Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-09-18 / 38-39. szám

1918 aláásni iparkodnak. Az 1848 XX. feikknek az állam által ualó uégrehajtása az ujabb időkben ismét erősen foglalkoztatja egyházi köreinket, különösen mióta gr. A. A. beterjesztette a maga jauaslatát. Egyéni uéleményem, hogy az állam a kötelezett támogatást ne mint segélyt, hanem mint rendszeres dotációt nyújtsa, mely dotáció különleges feltételekhez kötue nincsen s adjon át a protestáns egyházaknak annyit érő uagyont amenynyi őket a kath. egyházzal szemben aránylagosan megilleti, uagyis amennyit a róm. kath. egyház az államtól bármely cimeken kap. Nem uagyok socialista, még keuésbbé a nálunk kifejlődött értelemben, mert ez kinöuése azon nemes sociális felfogásnak, mely szerint kiuánatos hogy az emberiségnek minden tagja tűrhető megélhetési uiszonyok közé kerüljön, mert mindenkinek joga uan az emberies megélhetéshez, de nem a restség, hanem a szorgalmas munka árán, melyért elnyert munkadij ellenében tisztességesen szolgáljuk embertársainkat. Magyarországban a soeialismus helytelen irányban téuelyeg. Minden uonalon a munkanélküliségre, a munkakerülésre, keués ellenszolgáltatásért nagy munkabérekre ösztönzik az embereket, minden uonalon a kisebb nagyobb tekintélyek lerontására törekszenek oly uezérek aknamunkájáual, akik maguknak mindenféle cimen beszedett fillérekből palotákat épitenek, a kierőszakolt humánus intézményekben dus jauadalmazásu állásökat biztosítanak. Ezen helytelen irányú socialista felfogás touábbi terjedésének meggátlására sorompóba kell hogy lépjünk mindannyian, különösen kell hogy tegye azt a lelkészi és tanitói kar, akik prédikációkban és mindennemű előadásokban oktassák a népet arra, hogy a tekintélyeket tiszteletben tartsamert nincs az a kis tekintély, melyre szükség ne uolna s amelynél kisebb tekintély nem létezne. A tekintélyeket a uilág sora léptette életbe szükségből, tehát fenn kell tartani. A uilágháboru téljes fergetegében a mult éuben a demokrácia tetterős jelszaua alatt egyes egyének üszköt dobtak a magyar társadalomba, mely üszök majdnem ueszedelmes robbanásokat okozott a magyar nemzeti életben és az ország belállapotaiban. A demokrácia uralomra jutására Magyarországon nincs szükség, itt minden uonalon a legteljesebb jogegyenlőség, a legteljesebb demokrácia uralkodik, mit mindenki egyaránt kell hogy elismerjen, önmagukban még azok is, akik a demokrácia hamis jelszauáual az üszköt eldobták. Nem is a demokráciáról uolt itten szó, hanem demagógiáról, melynek uralomra jutása ueszedelmes a társadalomra, ueszedelmes az egyházi életre, ueszedelmes a nemzetre, ueszedelmes az országra. Demagógiára szükség uan egyes, záuarosban halászni kiuánó, polittkai hatalom után sóuárgó, lelkiismeretlen és lelketlen embereknek, akik céljaik elérésére ez értelmetlen, rakoncátlanságra hajló és felelőtlen társadalmi rétegeket akarják felhasználni. Hála az Istennek az aknamunka nem sikerült, a ueszedelem egy' időre elmúltnak látszik. Ugyan nem illik teljesen mai beszédem keretébe, de kötelességem felemliteni azon észleletemet, hogy az egyház kebelében az egyház kárára többet politizálnak, mint amennyi az egyház jellegéuel és hiuatásáual összeegyeztethető uolna. Felesleges ma már azon 48-as eszmék hangoztatása, melyek az emlékek tárába ualók és az országnak hasznára nincsenek. Ma a 48-as eszmékből az életbe léptetett és uisszahajtandó töruényeken kiuül fenntartható, az ország önállóságának és függetlenségének eszméje, mely minden magyar ember lelkében kell, hogy éljen? mely felé minden magyar ember kell, hogy okkal, móddal és okosan törekedjen, fl történelem szerint, 48-at feluáltotta a 67, mikor a nemze királyáual egyezséget, békét kötött, melynek fenntartását minden igaz és becsületes magyar embernek állani kell, bár felüluizsgálatot és megjauitását, meguáltozott uiszonyokhoz mérten kiuánni lehet és kiuánni időszerű. Amennyiben az egyház keretében politizálni akarunk, folytassunk egyházunk érdekének megfelelő opportumus gazdasági politikát, a hiuatott férfiak ezen a téren tanitsák és irányitsák a népet, mert a gazdasági kérdések felkarolásáual, irányitásáual és a gyakorlati életbeualó átuiteléuel lehat az országot az igazi önállóság és függetlenség felé uezetni. Még itt sem üzünk személyi báluányozást 1 Egyházunk a magyarhoni ág. eu. egyetemes egyház cimet uiseli, azonban szerény uéleményem szerint, egyházunk csonka, amennyiben az erdélyi egyház hozzánk kapcsolua nincs, uele semmi közösségünk nincsen tehát ez sem felel meg a lényegnek. Keresnünk kell az erdélyi egyházzal az érintkezést, hogy egyetames egyházunk életében uegyen ő is részt, egyetemes gyűléseken jelenjen meg, ha egyébként kiuánja is belügyeinek intézésében fenntartani eddigi teljes autonómiáját. Ilyen irányú felszólítást szükségesnek tartok az erdélyi ág. eu. egyházhoz intézni. Egyházunkat általában szerénység, a külsőségektől, feltűnéstől ualó tartózkodás jellemzi azonban mai nap már ezektől sem zárkózhatunk el egészen. A külső látszatra is kell adnunk, hogy egyházunk tekintélyét ezáltal is erősbithetjük. Nem esak tekintély erősbitése hanem az egyházi közigazgatás erélyesebbé tétele is megköueteli a külső látszatot. Legfeljebb egyházi hiuatalaink szerényen húzódnak meg, más egyházak főhiua-