Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-05-18 / 17-18-19-20. szám

Erre a célra a legtöbb helyen a uagyheli val­íésos összejöveteleket használják ki. A fórra­öalmi kormányzótanács a legkiméletlenebb szi­gorral fogja megtorolni az ilyen visszaéléseket, de egyúttal az összes helyi munkás-, paraszt­és katonatanácsoknak, ualamint az ellenőrzés öiött működő tanácsköztársasági szemeknek és megbízottaknak megparancsolja, hogy a való­x kan uallásos jellegű összejöveteleknek (bele­értve például az úgynevezett nagyszombati föl­támadasi körmeneteket stb.) szabadságát min­den erejükkei biztositsák. A Tanácsköztársaság a jövőben még ilyea formában sem kíván a ualtás szabad gyakorlá­sának ügyébe beleavatkozni, mivel azonban az ellenforradtílmárok most sok helyen azzal iz­gatják a munkások, katonák és parasztok uralma ellen a kellően még fel nem világosított töme­geket, hogy a proletárdikatura a lelkiismereti szabadság ellensége, mivel a néptanítók azt hirdetik, hogy a Tanácsköztársaság meg akarja szüntetni a uallást, el akarja venni vallási ren­deltetésüktől a templomokat és egyházakat, sőt minél vannak olyanok, a kik nem átalják azt hirdetni, hogy a Tanácsköztársaság „kommu­mzálni" akarja a nőket, elrendelem a követ­kezőket: A munkás-, katona- és paraszttanácsok gondoskodjanak arról, hogy husuét vasárnapján es a reá következő két vasárnapon a papok hirdessék ki a szószékről és magyarázzák meg a népnek, hogy 1. a tanácsköztársaság mindenki számára teljes vallásszabadságot biztosit; hogy 2. a papokat vallásos ténykedésükben, vallásos szertartásaik elvégzésében senkisem zavarhatja; hogy / 3. a templomok és vallásos célokat szolgáló egyéb épületek (kápolnák, kegyhelyek, stb.) ezentúl is kizárólag vallásos célokra fognak szolgálni és hogy a templomokból sem szín­házat, sem kabarét, sem gyüléshelyet, sem kul­iurházat csinálni nem fognak; hogy 4. a kommunizmué, a tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra nem akarja és nem fogja megváltoztatni a házasságnak és családi élet­nek eddigi rendjét, nem akarja és nem fogja behozni a nőközösségel; és hogy 5. mindazokat, a kik ennek ellenkezőjét hirdetve félrevezetik a népet, azt a forradalmi rend ellenségének tekinti és ilyenek gyanánt fog elbánni velük. Budapest, 1919. április 17-en. Hun fi Zsigmond ' közoktatásügyi népbiztos'" Beszámoló. Dr. Raffay Sándor püspök stokholmi útjáról, mivel lapunk több héten át nem jelenhetett meg, a bpesü eu. lapjá-ban számolt be rövidesen: „fíz északi testvérek között" címen. Kis cikkét átvesz­szük s ide iktatjuk. „fiz elmúlt év őszén felhívást kaptunk az északi evangélikus testvérektől, hogy az euang. egyházak világszövetségéhez, a magyar evangé­likus egyház is csatlakozzék. Az egyetemes egyház elnöksége szives készséggel ragadta meg a felénk nyújtott jobbot. Ma a szövetkezések korát éljük s nehéz viszo­nyok közé jutott egyházunkra nézve nagy áldás lesz az eddig idegen testvérek együttérzése és lelki támogatása. Ezért utaztam ki személyesen az északi testvérek közé, hogy átadjam nekik a közeledésért köszönetünket és kérjem szives to­vábbi szeretetüket. Utamra dr. Pröhle Vilmos debreceni egyetemi tanár kisért eí. Előbb a dán testvérekhez köszöntöttünk be, akik Kopenhágában mély szeretettel fogadtak, Ostenfeld püspök, de különösen Fenger prépost olyan együttérzéssel karolták fel ügyünket, amilyen­re igazán nem is mertünk számítani. Maga az özvegy anyakirálynő is fogadott bennünket és egyházunk állapotáról a szerető testvérsziv me­legével érdeklődött. Jeles vezető egyházi férfiak­kal is volt találkozásunk, Svédországban sajnos, Söderblom upsalai érseket nem találtuk otthon, Finnországban járt. Helyettesével, üíidner lelkésszel azonban talál­koztunk s átadtuk neki egyetemes egyházunk üzenetét. Stockholmban a király bátyja, Berna­dotte Oszkár herceg egy óránál tovább beszél­getett velünk a magyar protestántizmus helyze­téről és a velük felveendő viszonyról. A vséd egyházi köröknek az a kívánságuk, hogy egye­temeikre küldjünk ki theológusokat s hogy a testvéri együtműködést kölcsönös megértéssel ápoljuk. fíz ut fáradtságos volt, mulasztás is vádol miatta, de híveink meg fogják bocsátani a mu­lasztást, mit itthon emiatt elkövettem. Az elért nagy morális eredmény és a messze jövőre is kiható viszony íétesitése pedig megért minden fáradságot. Dr. Raffay Sándor." Szeparáció és a uallásoktatás. Azon nagy tájékozatlanság, a melyben az egyes vidékek az egyházak életét és a vallás­oktatás kérdését illetőleg éltek, az a sok egy­másnak ellentmondó intézkedés, a melyeket ugyan e kérdéseket illetőleg itt-ott az egyes di­rektóriumok tettek, szükségessé tette, hogy a Tanácsköztársaság kormánya szándékairól a köz­vélemény tájékoztassák, e célból Faber Oszkár, a Közoktatásügyi Népbiztosság vallásügyeket likvidáló politikai megbízottja a népbiztosság munkájáról a következő nyilatkozatot tette:

Next

/
Oldalképek
Tartalom