Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.

GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.

szerint ott áll egy kiváltságos személy illetőleg rend, itt pedig ilyesmiről szó sincs. A katholikus imperializmust alátámasztja a pápa és a hierarchikus rend hatalma, de szerintünk a kulcsok használata egyetemes papi jog. Ezenkivül a kulcsokkal kapcsolatos »papnak alávetettség« nem a közbenjárás, hanem a Kegye'em és Hit feltétele alatt álló közvetítés értelmében fogandó fel, tehát egyáltalában nem fenyeget az a veszély, hogy »uralni akarjuk a lelkeket« (I. Kor. 3:7.). Éppen ezért azt a hatalmat, amelyet Krisztus rendelése szerint a kulcsokkal kaptunk, bizonytalankodás nélkül használhatjuk. Ezekután röviden vizsgáljuk meg azokat a nehézségeket, amelyek külön a fe'oldozással és külön a kötéssel kapcsolatosak s amelyeket ecldíg még nem érintettünk. A feloldozásnál még két kérdést kell minél előbb tisztáznunk a jó absolutio érdekében. Az egyik a feloldozás feltétele, a másik a feloldozás módja. Absolu tionk azt mutatja hogy mi a feloldozás feltételét nagyon fontosnak tartjuk, üt kérdést intézünk a gyónókhoz a feloldozás előtt és még sem oldozzuk fel őket újabb feltétel nélkül, annak ellenére, hogy a kezdet kezdetén azt ígértük nekik, lia a kérdésekre jól felelnek, akkor a bűnbocsánat keg.\ elmét hirdetjük majd nekik. Ejtsük most el azt a rosszindulatúnak látszó kérdést, hogy miért ígérünk olyat, amit úgy sem teljesítünk és fogjuk egészen komolyra a dolgot. Mi az oka annak, hogy ennyire óvatosak vagyunk? Mindenekelőtt az, amit már jórészt kifejtettünk, 'liogy nem vagyunk tisztában a kulcsok hatalmának a lényegével. A feloldozás feltételével kapcsolatban ez abban nyilvánul meg, hogy nem tudjuk elválasztani egymástól magát a feloldozást és a feloldozás feltételét.. Összezavarjuk, egymásba olvasztjuk a kettőt. Ez minden további nélkül érthető, mivel logikusan következik abból, hogy a kulcsok hatalma tisztázatlan számunkra. Egészen természetes' ezért az, hogy mi a gyónóknak tett ígéret és a gyónók kivallatása ellenére is (minekutána őket az absolutiora alkalmasaknak ítéltük) csak az igazán megtérés feltéted alatt oldozzuk fel őket. Bár »egy kicsit« azért következetesebbek lehetnénk, mert ha már tudjuk, hogy feloldozásunkba belefoglaljuk az igazán megtérés feltételét; akkor a gyónók kikérdezése előtt nem kellene azt ígérnünk, hogy a bűnbocsánat kegyelmét hirdeti.ük nekik, ha megfelelnek a kérdésekre; a gyónók kivallatása után pedig nem kellene azt mondanunk: »ez erős hitben és jórlava^ igyekezetben tartson meg benneteket a kegyelem örök szent Istene az ő Szentlelke által«, mert az egyikkel hamis reménységeket ébresztünk bennük, a másikkal pedig tuYa i<Ionképpen feleslegessé tesszük az igazán megtérés későbbi emlegetését, mert nyiltan elismerjük a gyónókról (feleleteik alapján), hogy a hitük erős és jóra igyekeznek, azaz megtértek. Ezek után teljes következetlenség részünkről az, hogy mikor az absolutiora kerül sor, nemcsak oldunk, hanem kötünk is és az igazán megtérés feltételét emlegetjük azokkal szemben, akikről pár pillanattal előbb magunk ismertük el, hogy eiős a hitük és jóra igyekeznek. Sőt előbbi kijelentésünkkel ellentétben még azt is feltételezzük, hogy »meg nem térő és jobbulni nem igvekező bűmjsök« is vannak az erős hitű és jóra igyekező gyónók között. Tökéletes káosz ez, de igen tanulságos. Épp eblwl láthatjuk meg, hogy milyen fontos alkotó része a mi feloldozásunknak az igazán megtérés feltétele, mert nem törődve ígéretmegszegéssel, ellenmondással, következetlenséggel, szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy benne legyen az absolut ionkban. A feloldozásnak és a feloldozás feltételének ez az egybeolvasztása megdöbbentő és sokkal súlyosabb, mint bármelyik az említett következetlenségek közül, mert az utóbbiak csak racionális tévedések s könnyen kiküszöbölhetők, de az előbbi súlyos theologiai vétség s ettől nem egykönnvű szabadulni. De a jó feloldozás érdekében mégis ki kell magunkat vágnunk ebből a bajból. Absolutionk azt mutatja, hogy mi nagy igyekezettel ki akarjuk zárai a lehetőségét annak, hogy a kulcsok tévedhessenek. Önmagában véve ez helyes, sőt szükséges törekvés, csak nem az az útja-módja ennek, amit mi követünk. Mert a mi eljárásunknak a végeredmény© éppen nem az, hogy a kulcsok tévedhetetlenséget megóvjuk, ellenkezőleg az, hogy tévedő kulccsá alakítjuk át mind a ket-