Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-29 / 27. szám

1918 EVANGEL'KUS ŐRÁLLÓ 195 Ez az eljárás nem uolna más, mint a jelölés rendszerének meghonosítása E. A.-unkban a pót­uálasztásnál, mikor az alapuálasztás, már nem ugy tűnne jel, mint önálló uálasztás, hanem mint jelölés uagy ajánlás, mit az E. A. 102. § e) pontja téuesen és látszólag ugy is értelmez, mely min­den esetre különös, hogy az alapuálasztásnál nem szükséges a jelölés, mig a pótuálasztásnál igen. Ez a theoria a gyakorlatban is uisszáságok­hoz uezetne, amit a köuetkező eluben előfordul­ható esettel bizonyítunk: A bányakerülethez beérkezik 388 szauazat. Ebből 384 egyházközség más és más helyi je­löltre szauaz és esak négy egyház akad, melyek közül kettő-kettő ugyanazon egyént tüntet ki bizalmáual. Már most a szauazat bontó bizottság az E. A. 102. §-ának a) pontja értelmében uj szauazást rendel el a két utóbbi egyén között, kikre 2—2 egyházközség szauazott, uagyis akik a legtöbb szauazatot kapták. Ha most az egyik egyén uisszalépne, akkor az Euang. Őrálló uéleménye szerint a másik e­gyén egyhangúlag meguálasztottnak lenne kije­lentendő, ami mégis esak merész uélelmezés, mikor az alapszauazásnál esak négy szauazaiot kapott, s §z sem biztos, hogy a pótszauazásnál, ha a másik uissza nem lép, ő győzött uolna-e ? • Az 1874. éui ; XXXlll. te. azt uélelmezi utsz^ szalépés esetében, hogy az összes szauazatok az ellenjelölt nélkül maradt jelöltre estek, tehá t egyhangú bizalommal uálasztottak képuiselőt, nem pedig azt, hogy a uisszalépett jelöltre lea­dott szauazatok éruénytelenek, miáltal az általá­nos többség meg uan. A fentebbi példa alapul uétele mellett az Euang. Őrálló nézete szerint a 388 szauazatnak általános többsége 2 szauazat uolna ami absurdum. Fejtegetéseinkből azt a köuetkezményt uon­hatjuk le, hogy az Euang. Lap uéleménye illetue nézete a jelöltek részére teljesen helytelen, mert azt nem tudja semmi éruuel sem támogatni, an­nál keuésbbé bizonyitani. Az Euang. Őrálló állásfoglalása a tárgyalt kérdésben helyes, nézetünk is az, hogy a uisz­szalépés nem uonja maga után a uálasztás meg­ismétlését, hanem esakis oly tény, mely az em­beri akarattól függetlenül jön létre, s melyet meg­gátolni nem lehet, — (uis major) uagyis a halál, abban, azonban téued, hogy az E. A. helytelen kitételére támaszkodua jelöltekről beszél s a je­löltségtől ualó uisszalépést eluben lehetségesnek tartja. E. A.-unknak a uálasztási jogra uonatkozó része sok helyütt hiányos s rendelkezései sem felelnek meg a gyakorlati élet köuetelményeinek' s nem érik al a modern jogtudomány szinuonalát. Sajnálatos hiánya az E. A.-nak a jelölés rendszerének mellőzése, mely hasznos és cél­szerű intézmény már a magyar közjogban is régtől fogua meghonosodott. A jelölés rendszerének lényege az, hogy nem lehet akárkire éruényesen szauazni, hanem csupán arra, akit a uálasztók bizonyos meghatá­rozott száma ajánl, a mellett a jelölést a jelölt el is fogadja. Ezen rendszer mellett a uálasztásból kizárat­nak azok, akiknek a győzelemre semmi esélyük sincs, miáltal a pótuálasztás a minimumra redu­kálódik s ez által a uélasztók megkíméltetnek az esetleges többszöri uálasztással járó izgalmaktól. E. A-unknak is ajánlatos uolna ezt a rend­szert meghonosítani, s emellett a uálasztásra uo­natkozó jogszabályokat módosítani, s reformálni joganyaguk más; ágait is, mert hisz oly sok hibát és hiányt tartalmaznak. Ez a módosítás illetue reformálás azonban nem történhetik másként, mint az E. A. 166. §-ában megjelölt gyűlésen, a zsinaton, mely az egyház töruényhozó és legfőbb intézkedő szerue. A reformok és hiányok pótlása sürgős és nem halasztható sokáig, hogy jelen esetben is bizonyos oldalról felmerült téues interpretációk lehetősége elkerültessék, azért a zsinat is mie­lőbb összehiuandó és az E. fí. reuiziója uégre­hajtandó, hogy uégre már egyházi jogunk tekin­tetében is elérjük azt a méltó helyet a modern egyházi jogrendszerek körében, amely díszes helyet egyházunk 400 éues áldásos működésére támaszkodua a többi egyházak között már rég kiuiuott. Lándori Kéler Bertaldn a dunáninneni ág. h. ev, "gyházk eriilet tb. jeyyzöje. Sziuesen dejerálunk ezen tárgyilagos és igen szép jogi fejtegetésnek s ifjú egyházjogász barátunkat egyházi lapokban ezen első megnyilatkozása alkalmából üduözöljük. Szerk. Az autonómia. Közeleg a mi életnyiluánulásaink a gyűlése­ink ideje, fí gyümölcsösé nem fejlődő szóuirá­goknak ez a tauasza. Erre az időre uártam, hogy egy keserű igazságra mutassak reá. Talán lesz némi foganatja. fiz autonómiáról lesz szó. Most oluassuk, hogy az a bizonyos kath. autonómia élénk aggo­dalmat kezd még megszületése előtt is kiuáltani a hierarchia tábornokaiból, most az a porhintés, hogy az autonómia az állami eredetű jauak fö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom