Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-05-18 / 17-18-19-20. szám

112 „Mi az egyház é3 az állam szétválasztását végezzük, az úgynevezett szeparációt. A másik dolgunk a szekularizálás, uagyis az összes egyházi vagyonnak köztulajdonba vétele. De nemcsak risztán egyházi dolgokkal foglalkozunk, hanem a régi vallásügyi minisztériumban kezelt vagy felügyelt alapítványok köztulajdonba vételével is. A vidéken igen sok a félreértés: nem értik meg az egyház és az állam szétválasztását. A szeparáció értelmében sem az állam, sem annak egyes szervei, tehát a helyi szovjetek sem foglalkoznak többé az egyház ügyeivel, nem utalnak ki semmi segélyt a felekezetek számára, de papjaikat sem csaphatják el vagy neueshetik ki. Ez az egyes hitközségek belső dolga: ők tartják el önkéntes adományokból a papot, tehát ők határozzák meg, hogy kit ákarnak papként a községben tartani. Igy tehát teljesen helytelen, hogy a direktóriumok záros határidő mellett kitiltják az egyes felekezetek papjait a községből és éppen ilyen helytelen, hogy a prédikációk tartását, szertartások végzését megtiltják. A direktóriumok csak azt kisérik figyelemmel, hogy nem-e követ el a lelkész vagy a hitközség a Szovjet-köztársaság ellen valamit és ebben az esetben a vétkest könyörtelenül a Forradalmi Törvényszék elé állítja. Vallását mindenki szabadon gyakorolhatja. "Ezért hagyta meg a Szoujet-'köztá'rsaság a templomokat továbbra egyházi rendeltetésük mellett. Ha az egyes községekben nem lesz annyi hivő, amennyi a pap eltartását és a templom fenntartását biztosítani tudja, az egyházközség magától megszűnik és a templom természetesen más rendeltetésnek fog szolgálni. A hitoktatás/tekintetében a régi keresztények álláspontján vagyunk. Tanítsák a lelkészek a templomban hitre az önkéntesen jelentkező gyermekeket, mert ezáltal a hit is nagyot nyer az iskolából kikerülvén, az állam nem irányítja a hitoktatás szellemét, mint ez eddig a folyton váltakozó politikai irányok tették, hanem a felekezetek a maguk független szellemét plántáthatják a gyermekekbe. De szolgálatot tesz ezzel az állam a felekezeteknek azáltal is, hogy munkára kényszeríti ej papságot, amely eddig hat napon át feléje se nézett a hiuőknek, fontosabbnak tartván a tarokkpartik összeállítását és csak a hetedik napon boldogította hívőit csapni való rossz prédikációval. A hívőknek tehát ép a vallásosság szempontjából érdekük, hogy követeljék a hitoktatásnak az iskolából való kikapcsolását és kizáróan a templomban való oktatását. Az a körülmény, hogy a lelkész egyedül egyházközségének önkéntes adományából él, csak azzal a következménnyel járhat, hogy a lelkész megszabadulván az anyagi dolgokkal való • bajlódástól, nem fog kincseket szerezni, hanem kiaáróan hiueinek adja egész tevékenységet: szorgalmas, munkás emberré uáiik. Csak a mágnásoknak és kapitalistáknakminden egyéb pályára hasznavehetetlen tagjai nem fognak úgy, mint eddig, az egyházi pálgára tódulni, mert tudják, hogy a püspöksüveg nem aranyból és drágakövekből tevődik össze, hanem komoly munkát jelent, amilyent Krisztus és az apostolok négyes fogatok nélkül végeztek. Arni az egyházi vagyont illeti, az tisztán csak a krisztusi testvériség megvalósítására fog szolgálni. Eddig csak papíron volt meg a testvériség, ezután valóra lesz váltva, mert gazdaságilag is egyformák lesznek az emberek, nem lesznek szegények és , gazdagok, csak az irás szava érvényesül: aki nem dolgozik, az ne is egyék. A nagy papi birtokok azoké a földmunkás testuéreinkké lesznek, akik maguk dolgozzak meg a földet. A kolostorokba bevonulnak a proletárgyermekek ezrei, hogy jó ellátásban részesüljenek, a zárdákba betelepítjük a koldusokat, öregeket, rokkantakat és a betegeket akiket eddig minden gondozásból kiszorított a papságtól tüzön-uizen támogatott vagyonos osztály." BELÉLST. fi ceglédi egyház beléletéböl. Az egyház novemberben elhunyt érdemes gondnokának Török Sándornak ref. vallású özvegye, Farkas Borbála_ férjének emlékére 1000 koronás alapítványt tett, melynek kamatai a papi könyvtár gyarapítására fordítandók. A követésre méltó szép adományt a közgyűlés hálás köszönettel fogadta el. — Egy magát megnevezni nem akaró buzgó nőtagja ag egyháznak a nehéz megélhetési viszonyok hatása alatt a lelkésznek 200, a tanítónőnek 200, a tanítóknak egyenként 100—100 korona adományt juttatott. — Az egyházközségi közgyűlés, míg az általános drágaság tartani fog, a lelkész fizetését 1200, a tanítókét 600 koronával felemelte. — Az egyház kebelében fennálló Nőegylet belépett az Evang. Szövetségbe. Ez ügyben püspök urunk fáradhatatlan felesége személyesen járt a gyülekezetben. — fiz egyház újonnan egyhangúlag megválasztott tanítója, Vághy Gyula állását elfoglalta. — Ax egyház presbyteriuma négy tagu gazdasági bizottságot szervezett a maga kebeléből, mely az egyház épitk zéseit, nagyobb munkálatait, stb. uezeti és ellen•