Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.
Dr. NAGY GYULA: Simul iustus et peccator.
meghirdette az Ószövetség és az Ószövetség nyelvén teljes tisztaságában megfogalmazta Pal apostol. A megigazulástan fényét és súlyát a benne rejlő teljes, hamisítatlan evangéliumtól nyeri. De benne van a törvényhez való viszonyunk kérdésének, a cselekvő keresztyén élet titkának a megoldása is. Aminthogy elválaszthatatlanul öszszefonódik az egyházról és a végső dolgokról szóló tanítással is, >— hogy csak a legfontosabbakat említsük. A megigazulásról szóló tanítás az apostoli, a reformátori és minden igaz keresztyén theologia szíve. Akárhol indulunk el a theologia széles mezején, előbb vagy utóbb mindenhonnan ide, a középpontba érkezünk. Gyakorlati és tanításbeli súlya ellenére mégis szinte félünk ettől az articulustól. Keveset foglalkozunk vele és aránylag nagyon keveset szerepel igehirdetésünkben. Pedig az első lépések és az első fáradságos útszakasz után csodálatos gazdagságot, mélységeket (és magasságokat tár ki előttünk. Emberéletek sokasága sem lenne elegendő teljes kimerítéséhez. Most is csak egy kis töredékével foglalkozhatunk. De talán az apró kis tükördarabban is felcsillan valami a nap vakító fényésségéből ! A megigazulásnál az Isten és ember közötti viszony döntő, nagy megváltozásáról van szó. Arról, hogy a bűnös fölött Isten haragjának halálos, sötét felhője hogyan változik át Isten kegyelme napjának éltető ragyogásává? Ebben a nagy fordulatban Isten a cselekvő. A megigazulástanban elsősorban Istenen nyugszik az apostol és a reformátorok tekint,etete. De valami az emberrel is történik. A megigazulástanban az ember egészen mássá lesz, mint azelőtt Mi az, amiben a megigazult a megigazuláskor az ő megelőző és következő állapotától különbözik? Mi történik ci bűnössel a rnegigazulásban? A következőkben a megigazülástannak inkább erre az anthropologiai oldalára nézünk. Mielőtt kérdésünket még szabatosabban megfogalmaznánk, világosan és határozottan el kell különítenünk egymástól a megigazulást és a megszentelést, a iustifioatio-t és a sanctificatio-t, — ha ez a keresztyén élet valóságában nem csupán csak theoretikusan lehetséges is. A megszentelés — a sanctifioatio — a Lélek munkája; a meginduló új élet — az »új teremtés« — első szívdobbanása és kivirágzása bennünk. Az új ember győzelemrejutása óremberünk fölött. Megigazulván 2 azért hit által, békességünk van Istennel (Róm. 5, 1.). Ez a megigazulást követő békesség mái" a sanctificatio gyümölcse. Ami az új élet első szívdobbanása előtt történik, ez a iustificatio, a megigazulás. Kérdésünk ezek után így alakul : Ha a kezdődő új élet már a sanctificatio-hoz tartozik, mi történik akkor az emberrel a megiga 1 zuláskor? Mi megy végbe az emberen anná;l a nagy élet-fordulónál, amelynél Isten átváltja életünket az ó-ember vágányáról az új ember életútjára? A bűn rabsága a iustificatio előtt van. A Lélek szabad2 Jixauodévteg miután megigazultunk (aoristos participium).
