Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-06-13 / 24-25. szám
1918 179 — ami szinte példátlan eset lenne egyházi életünkben — hogy még az egyház tisztuiselői is (gondnokok, tanítók, pénztáros, jegyzők stb.) felszólítás dacára a szauazás gyakorlását megtagadnák, ellenük az egyházi elnökség a fegyelmi eljárást nyomban megindítani köteles uolna. 5. De igen sok szauazat érkezett be, melyet a szauazatbontó bizottságnak azon oknál fogua kellett éruényteleniteni, miuel azok nem magyar nyeluen lettek beterjesztue s illetue az egyházközség istentiszteleti nyeluén beterjesztett szauazatok nem uoltak magyar fordítással s illetue hangsúlyozzuk : hiteles magyar fordítással ellátuaIsmerjük azon ellenuetéseket, amelyek a bontóbizottságok ezen eljárását perhoreskálják, utalással az E. A. 20 §-ára, mely esak azt írja elő, hogy a közgyűlésekről rendes jegyzőkönyu uezetendő és az szabályszerűen hitelesítendő de nem írja egyúttal azt is elő, hogy a jegyzőkönyu mily nyeluen uezetendő s ennek folyományában a szauazat mily nyeluen adandó be. Az kétségtelen, hogy egyházközségeink közgyűlési jegyzőkönyuei azon nyeluen ueendők fel, amely nyeluen az illető egyházban az Isten igéje hirdettetik. Az ekép feluett és hitelesített jegyzőkönyu teljesen megfelel E. A. rendelkezéseinek, s az abból kiállított hiteles kiuonatok is töruényesek. De figyelmen kiuül nem hagyható az, hogy az egyházkerületek közgyűlései ualamint az egyetemes közgyűlés mint felsőbb forumok az E. Alkotmány 143 és 165 §-a értelmében jogosították ügyrendjüket saját hatáskörükben megállapítani. Az egyetemes közgyűlés ügyrendjének 47 §-a imperatiue előírja, hogy az „egyetemes közgyűlés tanácskozási, ügykezelési és jegyzökönyui nyelue a magyar c'. Hasonlókép rendelkezik a bán^akerületi közgyűlés ügyrendje melynek 15-ik §-a kimondja, hogy: „A kerületi közgyűlés tanácskozási, jegyzökönyui s ügykezelési nyelue a magyar." Az kétségtelen, hogy a szauazatbontó bizottságok az illető közgyűléseknek alkotó részeit, sőt mi több dezignált szérűéit képezik, mert az egyes kerületek szauazatbontó bizoitságai létüket az E. A. 114 §. o. pontjának az egyetemes szauazatbontó bizottság pedig az E. A. 150 §. x. pontjának köszönheti. Minthogy pedig a szauazatbontó bizottságok az őket kiküldő közgyűlések alkotó része és szeruei, kétségtelen hogy a közgyűlést kötelező ügyrend betartása és az ott előirt magyar ügykezelési nyelű respektálása szintén kötelességüket képezi. Ez a kérdés tehát tiszíázua uan, s ehez az elmondottak után bőuebb kommentár nem szükséges. De touább megyünk s megállapítjuk, hogy ez a kérdés tisztázásra egyáltalában nem is szorul, mert a fentebb ismertetett jogszabályt azon egyházközségek is nagyon jól ismerik, ahol egyébként az istentisztelet nyelue nem a magyar, s pontosan be is tartják ott, ahol érdekeik azt meg követelik, de mellőzik ott, ahol azt az ellenmondás és demonstráció fegyveréül hiuánják felhasználni. Ez egyetemes felügyelő uálasztásánál a szauazatok nagy tömege éruénytelenités alá került, mert azok az egyetemes ügyrend 47 §-a ellenére lettek kiállitua, s illetue azok hiteles magyar fordítása célzatosan demonstratiu jelleggel lett mellőzue. Annak ellenében a bányakerületi püspökuálasztásnál a szauazatok ily természetű hiányai a minimumra redukálódtak, uagyis fényesen beigazolódott az, hogy nem magyar nyeluü gyülekezeteink is ismerik a töruényt és az ügyrendet, be is tudják azt tartani, ha „erősen" akarnak ualamit eredményesen elérni. Egyházegyetemünk közérdeke mindennek szóuá tétele, hogy egyházközségeink munkássága ne merüljön ki, meddő és siuár szauazásokban, hogy az egyházközségek ualódi hatalma tényleg is kifejezésre jusson, s demonstrációkban el ne posuányosodjék, s uégül uezetőink éruényes meguálasztásáual az érdemleges egyházépitő munkát újból megkezdkessük. De mindennek szóuá tétele touábbi okát abban rejti, hogy a közel jöuőben más kerületeinkben is fontos uálasztások köuetkezketnek el, a hol is az elmondottak kellő megsziulelése sok zauarnük, hiába ualó munkának és felesleges költségeskedéseknek uehetik elejét. Minthogy azonban az ismertetett jelenségek a legutóbbi időkben nem szóruányosan, hanem tömegesen jelentkeztek, ezen bajok oruoslásáról, s ha kell megtorlásáról is, az erre hiuatott szerueknek gondoskodni elsőrangú kötelességük uolna. Azonban az adott esetben bátran elmondhatjuk Horáiiussal: „qaandoque dormiíaí bonus Homerus". S tisztelettel kérdjük, kogy az egyetemes egyház, ualamint a bányakerület nagyérdemű Méltóságos ügyészei szundikálnak-e, hogy ezeket a jelenségeket hiuatalb-. nem észlelik és még mindig nem látják elérkez-tu ík az időt arra, hogy a hiuatalos kötelességedet megtagadó, uagy azt szándékosan elmulasztó, uagy hanyagul kezelő egyl tisztuiselők e t * az E. A. 324 §. érielmébtn teljes eréllyeL öz eljárást hiuataiból megind" ' 1:.
