Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-08-10 / 33. szám
XIV. év. Budapest, 1918. augusztus 10. 33 szám. tf* 0 a EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illet© mindennemű pósta4 küldemény, a hirbetések szövege cs ára, valamint az eseteges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra. Pest megye) külöenöő. SS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJDONOS: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Helyettes szerkesztő: ÍT1ARCSEK JÁNOS bpesti vallástanár. F@M UN KA'PARSAK : Seholtz Ödön Dr. Varsányi Mátyás Blatniezk.y Pál á^ fal vi esperes-lelkés/, budai 11. lelkész. cinkojai lelkész Meejtelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 24 K Eélévre 12 K Egyes szám ára .. 50 f Hirdetötsek Ä * pa.lyazat.ok ai>a. Kgenz oldal . l'i t Állandó hirdetések taege;:yv. v,es rí^ riot TARTALOMJEfilJZÉK : VEZÉRCIKK : Hatholikus reakció. R. — Az imádságról. Csengődy Lajos. — Kap érte ! „A lelkész munkája a háborúban és békében". M. j. — Széljegyzetek. — Belétet — Pályá~ zatok és hirdetések. Hatholikus reakció. Hiába vérzik milió sebből a világháború szenvedéseit tíirő népek tömege, hiába kiált a sok könny és gyász megértő szivek irgalmáért, hiába vergődik a nyugalmauesztett társadalom békésebb jöuőt imádkozó sziuuel a Szeretet Istenének zsámolyánál; a pápás egyház ma is esak a hatalmi érdekek szolgálatát hajszolja, ma is a régi átkos középkori szellem szeretetlenségéuel tipor végig a társadalom és az emberszivek nyugalmán. Megdöbbenéssel oluastuk az „Egyházi Közlöny" f. é. aug. 1-én megjelent 27—28. számában, majd nyomban utána a Budapesti Hirlap vasárnapi számában a legújabb pápás törvénykönyvnek a vegyes házasságokra és általában a nem katholikus pap előtt kötött házasságokra vonatkozó rendelkezéseinek ismertetését. Amott Dr. Baranyay jusztin magyar és német egyházjogászok véleményeinek ismertetése és a római kúria törvényének magyarázatai alapján megállapitja, hogy f. é. május 19 óta Németországban és Magyarországban a Provida bullában adott privilégium megszűnt és a nem kath. pap előtt kötött házasságok a római egyház kánonjoga értelmében mind érvénytelenek, fíz uj Codex juris Canonici tehát nemcsak a Ne temere bullában kifejezett elvet, (hogy t. i. a kath. félre nézve esak akkor éruényes a házasság, ha kath. pap előtt koíi meg) tartja érvényben, hanem azon az alapon, hogy minden megkeresztelt ember az Egyház (értsd a pápa egyháza) tagja, a protestánsok házasságát is érvénytelennek jelenti ki. A pápás egyház e nagyzoló, de kicsinyes állásfoglalásához nekünk protestánsoknak nem sok szavunk uolna, ha a Codex Juris Canonici a pápás egyház csupán belső egyházjogi nézeteit tartalmazná. Azonban a Codex állami és társadalmi elismertetésre és érvényesülésre törekszik. S ezért komolyan kell vele számolnunk. Nem is jellemezhető lelketlenség kellett ahoz, hogy e Codexet s annak felekezeti harcot felidéző házassságjogi rendelkezéseit nyilvánosságra hozzák épen most, a nyomorúságok e szomorú keresztviselésében. Lelketlenség kellett hozzá, hogy a feldúlt társadalomba még a felekezeti viszálykodás konkolyát is elhintsék. Mit akar az „Egyház" most ez éuezredes szeretetlenségéuel és mérhetetlen kiuáltságai birtokában is mindent felfalni akaró, telhetetlenségéuel, mikor a Mester szeretetével kellene járnia a csatamezőket, benyitni az árvák és özuegyek hajlékába s vigasztalni a könnyek tengerébe fuló szenvedő családokat. S e helyett érvénytelennek nyilvánítja tisztességes emberek házas viszonyát, becsületétől akarja megfosztani a tisztes családanyákat, ágyasságnak minősiti a hitvesek odaadását, törvényteleneknek a csecsemők százezreit. Épen most, mikor a haza szeretetének, a családi élet szentségének, a gyermekáldás jövőt biztosító fennmaradásának pilléreit bontogatja egy idegen szellem, a keletről támadó s itthon sokaktól tárt karokkal fogadott anarchia szelleme. Emberséges-e, józan-e, krisztusi-e, illő-e a római pápaság e reakciós kíméletlensége most a 20. század elején, a keresztyénség kétezer éves, állítólag testvériesitő és a Szeretet bélyegzőjével szabadalmazott életének e legnehezebb, legválságosabb korszakában, mikor az erkölcs meghanyatlott, a vallásosság inog, az egyháziasság elvesztette vonzó erejét? Ildomos-e nálunk, Magyarországon most kultúrharcot idézni elő, felekezeti villongást szítani, mikor nemzeti létünk biztosítása érdekében minden jóérzésű magyar embernek, de sőt minden honpolgárnak vállat vállhoz kellene vetnie ingatatlan testvérszeretettel P
