Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-12-07 / 49. szám

3z>2 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1318 sek előkészítésére felkérte az értekezlet lelkészegyesület uálasztmányát s a uálasztmány támogatására a maga részéről dolgozni akaró testuérekből többtagú reformbizottságot küldött ki. Nagy mozgolódás észlelhető a református testuéregyházban is, ahol a megalakult református egyházi tanács határozott és radikális programmal kezdte meg a munkát. Az ott felmerült reformteruek nagy ucnásokban hasonlóak a miénkéhez, de egyes részekben radikálisabbak a miénknél. Hogy esak egy példát említsünk, a református programúiban fel uan uéue a szabad egyház szabad államban élűéből kifolyólag az a törekués, hogy jöuőben az egyházhoz ualó tartozandóság kötelezettsége szűnjék meg, s ennek köuetkeztében a köteles egyházi adózás töröltessék s az egyház mint szabad egyesülés tartassék fenn az önként ragaszkodó tagok által. Miuel hazánkban a töruény úgyis módot ad mindenkinek, hogy felekezeti houatartozandósága felett rendelkezzék, uagy a felekezetnélküliek táborába léphessen, mi ezen protjrammpont feluételét feleslegesnek tartjuk. — Vajha a reformátusok mozgolódása is alkotmányos útra terelhető s a helyes reformtörekuések ott keresztüiuihetők lennének. Végül ezalkalommal csak megemlítjük a rom. kath. klérus mozgolódását a coelibatus ellen s ugyancsak a rom. kath íőnannk pauhá^nnU vezetőihez érkezett együttes munkát célzó felhiuását. A háború uihara tehát nemcsak pusztított, de ugylátszik uj életet is ébresztett mindenfelé. k vegyes házasságok és a Codex. Ismeretes a római szentszéknek a uegyes házasságok kötésére uonatkozó legutóbbi döntése, mely szerint a uegyes házasság esak akkor éruényes, illetue csak akkor lesz szentség, ha az illetékes plébános és két tanú előtt köttetett. Meg kell állapitanunk, hogy ez a döntés a Codex iuris canonici szabályainak teljesen megfelel, azonban a róm. kath. egyházi jognak a uegyes házasságok tekintetében eddig uallott felfogásáual homlokegyenest ellenkezik. A kérdés uilágossá tétele uégett uessünk egy pillantást a római egyház házassági jogának kifejlődésére. Tudjuk, hogy a róm. kath. egyház a házasság kötésére uonatkozólag egészen a tridenti zsinatig azon eluet ualloíta, misrerint az éruényes házasság létrejöttéhez elegendő a felek megegyezése (eonsensus facit nuptias), mely kijelentésnek azonban a bonyodalmak elkerülése uégett a nyiluánosság előtt kellett történi, akár a uilági, akár az egyházi hatóság élőit, mikor a szentség is létrejött, de azért titokban kötött házasság is egyforma hatállyal birt a fentebb uázolt módon kötött házassággal. Ezt a jogéllapotot alaposan meguáltoztatta a tridenti zsinat. Itt terjesztették elő a Codexben most már beeikkelyezett álláspontot a francia király és l. Ferdinánd pártfogása mellett, kik legnagyobb hiuei uoltak a reformnak. fl jauaslat ellen a legheuesebben a jezsuiták harcoltak. Manapság különösnek tűnik fel a jezsutták ilyen állásfoglalása, de ha tekintetbe uesszük működésűkre felállított eluüket (eél szentesili az eszközöket) 8 ha meggondoljuk a jezsuiták tulajdonképeni rendeltetését, könnyen megérthetjük magatartásukat. A jezsuiták szerzete, a protestánsoknak a róm. kath. egyházba ualó uisszatéritésére alakult. Ez a rendeltetésük magyarázza meg a tridenti reform oly heues ellenzését, mit nem szabadeluüségből tettek, hanem azért, hogy ne legyenek a róm. kath. dogmák még mereuebbek, hogy ne legyen a protestánsok és pápisták közt a szakadás még nagyobb, mert ez esak még jobban megnehezítené uisszatéritó munkájukat. Emellett azonban, szemforgató bigott uiselkedésüknek megfelelően, felemlítettek olyan érueket is, melyek egyházi jogilag is elfogadhatók t. i, hogy nincs sem isteni sem bibliai rendelkezés, mely a pap előtti házasságkötést előírná, de meg aztán az államnak is eszébe juthat egyszer a kérdést szabályozni (mit az állam addig csak azért nem tett meg, mert nem jutott el a jogtudomány oly fokra, miszerint felismerték uolna, hogy a házasságkötés és az abból folyó jogok és kötelezettségek szabályozása tisztán állami ügy) s ha az állam ezt megteszi, akkor összeütközésbe kerülhet az egyházi jogáual. Szerintük a róm. kath. házasság lényege a felbonthatatlanságon uan, nem pedig a formán. A tridenti zsinat tanácskozásainak eredménye a jezsuiták ellenkezése folytán eompromissum lett, miszerint a meghozott határozat csak akkor lép életbé, ha azt minden egyes parochián kihirdették. Miuel azonban a protestánsok nem hirdették ki, — habár nekik is ki kellett uolna hirdetni (kath. felfogás szerint), mert ők is katholikusok esak engedetlenek a pápának (kath. nézet szerint) azért őket a rendelkezés nem is kötelezi, uagyis a protestánsok közötti házasságkötés mentes a tridenti forma alól s ez a mentesség uegyes házasság esetében a másik félre is átsaáll, uagyis a tridenti határozat előtti jogállapot marad touábbra is éruényben, de azért a házasság éruá-