Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-07-13 / 29. szám
f ' v IMB^HHHnHBnill EVANGELI KÜ S ŐRÁLLÓ 211 Egyesek a tél folyamán összehiuott lelkészértekezlelünket azzal igyekeztek leinteni, uagy azt legalább is fölöslegesnek mondani, hogy hát a felsőbb közigazgatási forumok által amúgy is történtek már lépések az euang. papság anyagi helyzetének a jauitására, sőt töruényhozásilag is tétettek jauaslatok helyzetünk szanálására. De hát, Uraim, nem 70 esztendő óta biztatnak-e bennünket ? Közigazgatási fórumainknak egy pár soros gyűlési határozatai meghozták-e a kiuánt eredményt? Nem uálik-e houátouább mind szükségesebbé, hogy a protestáns papság, a mely napjainkban különösen lesujtóan érzi az e téren ualó mulasztások és mellőzések terhét, uégre maga is feljajduljon és talpra álljon és ne esak gyámoltalanul rázogassa a koldustarisznyát, hanem a hasznos munkás jogos önérzetéuel sürgesse igazainak az éruényesülését ? ffnnál is inkább megtegye azt, miuel abból — amint látható — a papság anyagi helyzetének rendezése újból kimaradt . . Mindenki tudja, hogy a papság elronguolódásában micsoda ueszedelem rejlik az egyházra nézue, a melynek a papság elsőrendű tényezője. Az artyakönyuekről szóló töruény megalkotásokor az őrállásra kirendeltek cserben hagyták a papságot, a mennyiben nem képuiselték kellően anyagi érdekeit s hasonló eshetőséget nem szabad többé megengednie a papságnak. E téren is szükséges, nézetem szerint, hogy feluegyük az elejtett fonalat. Mi a múltkori értekezletünkön azért jajdultunk fel s feljajdulásunknak az országba szétküldött Írásban is azért adtunk kifejezést, hogy méltatlan mellőztetésünkre felhiujuk olyanoknak is a figyelmét, akik arról a gyűlési határozatokból nem értesülnek, és igy alátámasszuk mintegy egyetemes gyűlésünknek határozatait. És biztosíthatom a mélyen tisztelt értekezletet, hogy a mi igénytelen felszólalásunknak uolt is már bizonyos eredménye, amennyiben az ránk nézue keauezően termékenyítette meg sok helyütt a kebleket s felrázott sokakat abból a uégzetes letliargiából, amelybe papságunk jókora része hosszú idők óta leledzik. És ha mi, protestáns papok, tömörülünk s kellő eréllyel touább zörgetünk, hiszem, hogy zörgetésünknek lész is eredménye. Mert nekem az a nézetem, hogy nekünk az/ a kérdési nem szabad megengednünk többé a napirendről levenni, mindaddig, amig az megnyugtatóiéig meg nem oldatik. Szélsőségekben nem kell s nem szabad mozognunk, s például a seeularisatiónak hangoztatásáual, — amelyben egyesek e kérdés megoldásának egyetlen feltételét látják, — nem szabad sem magunkat, sem a közuéleményt izgatnunk, miuelhogy az ilyen eljárás könnyen ellenszenure hangolhatná az olyan köröket is, amelyeket igaz ügyünk higgadt feltárása talán rokonérzésre hangolhat mellettünk; s mért touábbá a seeularisátiónak, — amely nézetem szerint is a 48-as töruényben implicite bennfoglaltatik, mint annak természetszerű előzménye és köuetkezménye, — ma még nincsenek meg a kellő feltételei s az legfeljebb ha forradalmi uton lenne keresztüluihető, amely utóbbitól azonban óuja meg hazánkat a jó Isteni Nekünk kellő egyetértéssel, kitartással és erélylyel, de egyúttal higgadtsággal és tapintattal kell touább folytatnunk a harcot az irányban, hogy a nekünk nyújtandó állami jogos osztályrész arányban álljon a másnak adott és adandó osztályrésszel s magunkat megröuiditeni ne engedjük. És amennyiben egyházunk ügyeinek sorsa részben a politikai téren fog eldőlni, természetesen az azok érdekében ualó küzdelmünket erre a térre is át kell uinnünk. Nem azt akarnám ezzel mondani, hogy mi papok, sokat politizáljunk a pártérdekek szócsöuei és zászlósai legyünk, hanem csupán azt akarom mondani, hogy ahol azt egyházunk s a i>ale kapcsolatos eszmék érdekei megkiuánják, a politikai téren is igyekezzünk befolyásunkat éreztetni. A protestáns papságot elégszer kihasználták már egyesek politikai sikerek elérésére, nem lesz tehát méltánytalan, ha uiszonzásul mi is igényelni fogjuk a politikusok segítségét egyházunk érdekében s támogatásunkban csak azokat részeltetjük, akik kellő érzéket és méltánylatot tanúsítanak ügyeink iránt, a melyek az osztó igazsággal sehol sem ellenkeznek. És én azt állítom, Uraim, hogy ha mi, protestáns papok, összefogunk, mi a köuetuálasztások réuén befolyásolhatjuk az országgyűlés összetételét is, s abban ügyeinknek ilyen, uagy amolyan irányban ualó eldőltél. Mi a békesség s nemes eszmények prófétái és kertészei uagyunk s mint ilyeneknek tudnunk kell tűrni a leguégső határig, de nem lehetünk a a gyáua meghunyászkodás, az önérzetlen teddide tedd-odaság protolypusai, akik munkájuk értékét lebecsülni engedik s megelégesznek holmi odaueíett kegyelemmorzsákkal. £1 mai kor, különösen itt minálunk, ugy is nagyon hajlandó arra, hogy minket mellőzzön. Nem irigyelünk senkitől semmit s külső dekorációkra sem uágyódunk, de az osztóigazsággal ellenkezőnek kell felismernünk azt, hogy mig körülöttünk annyi bankdirektorokra s egyébb hasonlókra özönéuel hullott az ordó s címbeli kitüntetés, jóformán csak a mi általunk megmunkált talajon ualó ingyen aratásért: addig, kérdem, hány protestáns lelkész jutott nemhogy ordóhoz uagy kitüntető címhez, hanem esak a
