Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-04 / 22-23. szám

1918 EVANGEUKUS ORALLÓ 171 győzelmi öröm, hogy a szent uárost a „hitetle­nektől" eluették, Angolországot kiuéue, sehol sem uolt észlelhető. Jeruzsálem meghóditása joggal jelentéktelen esemény gyanánt tünt fel a uilág előtt azzal szemben, ami még kockán forog­A uilágháboru nem uallásháboru — de uajjon ez a negatiu megállapítás nem uonja-e maga után azt a positiu köuetkeztetést, hogy a uallás a nyiluános életből egyszersmindenkorra szám­üzue uan? Nem jelenti-e a uallás csődjét? So­kan ezt állítják. Ez az Ítélet azonban elhamar­kodott és téues. A háborúnak a uallásssal szem­ben meguan a saját logikája, uagy méginkább, minden háború, addig amig tart, souuerän: min­den más hatalmat elnyom uagy szolgálatába hajt. Csak a háború után léphetnek föl a többi erők ismét önállóan. A harmineéues háború után nyiluánualó lett, hogy a háború megtörte ugyan a konfessionalismus hatalmát, de a uallásos éle­tet és a uallás iránti érdeklődést előmozditotta. A pietismus e mellett bizonyit. Megforditua áll a dolog a forradalmak és a szabadságharcok korszaka után, amikor a kon­fessionalismus nemhogy nem gyengült, hanem megerősödött. Teljesen íéues tehát az a nézet, hogy a uilágháboru azért a uallás csődje mert azt meg nem akadályozta. Mintha ualamikor a történelem folyamán azt meg tudta uolna tenni 1 A uallás és a uilágháboru kérdéséhez azon­ban már most is. lehet egyet mást szólni, ami részben a megtörténtek feluilágositása, részben a jöuendő események tájékoztatása szempontjá­ból fontos. A uallás és a uilágháboru kérdése három különböző kérdést foglal magában. Először — milyen hatással uan a uallás a háborúban az egyéni uallásosságra ? Másodszor — meg fogja-e uáltoztatni a há­ború a uallás politikai helyzetét? Harmadszor — érinti-e ez a háború a ual­lás eszményeit és köuetelményeit ? I. Az általános uédkötelezettság korában min­den héboru a mozgósitás alkalmáual felébreszti a nemzet ideális érzelmeit s minden más egyéni érdeket háttérbe szőrit. Az egyéni élet célja többé már nem egoistikus. Az egoismust az altruism.us uáltja fel. Az egyéni élet ugy tűnik jel, mint ualami kölcsönzött, értéktelen dolog s az ember örömmel néz szembe a legnehezebb feladattal is. Ez a magasztos érzés, élni-halni készség, azonban a legszorosabb összefüggés­ben uan a uallással. S épen azok, akik eddig semmit sem akartak tudni a uallásról, most egy­szerre uallásos érzelmektől uannak eltelue s a halhatatlanság eszméjének tudatában élnek. Ugy uolt az kezdetben ennél a háborúnál is, amint a» számtalanszor szóban, Írásban kifejezésre jutott. Ezt azonban téues uolna uallásos-hazafias má­mornak neuezni. A mámor nem erősít. Nem, ualódi lelkesedés, szent meggyőződés, menten minden resignatiótól, uolt az, ami a hősök éne­kében megcsendült: Uérünk s éltünket, Nőnk s gyermekünket Mind eluehetik! fl menny mégis a miénk! De a hosszú, hosszú háború olyan, mint a tikkasztó nyári hőség, amely ugyan kitűnően megérleli a gyümölcsöt, de a leueleket elher­uasztja. A hosszú háború egyesekre ugyan ne­mesitőleg hat, de a nagy tömeg érzületének és hangulatának nem keduez s igy a uallásos fel­buzdulás gyorsan eltűnik. Ma megint ugy uan minden, mint a háború előtt, fl uassszigor ugyan összetartja a nagy tömeget, de a uallásos fel­buzdulás csak egy kis résznél maradt meg. Oluassuk esak el Steinhardt „Der Hauptmann" e. müuét uagy az „Erinnerungen an den 70-jähri­gen Professor der Theologie und Leutnant G. R. Gregory", ugy meggyőződünk, milyen jelentősége uan egy ualóban uallásos ember munkásságának a harctéren. A hosszú háború köuetkezményei a uallást, igazságérzetet és erkölcsösséget illetőleg azon­ban sokkal rosszabbak odahaza, mint a harcté­ren, kiuált ha még élelmezési nehézségek is hozzájárulnak. Igaz, hogy általában uéue azzal dicsekedhetünk, hogy kitartottunk és a késő iua­dékok csodálattal fognak erről beszélni: de uaj­jon nincs-e sok az ember belsejében összetörue, amit a háború után nagy fáradsággal újból fel kell épiteni? Annak csak a jöuő a megmond­mondhatója. . (• NEKROLOG. Bayer György, zagrebi eu. lelkész és isko­lai igazgató, Ferenez józsef rend louagja f. éu április hó 29-én déli fél 1 órakor 5? éues korá­ban örök nyugalomra hunyta be szemét, fl leg­önfeláldozóbb ápolás, az összes oruosi tudomány, saját kiapadhatatlan éleik, .lue kénytelen uolt uég­re itt is a halál mindenható hatalma előtt letenni a fegyuerí. Működésére, alkotásira, életére ráborult a nagy éjszaka árnya, melynek emberi fogalom szerint halál a neue. Az Isten hiuó szauára el­X

Next

/
Oldalképek
Tartalom