Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-11-16 / 45-46. szám
1918 EVANGF.ÍIKUS ŐRÁLLÓ merteti és Uj uezérek eim alatt Br. Solymosyt mint egyetemes felügyelőt és Raffayt mint püspököt méltatja. Költeményeket irt Csengey, Sántha, Kutas, Csajbók, Tóth l. stb. Payr S. Zrínyinek a protestánsokhoz ualó uiszonyát ismerteti. Történeti elbeszélést irt Frenyó E. és Jeszenszkyné Dr. Szláuik búcsúzik Prónaytól mint kiuáló egyet, felügyelőtől, méltatja Kenessey B. erdélyi ref. püspököt és bemutatja a 250 éues eperjesi kollégiumot. Az alkalmi jelesek között szerepel Terray Gy. gömöri esperes; az „elhunytak" között pedig Kund, Eáng, Molnár V., Dr. Daxer, Frenyó, Schőnuiesner, Varga M. és A. és a pozsonyi liceum a maga hármas gyászáual. A uilágháboru eu. egyházi áldozatai között több tanitó és egyháztag szerepel. Szépek Nikodémusz följegyzései a csángó népről, szellemes az ekklezsia humora és felette tanulságos a gazdálkodás s az ismeretterjesztés rouata. Ugy halljuk, hogy az uj naptár ára 3 kor. lesz, a mi a mai uiszonyok között ualósággal ajándék. Már most is fölhiujuk reá felügyelőink, lelkészeink, tanáraink és tanítóink sziues figyelmét. Üduös belmissziói munkát uégeznek annak terjesztéséuel. Októb. hó uégén jelent meg. A diszes kiállitás a soproni Rommalter-féle nyomdát dicséri. Sz. M. Széljegyzetek. Mozdulások. Az öröm érzéséuel gondolunk arra a két nagyfontosságú, egyházunk jöuőjébe nyúló mozgalomra, amely az egyetemes gyűlés óta indult meg szélesebb mederben. Az ifjúság megmentését tűzte zászlajára az egyik, a Nyomda és Sajtóuállalat megalapítása a másik. Olyan két dolog ez, mely méltó nyitánya a reformáció ötödik századának. Hisszük, hogy egyik sem fog uisszhang nélkül elcsendesedni, sőt nagy eredményeket uárunk mind a kettőtől. Reményteljes bizalmunknak szilárd alapja uan: a munkának apostolai azok, akik szellemi és anyagi energiájukkal állottak az eszmék szolgálatába, flz első mellett ott látjuk a mozgalom megindítóját Rosenauer Eajost, a másik mellé pedig oda állt a uezéri lobogóual az egyetemes felügyelő határozott, lelkesen kitartó, áldozatkész egyénisége. Ők azonosították magukat a két mozgalommal s ezért lesz az eredményes. Hálásak uagyunk nekik, mert a szemünk elé állítottak ualamit, amit itt-ott hangoztattunk is már, de bizony nagyon gyenge eredménnyel, azt t. i., hogy hiába termeli egyházunk lelki gazdagsága a nagy eszméket, az életbeuágó terueket, ha nincsenek bátor egyéniségek, akik melléje i's állnak ezeknek. Mennyi nemes eszme, életreualó teru fogamzott meg egy320 házunkban csak az utóbbi éuekben is, de nem lett belőlük ualóság, ott auulnak egyházi lapjaink sárguló lapjain. Felszínre hozták alkotóik, de nem álltak mögéjük s nem neueztek nekik katonákat. A gondolatok — pedig sokszor nagyon szépek uoltak — értéktelenek lettek s a teruek — bár sokszor életreualók uoltak — csak eszmények maradtak. Elauultak szépen, kimúltak csöndesen. Alkotóik siránkoznak néha felettük, flz ujaknak nem lehet ez a sorsuk, mert élő emberek állnak mellettük. Csak legyen energiájuk és jó gyakorlati érzékük, mozgassák meg a lelkeket nálunk még uj modern eszközökkel és diadalra jut az eszmény, megualósul a teru és ez áldásosán hat uissza egyházi életünkre. Üduözöljük őket, a bátrakat, a jöuőben bízókat 1 * * * Kápolna a gimnáziumban. A budapesti kegyes tanitórendi főgimnázium uj palotájában egy kápolnát is berendeztek; az elmúlt napokban auatták fel. fl müuészi kápolnában „az oszlopok és a falak máruányozásának hidegségét az aranyozás és az ablakok üuegfestése enyhíti és teszi kellemessé, meleggé a hangulatot. A hatás általában igen jó és minden izében finom, artisztikus." flzt csak megemlítem, hogy a rossz idő dacára is ott uolt felauatásán a pénzügyminiszter, a kultuszkormány képuiselője, magasrangu tisztuiselők. Ez bár szép és tanulságos, de most mégis mellékes, a fő a főgimnázium és benne a kápolna, fl kettő bizony nem összeférhetetlen, sőt nagyon uonzó együtt. Nálunk se uolt ez idegen, amikor a mi régi, jóhirü iskoláinkban a kiuáló pedagogusok lelkülete uolt az a kápolna, ahol az ifjúság áhítatot tanult, amikor egyes régi emberek tanúsága szerint olyan tanáraink is uoltak, akik minden órájukat ualami feledhetetlen, közuetlen, kedues imádsággal kezdték ... Ez az idő elmúlt a lelkekben épült kápolnák omladozóban, és mi most már dísztermekben, uagy rajztermekben, esetleg iskolapadok között tartunk u. n. istentiszteleteket, amelyeknek az a nagy előnyük, hogy kötelezők s igy a részuétel biztositua uan. flz istentisztelet hangulatáról nem szólunk nagyon egyszerű okokból. Szárazak, hidegek, fő uonzóerejük a néusor oluasás. Bárcsak ne igy uolna, de azt hiszem igazam uan. A protestantizmus szellemiségéuel és erkölcsi fenségéuel nagyon összeegyeztethető uolna, ha a gimnáziumainkban egy kis szentélyünk uolna : az áhítatra, az istentiszteletre. Vonzóbbak uolnának az ifjúsági istentiszteletek, sikeresebb a uallásoktatás, eredményesebb az euangelikus pedagógia keresztyén egyéniségekét neuelő eszménye. Eegyen kápolna az euangelikus intézményekben is. Disz,- rajz- oluasótermek nem pótolhatják ezt.
