Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.
SCHOLZ LÁSZLÓ: Visszhang.
VISSZHANG Elöljáróban írjunk egynéhány sort arról: mikép fogadták köszöntésünket. Előhang helyett arról a visszhangról, mely körlevelünkre támadt a mai evangélikus lelkész-nemzedékben. A budapesti egyházmegye Lelkészegyjesületének ádventre kibocsátott körlevelét értem. Abban egy országos Theologiai Munkaközösség létrehozásának tervét vetettük fel. Megjelöltük legsürgősebb feladatait is: gyűjtse össze theologiai problémáinkat, dolgoztassa fel, jelentesse meg, evégből indítson havi theologiai folyóiratot. A lelkészi kar egészét hívtuk »összefogó munkára és legelsősorban is őszinte hozzászólásokra. Ennek a körlevélnek a visszhangjáról szeretnék most számot adni az Evangélikus Theologia első lapjain. Negyvenöten válaszoltak a levélre. Nem nagy szám, lelkészi karunk tizedrészét sem képviseli De nem is jelentéktelen. Ha még hozzávesszük a körlevelet kibocsátó budapestieket, valamint azokat, akiknek csak a levelük késik, de — bizonyosan tudjuk — a szívük velünk dobog: jelentős megmozdulássá lehet egyházunkban e munkaközösség tagjainak munkálkodása. Jóreményséjgre biztat az is, hogy sok fe'ől, az ország különböző részeiből és mindenfajta lelkészi állásban lévőktől érkezett felelet. Leginkább pedig a levelek hangja lelkesítő. Hogy azck mit gondolnak, akik hallgatásba burkolóznak, nem tudhatjuk,, de hogy a megérkezett válaszok lelkességről tanúskodnak, .az bizonyos. S ezt nem nyomhatja a .hallgatás sem, az esetleges aggodalom szava sem. Sokan (de név szerint megnevezhetően!) nagy örömmel fogadták az Evangélikus Theologiai Munkaközösség létrehozásának tervét, mert régóta szükségesnek vélik; készek munkájában részt venni, felajánlják tollúkat dolgozatírásra, kritikai ismertetésre, fordításra; felsorolják kiadásra váró kész vagy készülőben lévő munkáikat; és szinte mind valahány an lelkesedéssel teszik magukévá a havi theo'ogiai folyóirat megindításának szándékát. Szabad-e mindezt csekélység számba venni? Kiderült, hogy vannak, akik dolgozni akarnak. Mintegy félszáz megjelentetésre váró munka címét tudtuk meg. Kifejeződött az a készség is, hogy sokan szíve. en olvasnának, tanulná ,ak és várják a tudományos theologiai munka eredmény eit íe ha. z álha ás vé 0eit. Mégha fele sem fog eredményeden dolgozni. mé nha a kiadásra váró munkák harmada sem érdemelné meg a kinyomtatást, mégha a tanulnivágyók többsége elfeledné is ígéretét — akkor is, ismétlem: szabade félrevetnünk és por alá temetnünk ezeket a leveleket? Mi sem vagyunk aggodalom hiján. Magamról egyenest azt kell vallanom, hogy gyötrődöm a Theologiai Munkaközösség és a folyóirat ügyével kapcsolatos komoly gondok miatt, A levelek egyikében-másikában szintén felrémlenek nagy tervünk árnyékai. Tőkénk nincsen. Szegényes javainkból fenn tudjuk-e tartani lapunkat? Van-e bennünk annyi áldozatkészség, hogy egyenkint a tőlünk telhető legtöbbet tesszük a
