Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-29 / 27. szám

1918 194 Ha a neuezett cikk álláspontja megállna, akkor abból az köuetkezne, hogy a szauazás sorsa a pótuálasztásra kerülő egyének kezébe uolna letéue, akik uisszalépésük által könnnyüszerrel hiúsíthatnák, illetue ismételhetnék meg a uálasztást, ahányszor esak akarnák, miáltal az egyházközségek, megakarua szabadulni a folytonosan ismétlődő szauazások zaklatásától, s ekkép pressionálua, arra az egyénre adnák szauazatukat, kit nekik olyan „egyénileg kiuáló férfiúnak" jelölnek ki, aki soha „senki jogos, uagy jogtalan ellenszenuét ki nem hiuta maga ellen-'! fi töruény is bizonyára gondolt erre az esetre, mert a töruényhozónak az életben előfordulható minden eonerét esetre gondolnia kell, s ezt a uisszaélést, azért, miuel kifejezetten nem rendezte, ezzel nem azt akarta hallgatólag kimondani, hogy az ilyen uisszaélés meg uan engedue, hanem természetesnek tartua azt, hogy az dz elu, amit az alap uálasztásoknál kifejezetten deelarál, logikailag és természetesen gondolkozna a pótuálasztásokra is áll. Az Euang. Lapnak az a uéleménye, hogy a „helyzet kulcsa" a uisszalépés által a jelöltek kezében uolna, lehet a neuezett lapnak és „sokak"nak álláspontja, mit hinniük és uállalniok a szabad uizsgálódás élűénél fogua megengedett, arra azonban még sincs joguk, hogy ezzel a töruény szelleméuel ellenkező felfogással, másokat annak elfogadására és megualósitására felhiujanak. fiz „Euangélikus Őrálló"-nak cikke, mely uálaszol az „Euangélikus Lap' -nak, részletesen és tárgyilagosan fejtegetue a kérdést, helyes megállapodásokra jut. Szerinte az egyik jelöltnek a pótuálasztás során ualó uisszalépése a uálasztás megismétlését nem uonhatja maga után. Ez a megállapítása helyes, esak abban téued, hogy a uisszalépést a jelöltségtől lehetőnek tartja, ami, amint már fentebb kimutattuk, lehetetlenség, mert E. fi. a jelölés rendszerét nem ismeri, ennélfogua nincs jelölt és uisszalépés sem képzelhető, annál is inkább, mert a neuezett cikk is uallja, hogy „az egyházközségek akarata előtt minden igaz euangélikusnak tisztelettel meg kell hajolnia." - ' Azon esetben ha az egyik jelölt uisszalépue, mit a neuezett cikk nyiluánualóan téuesen mekengedhetőnek tart, akkor szerinte az előállott esetet, miuel az E. A. erről kifejezetten nem nyilatkozik, amint hogy nem is nyilatkozhatik, más hasonló töményekben előfordulduló jogelueknek analógiája utján ualó alkalmazásáual kell eldönteni. Ez igaz és helyes megállapítás, csakhogy itt nincs szükség analógiára, mert a kérdéses eset magából a töruényszöuegből. illetőleg annak szelleme alapján is eldönthető. Tudjuk azt, hogy a szószerinti értelem nem mindig igazi értelme a töruénynek, igy uan ez az E. A. 102. §-ának e) pontjában is, hol a szöueg „jelölt" kifejezést használ, noha előzőleg sehol, sem az alapuálasztásnál, sem máshol nem találkozunk ezzel a kitétellel, miből nyiluánualó, hogy a töruényhozó csak a kifejezésben habozott, nem pedig a gondolata fogyatékos, mert a töruényhozó ezt az esetet számba sem uehette, mert az E. A.-unk uálasztási rendszeréből kifolyólag ez elő sem fordulhat. Analógiának csak akkor uan helye, ha olyan eset fordul elő az életben, amit a töruényhozó előre nem láthatott, s ennélfogua nem rendezett, ilyenkor is először analógia legisnek uan helye, uagyis magából a töruényszöueg szelleméből teljesítendő a pótlás, tehát jelen esetben az E. A.ból, csak azután, ha az analógia legis nem uezetne sikerre, köuetkezhetik az analógia iuris, uagyis más töruényeh, illetue jogrendszerek tekintetbe uétele Különben is ha analógiáról egyáltalában szó lehetne, az 1874. éui XXXlll. te.-re akkor sem igen lehetne hiuatkozni, mert analógia esak az esetek hasonló uonásai és isméruei mellett lehetséges, miuel csak hasonló okok idézhetnek elő ugyanazon okozatot, már pedig az országgyűlési képuiselőség állami köztisztség, nem pedig hiuatal uagy élethiuatás, mint a püspökség, mit az E. A. 141. §-a kifejezetten kimond, s más helyeken is hiuatalnak neuezi (146. §.) a püspökséget, szintúgy a főrendiház szeruezetének módosításáról szóló 1885. éui Vll. te. 4. §. B) pontjának c) bekezdése is. Külömbség uan a kettő között a uálasztási rendszerben is, amennyiben ugy az 1874. éui XXXlll. te. ualamint az 1913. éui XIV. te. a jelölés rendszerét teszi magáéuá, addig az E. A.-unknál ez hiányzik. fi jelölési rendszernél, ha esak egy jelölt uan, akkor az szauazás nélkül is meguálasztottnak jelentendő ki, addig E. A.-unk szerint szauazás nélkül sohasem lehet uálasztás. Az a felfogás, miszerint ha a pótuálasztásnál az egyik egyén uisszalép s akkor a másik meguálasztottnak uolna kijelentendő, szauazás nélküli uálasztást jelentene, mert a uisszalépésnek csak a szauazás befejezése előtt uan helye, a befejezett uálasztás s esetleges győzelem esetén már csak lemondás foghatna helyt, mely előbbi esetben az ellenjelölt nélkül maradt jelöltet, egyhangúlag meguálasztottnak kellene kijelenteni.