Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-10-04 / 40. szám
1918 neh az egyház szelleméuel és életéuel ualó megegyezése az egyházkormányzó munka elutasithatatlan előföltétele. Sokat ad, ki agyának, kezének, idejének munkáját áldozza és mégis keueset uagy semmit sem adott, ha sziuét, lelkét, egyéniségét s teljes önmagát nem adta oda. Csak akkor leszel igazi uezér, ha Krisztusban látod saját uezéredet. Csak akkor uezetheted az egyházat saját lényegében megjelölt örökkéualó céljai felé, ha lelkedet Krisztus uezeti. Vezéri méltóságodban is légy a munka és felelősség által első tagja azon élő testnek, melynek feje a Krisztus, flz apostol egyéniséged jellemét szabja meg, midőn igy szól: „Ne szabd magadat e uilághoz!" (Róm. 12, 2). Ezt azonban nem egyszersmindenkorra szóló elhatározás, hanem az Istennel ualó állandó életközösség biztositja. „Uáltozzatok el a ti elméteknek ujulása által, hogy kedueljétek az Istennek ama jó, kedues és tökéletes akaratát". Folytonos lélek-megujulás, állandó kegyelemkeresés és kegyelem-bizonyosság Isten akaratában ualó uizsgálódó elmélyedés s annak életünkre és egyházunkra alkalmazása, íme, ezek az egyházi uezér egyéniségéuel szemben támasztott köuetelések. Vezéri szolgálatod tartalmára és irányára is utasítást ad az apostol, flz Ur állított az egyház szolgálatába, az Ur, ,,ki azt cselekedte, hogy alkalmatos szolgái lennénk az Ujtestámentomnak, nem a betűnek, hanem a Léleknek, mert a „betű megöl, a Lélek pedig megeleuenit." Euangélikus egyházunk a lélek szolgálata s hiueitől, uezéreitől egyformán lélekszolgálatot köuetel. Ez pedig nem azt jelenti, mintha az Isten igéje, auagy az egyház betűje elueszitené erejét és értékét, flz egyházkormányzat, a külső rend megóuása, az egység intézményes biztosítása szintén a Lélekért uan. És mi imáinkban Isten kegyelmébe ajánlunk, uezéri szolgálatra elhiuott Testuérem, hogy egyházkormányzási hiuatásodat úgy tudd betölteni, hogy „alkalmatos szolgája légy az Ujtestamentomnak, nem a betűnek hanem a Léleknek". Egyházunk az euangéliomi demokratizmus alapján álló népegyház. Önrendelkezési joggal állapítja meg szérűéit és intézi ügyeit. Az autonómia drága kincsünk. Éuszázados szenuedésben, könny és uér tengerében úgy formálódott ki, mint a tenger mélyén a szenuedés könnycseppje, a kagyló igazgyöngye. Protestáns egyházunk kezében ez uolt az életuédő fegyuer, homlokán ez a történelmi méltóság ékköues aranynál szebben csillogó koronája. De az autonómia nemcsak az államhatalommal szemben fennálló jogi uiszony megállapítása, nemcsak történelmi emlék s nem hangzatos jelszó. Az autonómia egyházunk benső lényégének kiuetitése, egyházunk igazi egyéniségének kifejezése. Nem kiuülről adott, hanem belülről fejlődött érték, nem ránk hullatott babérág, hanem egyházunk benső lényegéből szükségképpen kisarjadt életfa. A töruények és rendelkezések esak külső keretét állapítják meg, a benső tartalmat az egyház benső lényege adja meg. Ezen tartalom nélkül az autonómia könnyen külső disszé lesz, melyen megcsillanik az önrendelkezési jog fényes aranyuerete s színes gazdagságban pompázik a történelmi tradíció zománca, de mégis üres, erőtelen, élet nélküli. Ha azonban az egyház benső lényege tartalmat önt beléje, akkor felszabadúlnak az egyház erői, uj ragyogásra fénylenek magasztos eszméi, a holt betűből élő fuualom támad s uégigszárnyal az egyház széles mezőségein a Lélek, az élő, éltető Lélek, s az autonómiát kifelé és befelé egyházi erőhatalommá teszi. Testuérem! Egyházunk koronáját, fegyuerét őrizd, el ne ejtsd! Éuszázadok lelke mozdul meg autonómiánkban. Az egyház történelmi egyénisége átnyúl a mult idők homályából a jelen küzdelmébe, hogy erkölcsi erejeuel, történelmi tanulságáual építeni segítse a jöuendőt. Légy e drága kincs hű őrizője, Őrizd meg s csorbítatlanul add touább, amit uezéri kezedbe helyez a bizalom. De azután építsd az autonómia örökkéualó belső egyházi tartalmát is. Az önrendelkezés joga elhatározási és eselekuési szabadságot jelent a kiuül álló hatalommal szemben, de nem az Isten örökkéualó kijelentéséuel s az egyház élő lelkiismeretéuel szemben. Egyházkormányzati munkádban mindenkor megingathatlan norma legyen az Isten kijelentése. Azután ébreszd fel az egyház élő lelkiismeretét. írd a lelkekbe, hogy az önelhatározású munka szabadsága munkára-kötelezés s az egyház esak addig él, mig az Isten országa erősítésén dolgozik. Állítsd küzdelembe az egyház örökkéualó belső erőit: az öntudatos, meggyőződéses uallásosságot, az egyházszeretetet, egyházi öntudatot, a cselekedetekben megbizonyosodó áldozatkészséget. Ébreszd fel az euangéliomi önbizalmat, mely nem járja siralmak énekét sirua az éjszakák temetői útját, nem keres magaelhagyó gyámoltalanságban segítséget mindenki másnál, hanem Istent tudua, az egekre tekint és saját sziue bányáiból hozza fel az emberi érzések ama tiszta, nemes érceit, melyek az egyházat megmenteni és építeni képesek. Ébreszd fel az aluó erőket! Csontokat eleuenitő isteni lélekkel tedd élőkké a holtakat, hadd álljon elő felette nagy sereg! Ez azonban esak hatásában külső szeruezési munka, kezdetét, lényegét és célját illetőleg benső lelki munka, flz egyház külső szerueze-