Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-09-18 / 38-39. szám

1918 cVA^OF. fKUS OHALLO 283 falai mellett. Szerveznünk kell a rendes állandó püspöki székhelyeket, ha nem ís diszes, de az igényeknek megfelelően hivatalos helyiséggel és személyekkel láttassék el. Adnunk kell püspökeinknek megfelelő javadalmazást, fel kell menteniök a rendes lelkészi teendők alól, hogy egész idejüket és tevékenységüket a vezetés és igazgatás munkájának szentelhessék. Bzen előadottak megteremtésére anyagi áldozatokat kell múlhatatlanul hoznunk akár saját erőnkből, akár az állam támogatásával az 1848. XX. te.-ben lefektetett jogatnk és igényeink alapján. Amint elvem az egyházi élet keretén belül nem politizálni, hanem politikai párttekintétek nélkül igénybe venni mindenkinek támogatását és közreműködését, éppen ugy nem szándékom senkit nyelvi különbözetek miatt háborgatni még kevésbbé üldözni. Mindenkinek jogában uan saját anyanyelvén imádni az Istent, esak hivatásos kötelességének minden tekintetben igyekezzék megfelelni. Aki haza és nemzetellenes cselekedetet köuet el, azt utoléri az állami hatalom sújtó keze, minek természetesen egyházi téren is meglehetnek és meglesznek a maga következményei. Az erőszakos magyarositásnak hiue nem uagyok, ezzel azonban nem állitom azt, hogy szolid eszközökkel, a megértés módjáual nem fogok igyekezni a magyar nyelű szeretetét és a magyar nemzet állami eszméjét a nem magyar ajkú hiueknél is terjeszteni, bensőbbé tenni és belőlük hü magyar állampolgárokat neuelni. Tudom azt, hogy az iskola ügyek is felügyeletem és hatásköröm alá tartoznak, mikre nézue ma esak annyit jelenthetek ki, hogy a középiskolai tanteru módositásra szorul, a lelkészképzés fejlesztendő, a tanár képzés egyháziassabbá teendő, a theol. fakultás felállítandó, de touábbi részletes nyilatkozatot nem teszek, mert nem akarok esetleg olyan helyzetbe kerülni, hogy azokat uissza uonjam. Tetteket uárjon tőlem a t. Egyet, közgyűlés, ne szónoklatokat. Itt állok, nem tehettem különben, uállaltam az egyházzal járó terheket és gondokat, melyekhez Isten segedelmét kérem. Az elnöki széket elfoglalom. Egyetemes közgyűlésünk. Egyházegyetemünk igen számos tagjának résztuételéuel tartottuk meg ez éui rendes egyetemes közgyűlésünket Budapesten szept. 11. 12 és 13-ik napjain. Az első nap a fájdalmas búcsúnak és az ünnepi örömnek napja uolt. Az utóbbi azonban nem tudott a sziuekben arra a fokra emelkedni, a melyre különben bizonyára emelkedett uolna, ha a fájdalmas búesú oly közvetlenül nem előzte volna meg, illetve, ha a kétféle érzelmet keltő események oly egyszerre nem jöttek volna. Báró Prónay Dezső, egyetemes egyházunk most már diszfelügyelője, buesuzása attól a széktől, a melyen 36 éuig ült s páratlan buzgósággal, törhetetlen euangeliumi hűséggel és csodás bölcsességgel uezette egyetemes egyházunk ügyeit, bizony ugy az ő szeméből, mint a mieinkből fájdalmas könnyeket csalt ki. Hogy milyen nagy ismerője Báró Prónay euangeíikus egyházunknak, azt ez alkalommal is tapasztaltuk, a midőn búcsú beszédében történeti uisszapillantás után annak jöuő feladatairól s azon erkölcsi értékekről szólott, a melyeket egyházunknak teljesíteni, illetue megmenteni kötelessége. Meghatott lélekkel mondott hálát és köszönetet mindazok lelkes támogatásáért, akik őt tisztének teljesítésében szeretettel korüluették. Szentiuányi Árpád a meleg szauaktól meghatua ifjúi héuuel és érző sziuuel tolmácsolta az egyetemes egyház elismerő háláját és azon érzelmeket, a melyekkel Báró Prónaytól búcsút ueszünk. A közgyűlés tagjainak lelkét annyira lekötötte a búcsúzás fájdalmas érzése, hogy a közuetlenül ezek után küldöttség utján elhiuott és a terembe lépő uj felügyelöt: Báró Solymosy Bajost csak halkabb éljenzéssel tudta fogadni. S ez a halkabb tónus megmaradt a beiktató ünnepi közgyűlésen mindvégig. Báró Solymosy diszmagyarban jelent meg a közgyűlés szine előtt s bizalommal telt szivvel fogadta el a méltóságot s késznek nyilatkozott az esküt letenni. E célból az egész gyülekezet a deáktéri templomba vonult, ahol Dr. Raffay Sándor püspök imája után Hapi Béla püspök mondotta el beiktató beszédét. Kapinál megszokott mélység, az ige alapján ualó felépítés s evangeliumi melegség folytán a beszéd, a melyet lapunkban közölni fogunk, magával ragadta a hallgatóságot. Händel Vilmos egyetemes egyházi főjegyző előmondása után Báró Solymosy letette az egyetemes egyházi iskolai felügyelői esküt s imával és áldással be lett iktatva felelőségteljes méltóságába. A beszéd alatt Báró Solymosy az oltár előtt állott s jobb oldalán Báró Prónay, baloldalán Szentiványi Árpád foglaltak helyet. Az ünnepélyen az uj felügyelő családja és a református testvéregyház konventi elnöksége és három püspöke jelent meg. A közgyűlési teremben, a melynek karzata is tömue uolt, Báró Prónay melegen üduözölte • utódját s átadta neki a hiuatalos pecsétet, még Dr. Baltik Frigyes püspök mondott üdvözlő szauakat s után Báró Solymosy Lajos beiktatott fel-