozottság tényva ósága másfelöl — az egyháztörténelem tanúsága szerint — egyesítési igyekezetet vált ki. Ezek a kísérletek azonban a lényeget illetően mindmáig eredménytelenséggel végződtek. Ezért felvétödik a kérdés: »Van-e egyáltalában értelme és jogosultsága a keI resztyénséget egyesítő törekvésnek'?«