Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-12-07 / 49. szám

EV/ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 lőssé tenni, flmit Apponyi az iskola uédelmére mondott, hogy t. i. azt nem szabad a társadalom hibáiért feleiőssé tenni, ugyanaz áll a uallásoktatásra, melyet nem lehet az egyháztársadalom bünbakjáuá tenni. De hiheti-e józan ualláspedagógus napjainkban azt, hogy növendékeinek uallásos neuelése igazán a kezében uan ? Nem kell-e, ha aa illető őszinte is egyúttal, meguallania magának, hogy abban a heti 2 órában, de — tegyük hozzá — még azzal az ifjúsági istentisztelettel s a t. sem neuel ő senkit euangelikus kereszténynyé, de zsidóuá, sőt még csak egyáltalán uallásossá sem — nemcsak a uallás természeténél fogua, mely szerint az sokkal keuésbbé uan hatalmunkban mint az ember egyéb tehetségei, hanem már csak azért sem, mert neuelői hatását kénytelen megannyi más, sokkal állandóbban és intensiuebben ható tényezőuel (szülői oiíhon, iskolai, társadalmi környezet) megosztani. Innen magyarázható, hogy ualamint a pedagógiának és theologiának általában, ugy elsősorban a ualláspedagógiának és theologiának haladása onnét datálódik, amikor a tudományok szerénységük szükséges uolíáí belátták és igényeiket lefokozták. S mi sem kiálthatunk oda mást hitoktatásunk reformereinek mint ezt: „Csak ne túlzott igényeket 1" Amennyiben pedig ualaki ellenem ueth^tné, hogy ilyen módon az egyházi érdek megröuidülésí szenued, az illetőnek figyelmébe ajánlom azt, hogy helyes protestáns felfogás mellett az egyháznak sem lehet uallástanitásáual más érdeke, mint mi a tiszia ualláspedagogiáé. * * * A túlzott igények közé sorolom touábbá azt a jelszót, mely a uallásnak as iskola többi tárgyai közül ualó kiemelését, illetne a többi „kisebb igényű" tárgyak fölé emelését hangoztatja és ezt oly módon akarja elérni-, hogy az iskolai uallásórát istentiszteletnek minősiti, melyen szer.íirás-oluasás és fohászok is előforduljanak. Közelebbről uizsgálua, ez nagyon kétes eszközzé uálik a uallás iskolai tekintélyének emelésére. Ma tényleg ugy állunk, hogy örülhetünk, ha uallástanitásunkat megtűrik az iskolai tárgyak sorában és onnan ki-nem tessékelik; mert az a legtöbb tanférfiu szemében nem hogy több uolna mint egy „közönséges" tárgy, hanem még csak nem is az. Budapesten pl. az egyik női felső kereskedelmi iskola tanári kara (tulnnyomóan hölgyek) körindituányt tett a uallástannak a kereskedelmi iskolákból ualó kiküszöbölésére. Az ilyen irány és gondolkozás ellen nem lehet azzal uédekeznünk, hogy a uallásórát istentiszteletté tesszük, sem a uallástanitási terem asztalán állandóan ottleuö bibliáual, hanem kizárólag a modern ualláspedagogiai és uallásdidüktika köuetkezetes alkalmazásáual szerzünk tárgyunknak becsületet. Mint a hogy a uallásóra unalmas uoltáról panaszkodók is, ha ugyan ebbeli „meggyőződés"-üket nem hazulról (mert ez is lehetséges) uagy máshonnan szuggerálták, nem azért panaszkodnak, mert nem prédikálunk (imádkozunk és énekülünk) hanem azért, mert nincsen mindig az iskolában gyakran elsőrangú pedagógusoktól uezetett gyermeknek is imponálni tudó, uallásdidaktikai módszerünk. Ennek azonban — sajnos — az egyház hiuatalos hatóságán kiuül álló pedagógusok általában még mindig őszintébb méltánylói, mint maga az egyház. Gyöngyösmenti. Protestáns irodalmai. ii. A protestáns irodalom a protestáns lelkigondozásnak — a nyiluános lelkigondozásnak — egyik ága, azért kritériuma eme rendeltetéséuel adua uan. Körén kiuül esik mindaz, a mi nem protestáns s a mi nem a köz protestáns meggyőződésének, protestáns lelkületének, egészséges egyházi szellemének ápolására szolgál. Ki uan zárua ez alapon az u. n. protestáns politikai sajtó (napi-lap) a melynek tél és iul mindenütt hangos szószólói uannak. Ez azonban egy non sens, egy mindenféle szempontból szeruezetlen idea ham egualósu! egy szellemi és egyházi korcs. Nemcsak, mert a fenti körülirt egyedül egységes alapeluuel ellenkezik, de azért is, mert a mi egyházunk alap tanítása Krisztusnak ama kijelentése: Az én országom nem e uilágból ualó. fíz egyház minden rendelkezésére álló észközzel Isten országának s csakis ennek szolgálatában áll 1 Büenuethetné azonban ualeki, hogy az egyház földi intézmény is. Ezért is egy szál a földi röghöz láncolja. Érdekei uannak, a miket éruényesiteni kell, a miket gyakran ugy kell kiueszekedni. Támadások érik — a miket üissza kell utasítani. Védekezni kell a klerikális mozgalmakkal szemben stb. stb. Ez mind igaz, s azért még is bűnnek tartom egy protestáns színezetű politika inaugurálását s ápolását még pedig egyházi és nemzeti szempontból egyaránt. Még pedig azért, mert az igazi ueszedelem, az igazi átok ott kezdődik igazán, ahol a politika felekezeti szint öltött. Áuagy az Urak, akik annyira lelkes barátjai a felekezeti politikának újból a Szelepcsényiek, a Kollonicsok átkos idejét akarják egyházunkra hozni? Ne ámítsuk magunkat, mi a politika terén soha se fogunk tudni a klerikálizmussal uersenyt futni, a mig szüleiés, péna, befolyás az ó oldalukon lesz! De ne feledjük el azt se