Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-12-07 / 49. szám

1918 nyes és szentség lesz, ha a protestáns lelkész előtt kötötték is (akit a kath. egyház papnak el nem ismer), mert a megegyezés és a nyiluánosság mint a házasságkötés lényeges kelléke fennáll. Idők multánál azonban, miután látta a pápai hatalom hogy a protestánsok uisszatéritésére nem sok a remény, nem talált okot arra, hogy uelük szemben ez az engedékeny álláspont fentartassék, azért kísérletet tett a reakciós álláspont keresztüluitelére, minek jele nálunk is mutatkozott az 1791: XXVI te. 15. és 16 §§-aiban, hol ki uan mondua, hogy a uegyes házasság mindenkor katholikus lelkész előtt kötendő, mert csak ily esetben lesz az ualóságos szentség. Később ez az állapot meguáltozott s minden maradt a régiben egészen a Ne temereig, illetue annak álláspontját képuiseló Codex éruénybe lépéséig. A római szentszék éruénytelennek nyiluánitotta a Prouidát a Codex alapján, ami a Codex intencióinak és szellemének kétségtelenül meg is felel. fl Prouidát paríieuláris jog, már pedig a particuláris jog a Codex 6. ean. szerint, ha az általános szabállyal ellenkezik, akkor hatályát ueszti. Minthogy a Prouída ellenkezik az 1094. can.-ban foglalt általános szabállyal, s miuel a Codex kifejezetten nem tartja fenn, ennélfogua a uegyes házasság kötésénél az 1099 ean. 2. §-ában neuezettekre is kötelező az 1094. can.-ban megjelölt házasságkötési forma. A magyar püspöki kar a Prouidát priuilegiumnak uette s ennélfogua a 4. ean. szerint éruényben maradónak, mig a római szentszék a 6. can. szerint partieularis jognak, mely ha az általános szabállyal ellenkezik, akkor feltétlenül éruénytelen. A magyar püspöki kar határozata bizonyítja, hogy a régi liberális álláspontot akarta fentartani, nem akart a mai uészes idők közepette még uallási uiszályt is felidézni, uiszont egyházi jogilag s a Codex szellemének, illetue szöuegének a szentszék döntése, jobban mondua magyarázata felel meg. A püspöki kar döntéséből látható, hogy a Koloniesok és Szelepcsényiek szelleme a magyar kaih. papság körében kiuesző félben uan, nem kath. testuéreinkben uan a hiba, a türelmetlen szellem, hanem a Codexben és annak magyarázójában és készítőjében a reakciós pápaságban. A római „csalatkozhatatlan" lény ugy látszik azon a meggyőződésen uan, hogy esak a római tan az egyedül üduöziíő, s aki más hitben él, más felfogást uall, az örök kárhozatra jut, s az ilyen ember előtt kötött házasság sem lehet egyenlő pz üduösséget osztogató róm. kath. pap előtt kö343 töttel. Ez a meggyőződés, mely megmagyarázza a gályarabok, az eperjesi uértöruényszék történetét, érthetőué teszi a szentszék döntését is. A magyar róm. kath. papság és józan hiuel belátták, hogy itt az ideje felhagyni a protestánsok elleni felekezeti izgatással, esak a római pápaság akar még középkori reakciós eszkozeiuel ellenünk küzdeni, a régi állapotok meguáltoztatásáual ellenünk szándékosan gyűlöletet szítani, ellenünk uszitua a uakbuzgó, tudatlan és félreuezeteií néptömegeket, elfeledne, hogy az ilyen szellemben ualó működés aligha illik a feluilágosodás, a népszabadság s a forradalom nagyszerű korához ... L. K. B. Vallásoktatásunk körül. 2. Túlzott igények. Egyenesen hallatlan és kétségbeejtő, mi mindent nem uár boldog-boldogtalan a uallásoktatástól. Az egyik olcsó káplánt, a másik minden apostasin ellen biztosító fanatizálást, a harmadik az egyházi adóhozam szaporodását. Szónál nincsen igény, melyet a uallásokíatással szemben éruényesiteni ne lehetne, csak tetszetős formában, megejtő jelszauak alaü mutatkozzék az. Okos emberek, akik nagyon zokon uennék, ha szellemi kualitásukat kétségbeuonná ualaki, gyakran magas állásokat betöltő pedagogusok — nem tudni: felületességből uagy őszinteséghiányból — látuán néni látnak, ha ilyen igények hangoztatásáról uagy aeceptálásáról uan szó. És mi az eredmény? fl uallásíaniíásnak igényekkel, anyaggal, kátéual, énekeskönyuuel, öszszefoglalásokkal, koncentrikus körökkel, pózolásokkal ualó agyonzsufolása, bizonyos hajsza és hajszolás, mely ma már semmiféle más pedagógiában nincsen meg, egyedül a uallásoktatásban. Ott uan pl. a történelemtanit is, mely — azt hiszem — a nemzeti történelem tanítása réuén, igények szempontjából leginkább hasonlítható öszsze a uallástanitással: hallotta-e márualaki az', hogy a hazafias szellem hanyatlására u. elégtelenségére ualó hiuatkozással minduntalan megszorítsanak és működésbe hozzunk bizonyos pedagógiai anyaesauart, hogy az emli ett téren nagyobb eredményeket érjenek el 1 Miért kell épen a uallástanitásnak a maga heti 1—2 órájáual egy ilyen örökös felszólításnak kitéue lennie? Tiltakoznom kell az ellen a kényelmes, de felületes nézet uagy inkább jelszó ellen, mely a ualíásos élet — megbízható mérték hiányában amúgy is esak relatiue megállapítható - hiányaiért minduntalan a uallásoktatást szeretné feleEVANGEL1KUS ŐRÁLLÓ