Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-09-18 / 38-39. szám

1918 cVA^OF. fKUS OHALLO 283 falai mellett. Szerveznünk kell a rendes állandó püspöki székhelyeket, ha nem ís diszes, de az igényeknek megfelelően hivatalos helyiséggel és személyekkel láttassék el. Adnunk kell püs­pökeinknek megfelelő javadalmazást, fel kell menteniök a rendes lelkészi teendők alól, hogy egész idejüket és tevékenységüket a vezetés és igazgatás munkájának szentelhessék. Bzen elő­adottak megteremtésére anyagi áldozatokat kell múlhatatlanul hoznunk akár saját erőnkből, akár az állam támogatásával az 1848. XX. te.-ben le­fektetett jogatnk és igényeink alapján. Amint elvem az egyházi élet keretén belül nem politizálni, hanem politikai párttekintétek nél­kül igénybe venni mindenkinek támogatását és közreműködését, éppen ugy nem szándékom senkit nyelvi különbözetek miatt háborgatni még kevésbbé üldözni. Mindenkinek jogában uan sa­ját anyanyelvén imádni az Istent, esak hivatásos kötelességének minden tekintetben igyekezzék megfelelni. Aki haza és nemzetellenes cseleke­detet köuet el, azt utoléri az állami hatalom sújtó keze, minek természetesen egyházi téren is meg­lehetnek és meglesznek a maga következményei. Az erőszakos magyarositásnak hiue nem uagyok, ezzel azonban nem állitom azt, hogy szolid esz­közökkel, a megértés módjáual nem fogok igye­kezni a magyar nyelű szeretetét és a magyar nemzet állami eszméjét a nem magyar ajkú hiuek­nél is terjeszteni, bensőbbé tenni és belőlük hü magyar állampolgárokat neuelni. Tudom azt, hogy az iskola ügyek is felü­gyeletem és hatásköröm alá tartoznak, mikre nézue ma esak annyit jelenthetek ki, hogy a kö­zépiskolai tanteru módositásra szorul, a lelkész­képzés fejlesztendő, a tanár képzés egyházias­sabbá teendő, a theol. fakultás felállítandó, de touábbi részletes nyilatkozatot nem teszek, mert nem akarok esetleg olyan helyzetbe kerülni, hogy azokat uissza uonjam. Tetteket uárjon tőlem a t. Egyet, közgyűlés, ne szónoklatokat. Itt állok, nem tehettem különben, uállaltam az egyházzal járó terheket és gondokat, melyek­hez Isten segedelmét kérem. Az elnöki széket elfoglalom. Egyetemes közgyűlésünk. Egyházegyetemünk igen számos tagjának résztuételéuel tartottuk meg ez éui rendes egye­temes közgyűlésünket Budapesten szept. 11. 12 és 13-ik napjain. Az első nap a fájdalmas búcsú­nak és az ünnepi örömnek napja uolt. Az utóbbi azonban nem tudott a sziuekben arra a fokra emelkedni, a melyre különben bizonyára emel­kedett uolna, ha a fájdalmas búesú oly közvet­lenül nem előzte volna meg, illetve, ha a kétféle érzelmet keltő események oly egyszerre nem jöttek volna. Báró Prónay Dezső, egyetemes egy­házunk most már diszfelügyelője, buesuzása attól a széktől, a melyen 36 éuig ült s páratlan buz­gósággal, törhetetlen euangeliumi hűséggel és csodás bölcsességgel uezette egyetemes egy­házunk ügyeit, bizony ugy az ő szeméből, mint a mieinkből fájdalmas könnyeket csalt ki. Hogy milyen nagy ismerője Báró Prónay euangeíikus egyházunknak, azt ez alkalommal is tapasztaltuk, a midőn búcsú beszédében történeti uisszapillan­tás után annak jöuő feladatairól s azon erkölcsi értékekről szólott, a melyeket egyházunknak tel­jesíteni, illetue megmenteni kötelessége. Megha­tott lélekkel mondott hálát és köszönetet mind­azok lelkes támogatásáért, akik őt tisztének tel­jesítésében szeretettel korüluették. Szentiuányi Árpád a meleg szauaktól meghatua ifjúi héuuel és érző sziuuel tolmácsolta az egyetemes egyház elismerő háláját és azon érzelmeket, a melyek­kel Báró Prónaytól búcsút ueszünk. A közgyűlés tagjainak lelkét annyira lekö­tötte a búcsúzás fájdalmas érzése, hogy a köz­uetlenül ezek után küldöttség utján elhiuott és a terembe lépő uj felügyelöt: Báró Solymosy Bajost csak halkabb éljenzéssel tudta fogadni. S ez a halkabb tónus megmaradt a beiktató ünnepi köz­gyűlésen mindvégig. Báró Solymosy diszmagyar­ban jelent meg a közgyűlés szine előtt s biza­lommal telt szivvel fogadta el a méltóságot s késznek nyilatkozott az esküt letenni. E célból az egész gyülekezet a deáktéri templomba vonult, ahol Dr. Raffay Sándor püs­pök imája után Hapi Béla püspök mondotta el beiktató beszédét. Kapinál megszokott mélység, az ige alapján ualó felépítés s evangeliumi me­legség folytán a beszéd, a melyet lapunkban kö­zölni fogunk, magával ragadta a hallgatóságot. Händel Vilmos egyetemes egyházi főjegyző elő­mondása után Báró Solymosy letette az egyete­mes egyházi iskolai felügyelői esküt s imával és áldással be lett iktatva felelőségteljes méltósá­gába. A beszéd alatt Báró Solymosy az oltár előtt állott s jobb oldalán Báró Prónay, balolda­lán Szentiványi Árpád foglaltak helyet. Az ünne­pélyen az uj felügyelő családja és a református testvéregyház konventi elnöksége és három püs­pöke jelent meg. A közgyűlési teremben, a melynek karzata is tömue uolt, Báró Prónay melegen üduözölte • utódját s átadta neki a hiuatalos pecsétet, még Dr. Baltik Frigyes püspök mondott üdvözlő sza­uakat s után Báró Solymosy Lajos beiktatott fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom