Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.
GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.
tőt, akárcsak a katholikusok, mert a feloldozás feltételét beleszámítjuk a .kulcsok anyagába, vagy legalább is az absolutio alkotó részének tekintjük. 5 1 így tulajdonképpen a feltétel érvényesíti illetőleg érvényteleníti a szentséget, 5 2 a szerint, hogy megvan-e vagy nincs. Azt mondjuk : »hirdetem közületek mindazoknak, akik igazán megtérnek, bűneik bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyekben.« Azt jelenti ez, hogy így mi elalkudjuk a kulcsokban rejlő pozitívumot, mert a fenti mondattal a gyónónak mi voltaképpen azt mondjuk: hirdetem néked a bűneid bocsánatát, de bizonyosan azért nem tudom, hogy csakugyan oldva vagy-e földön és mennyben, inert nem tudom, hogy igazán megtértél-e; ha valóban megtértél, akkor fel vagy oldva, de lia nem, akkor én tévedek. így lesz a mi oldókulcsunk tévedő kulccsá, mert a feje tetejére állítjuk a dolgot és nem az jgaz megtérést alapítjuk a kulcsokra, hanem a kulcsokat az igaz megtérésre. így a bűnök bocsánatát már nem ingyen, kegyelemből, hit által kapjuk, hanem miként a katholikusok fizetség-, ellenszolgáltatásképpen megtérésünkért, mivel abból, ami csupán feltétel lehet, mi előfeltételt csiná^nk. 5 3 Luther a maga korában harcolt ez ellen a téves felfogás ellen s védte és hangsúlyozta a kulcsoknak önmagukban való (an sich) érvényességét. »Azt véled, hogy nincs megkötve az, aki a kötőkulcsnak nem hisz. Maid megtapasztalja ő annak idején, hogy az ő hitetlensége mi'att a kötés nem volt hiábavaló, nem is tévedett. Hasonlóképpen, aki nem hiszi, hogy oldva van és hogy bűnei meg vannak bocsátva, majd megtapasztalja az is idővel, hogy mely tisztára bizonyosan meg voltak neki bocsátva az ő bűnei és ő nem akarja ezt hinni. Szent Pál mondja (Róm. 3:3.): a mi hitetlenségünk miatt az Isten nem téved-.« 5 4 Ebből a szempontból összehasonlítja a kulcsokat az evangéliummal, mondván: »sokan nem hisznek az evangéliumnak, de azért az evangélium nem téved és nem hazudik. Egy király várat ad nekem ; ha nem fogadod el, azért a király nem hazudott és nem tévedett, hanem te csaltad meg magadat és ez a te hibád; a király azt bizonyosan megadta.« 5 5 Ugyanez az eset a kulcsoknál is. Ezért taltakozik minden olyan rajongó, sofista, pe^giánus, antikrisztusi tan e'len, amely a kulcsok érvényességét a mi méltó voltunkhoz köti. »Bűnödet meg kell bánnod, az igaz; de hogy ezáltal lenne a bűnök bocsánata bizonyos és ez erősítené meg a kulcs dolgát, ez annyit tenne, mint a hitet feladni és Krisztust megtagadni, ő neked a bűnt nem tenmagadért, hanem önmagáért, merő kegyeimből a kulcs által ingyen bocsátja meg.« 5 6 Tehát Luther élesen megkülönbözteti egymástól a kulcsok önmagukban való érvényességét és & kulcsok foganatosság ának a kérdését. Az első ment minden feltételtől, a másik ellenben függ a megtérés, jobban mondva a hit feltétedtől. És amilyen nyomatékkal hangsúlyozza az elsőt, épp olyan fontosnak tartja a másodikat is, mert >:a hitre mindenütt szükség van. Annyid van, amenynyit hiszesz. így értem én, amit a mi tudósaink mondanak: a szentségek a kegyelemnek foganatos jegyei. Nem azért, mert a dolog véghez megyen (mint Szient Ágoston mondja), hanem mert hisz, mint fentebb mondtuk. Ez az eset áll itt is. A feloldozás foganatos nem azért, mert megtörténik, hajtsa bár végre, aki akarja, tévedjen vagy ne tévedjen, hanem mert hiszünk.« 5 7 Ebből azonban nem szabad azt következtetnünk, hogy mégis csak téved a kulcs, mivel nem mindig foganatos, mert némelyek nem hiszik és nein fogadják el. Gúnyosan fedi Luther erre a vádra: »Ej, édesem, ha ez tévedés, akkor az Isten téved minden igéjében és dolgában. Mert kevesen hiszik és fogadják el azt, amit pedig ő szünetlenül mond és tesz mindenkivel szemben. Azt nem lehet liibázásnak vagy tévedésnek mondani, ha én te5 1 L. 36. jegyzet. 5 2 Szentségnek a kulcsokat Luther (L. '32. jegyzet, 155. lap.) és az Apologia (231. lap.) alapján mondjuk, de az Apologia 231. lap 1. s z. jegyzete értelmében. 6 3 Scholz László; A hálaadás kelyhe, ßp. 1938. 100. lap. Scholz itt az úrvacsorával kapcsolatban használja a feltétel-előfeltétel megkülönböztetést. • • 5 4 L. 32. jegyzet 152. lap. 5 5 U. 0. 153. lap. 5 6 U. 0. 149. lap. !
