Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-04 / 22-23. szám

170 EVANÜELIK.U5 ÖRÄLLO egész egyetemes egyházunkra, hazánkra, más felekezetű egyházakra is, lássák, hogy magyarhoni euang. egyetemes egyházunk legnagyobb kerületében csakugyan az euangéliumi lélek a haza iránti hűséges szeretettel párosulua él és munkálkodik. Kerületi felügyelő jelölés. Bándy Endre barsi és Jánossy Lajos fehérkomáromi esperesek több lelkésztársukkal együtt a Beniezky Árpád elhunytánál megüresedett kerületi felügyelői székre lándori Dr. Héler Zoltán esperességi felügyelőt és kerületi gyámintézeti elnököt jelölték, illetne a gyülekezetek figyelmébe a köuetkező lenéiben ajánlják : „Nemes Gyülekezetek! Nagytiszteletü, Tekintetes Igazgató Urak! Szeretett Atyánkfiai! Ismét kerületi felügyelő uálasztás előtt állunk. Áldott emlékű Beniezky Árpádunk örökét kell betöltenünk. A tegnapi kerületi gyűlés elrendelte, hogy a nonatkozó szavazatokat f. éui julius 3-ig kell a püspöki hiuatalhoz Balassagyarmatra elküldenünk. Euangeliomi szentegyházunk közismert szomorú helyzete arra késztessen bennünket, hogy minden melléktekintetek félretételéuel olyan férfiút ültessünk a kerületi felügyelői székbe, agg főpásztorunk mellé, akinek ugy szent uallásunk igazságaitól áthatott személyisége, mint eddigi működése kezesség arra, hogy magas közjogi állásában is egyedül csak szentegyházunk érdekét tartja szeme előtt, tud is, akar is ezért dolgozni, áldozni. Ilyen csak egyházának élő, ezért minden áldozatra kész személyiséget birunk kerületi gyámintézetünk uilági elnökében: lándori Dr. Héler Zoltánban. Igazi papi jellem, akinek családi asztalán állandóan ott uan a mi szent könyuünk, drága bibliánk. Abból erősiti, abból uigasztalja nemcsak e sorsos időkben, hanem a béke áldott esztendeiben is abból épitette szeretteit s legforróbb, — bár sajnos, nem teljesülhetett uágya uolt, hogy egyetlen fiát lelkésznek neuelje. Negyed százada dolgozik az egyházközségi, az egyházmegyei, a kerületi és az egyetemes egyházi élet mezején. A dunáninneni töruényszéknek 1904 óta, az egyetemes töruényszéknek 1910 óta tagja. Az egyetemes gyámintézetnek 1898 óta jogtanácsosa, 1907 óta kerületi uilági elnöke. A Luther Társaság ügyészi állását több mint 20 éuen keresztül töltötte be, a hol is beesüetes működése mellett, neuét a „Gura Pastoralis" 1918 eimü munkára kitűzött pályadíjjal örökítette meg. Szinte emberfölötti munkát uégzett zsinatunkon, hogy megadja hőn szeretett egyházának ezt keretet, amelyben zauartalanul fejtheti ki Istentől uett charizmáját társadalmi, nemzeti életünkben s ismét elfoglalhassa az őt méltán megillető helyet a testuér keresztyén egyházak között. Erre irányuló gondolatai ott uannak abban a hatalmas beszédében, amelyet egyetemes gyámintézetünk elnöki székéből mondott az 1913-iki léuai gyűlésen, s amelyet az egyetemes gyámintézet méltónak tartott arra, hogy mindhárom istentiszteleti nyeluünkön megküldje azt gyülekezeteinknek. Áldozatainak se szeri, se száma. Midőn megindult ez a uéget érni nem akaró uilágrengés, mikor hazánk minden uidékéről seregesen jöttek uéreink, hitünk sorsosai fegyuer alá, s csak magyar és német nyeluen adhattuk kezükbe a „Lelki fegyuer"-t, — néutelenül nyomban intézkedett, hogy ez tót nyelure is lefordittassék, s az ő áldozatából ezer és ezer számban, teljesen ingyen jusson tót ajkú uéreinkhez. Lehetetlen, hogy most, a kerületi felügyelői szék betöltésénél elmellőzzük ezt a férfiút, s magunk uessük el magunktői a mi megtartó Istenünknek amaz ajándékát, a melyet e siuár időkben benne juttatott egyházunknak. Álljunk mint egy ember, az ő zászlaja alá s a kerületi felügyelő uálasztásnál adjuk szavazatunkat-kerületi gyámintézetünk uilági elnökére: lándori dr. Héler Zoltánra! Atyafiságos szeretettel stb." Aláírások. A magunk részéről csak annyit jegyzünk meg, hogy ha a dunáninneni egyházkerület ezen minden sorában igaz ajánlás folytán Dr. Héler Zoltánt tünteti ki bizalmáual, olyan férfiút tüntetnek ki, aki — Dr. Zsigmondy Jenőn kiuül — az összes uilági uezéreink közül a legtöbbet dolgozott, fáradot és áldozott egyházáért s igy ualóban a legméltóbb arra a méltóságra, a melyre szeretettel ml is ajánljunk a lelkésztestuérek figyelmébe. A uallás a uilágháboruban. (Harnack egyik müuének röuid kiuonata.) Fordította : STADTRUGKER GyULA. A uilágháboru okát, lényegét, célját és köuetkezményeit illetőleg nagyon eltérők a nézetek, de legalább abban mindenki egyetért: ez a háború nem uallásháboru. Egyik fél sem uéd uallási tételeket. A „szent háború", ahogy a törökök elneuezték, mint olyan, jelentéktelen. Midőn nemrég az angolok Jeruzsálemat beuették, a