Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

Dr. FERDINÁND ISTVÁN: Hit és tudás a fakultatív vallásoktatás kérdésében.

röviden: megfelel-e annak a világképnek, melyet ma egyetemlegesen és egyöntetűen igazságnak látunk? A hit, a tudás, az erkölcs, a művészet az ember alapviszonyai-i nak olyan kifejezései, melyeket egymástól elválasztani legfeljebb csak elméletben lehet, de a valóságban, a gyakorlatban — azonfelül, hogy megkülönböztethetők — egymástól radikálisan szét. nem választhatók. Az ember osztatlan, egy, egész: individium, nem lehet megosztani, részeire széthasogatni. Ha megpróbáljuk, pl. a tudást, mint alapviszonyt és ennek kifejezését megsemmisíteni, menten a hit, az erkölcs vagy a művészet formáiba bújik, de az emberi természet egészéből ki nem rekeszthető. Ugyanígy van a hittel is. Ha megpróbáljuk megsemmisíteni, negligálni vagy leválasztani, a tudás álarcában jelenik meg; ideig-óráig lehetünk annak az illúziónak áldozatai, hogy sikerült végleg megszüntetnünk, hovatovább azonban ráébredünk, hogy csak más alakot öltött, lényegében éppúgy megvan, mint azelőtt, él, virágzik, sőt talán még jobban, mint annak előtte. A tudás magában véve nem állhat meg, a »tiszta tudás< tulajdonképen illúzió, mert ha a hitbe való ágyazottságából kiszakítjuk, maga fejleszt magából önmagának világnézetet, hitet, amely a tudás álarcában, formáiban jelenik meg, de valójában ésszel éppúgy bizonyíthatatlan, mint a többi hitek, hiszen már nem is tudás, hanem hit, miután észrevétlenül átlépte a keitő határvonalát; hogy a határvonal «-mez átlépése rejtetten és csak az ébren figyelő számára észrevehetően történik legtöbbször, az semmit sem változtat a határátlépés tényén... Volt idő, kb. egy fél századdal ezelőtt, beszéltek »előfeltétel nélküli« ismeretről, hittek is abban, hogy lehetséges »tiszta tudás«, mely mindenfajta hittől elválasztható és független : végeredményképpen azonban ennek lehetségessége, il'.lehetségességének állítása, vallása, már maga nem tudás, hanem világnézet, éppenolyan hit, mint lehetségességének tagadása. A hit nélküli indás m hit, világnézeti álláspont, vallás, mely épúgy be nem bizonyítható, az ész útján be nem látható, magától értetődő, mindenki számára evidens, mint minden más vallás tanítása, nem tudománvos igazság tehát, hanem vallási követelmény, a pozitívizmus hitének állítása. Nem evidens az ész számára, jóllehet egy korszak alapmagatartása, kollektiv életformája sokáig már-már az igazság illúzióját kölcsönözte neki. Ez az illúzió napjainkban szétfoszlott, minthogy szerte kellett fosztania, mert a kor alapmagatartása megváltozott, míg ha tudományos igazság lett volna, megmaradt volna m<i is és mindig — legalább relative, a magasabb fokú igazság egy alkalmazott eseteképpen — igaznak. Arról tehát nem lehet szó, hogv közoktatásunk hitnélküli > tiszta tudást« adjon, mert hiszen az előbbiek értelmében ez így egyfajta hit m ir (ezenfelül hitbeli álláspontnak sem mai, progresszív, hanem egy jól fél századdal elmaradó, retrográd álláspont). C

;ak arról lehet tehát szó, hogv közoktatásunk a tudást milyen hittel, milyen hitbe ágyazottan nyújtsa. Vagv a keresztyénség hitében, vagy a pozitivizmus hitében, vagy pedig — elvileg épolvan jogos követel-