Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-05-04 / 18. szám

140 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 tart ő a méltók között a legméltóbknak, e díszes országos jelentőségű püspöki szék elfoglalására, az egyház reprezentálására, az elnöktársi szerepkör betöltésére. Nagy kár, hogy ez a nyilatkozat nem hangzott el Bizonyosan közrehatott uolna a

/ uélemények egységesebb kialakulásában. De uan észreuételünk a választási határidő alig egy hónapra, május 31-ére ualó kitüzéséuel szemben is. Ez a mai közlekedési uiszonyok mellett,- a mikor a uálasztás elrendeléséről szóló értesités sok egyházba csak május első hetében fog megérkezni, amikor a közgyűléseket elő kell késziteni, a mikor azokat 8 nappal előbb kell kihirdetni sok helyütt, a diasporában postai uton néure szóló meghiuókat kiadni, közgyűlési jegyzőkönyuet hitelesíteni, táuolleuő felügyelőkkel aláíratni, postázni: lehetetlenül röuid határidő -- nem tehetünk róla, reánk azt a benyomást tette annak a nagy lármáual ualó kierőszakolása, hogy itt ualámi pueses történt, hogy némely hangoskodó szószólók tartottak tőle, hogy ha időt engednek a higgadt, tárgyilagos meggondolásnak, a közuélemény egységes, a közegyház érdekeit kellően figyelmére méltató kialakulásának, — azzal a saját jelöltjük érdekeit találják ueszélyeztetni. Mindezeket az ügy fontosságára ualó tekintettel, talán a tizenkettedik órában, talán már el is késue, de kötelességemnek tekintettem elmondani. Uéghetetlenül szomorúnak tartanám, ha akkor, amikor legnagyobb kerületünk szellemi uezért uálaszt, a személyi ambieiók, a nyelui torzsalkodások, a politikai pártszempontok, a rokoni kötelékek, a hangoskodó terrorismus ülne diadalt anyaszentegyházunk országos jelentőségű érdekei felett. Bizom benne, hogy ujabb, alaposabb megfontolás elhallgattatja a sziuekben a kicsinyes indulatokat s olyan uálasztást csinálunk, a mely egyházunknak díszére, becsületére, büszkeségére uálik. Ezt adja Isten! Bányai. Mit uárunh az uj püspöktől? Atka euang. egyházi életünknek, hogy a uezető állásokba a legtöbb esetben olyan férfiakat uálasztunk, kikben se a megfelelő euangeliumi szellem, se a megfelelő uezéri képesség nincs meg. Sógorság, komaság, kiterjedt rokonság, mulatni, szerepelni tudás elegendő gualifieatió exponált egyházi tisztségek elnyerésére. Vallásos lelkület, tudás, munkás jelen, szorgalomban eltöltött mult a fenti kellékek nélkül nem számit — az ily egyházi férfiú sajnálatos klikk rendszerű egyházi politikánk miatt eleue ki uan- zárna a magasabb méltóságokból. Ismerek egy esperességi főjegyzőt, aki maga dicsekedett el uele ; hogy a szószékre rendszerint az istállóból jöuet megy fel s hogy prédicatióra mindig csak a sekrestyében késaül ezalatt, mirg a hiuek a templomban énekelnek. Egyébként mint hires kártyás ismeretes messze uidéken. Ilyen uilági szellemű, uilágias gondolkodású s igen sok esetben laza erkölcsi felfogású férfiak, azt hiszem, inkább szégyenére, mint épülésére uannak a Krisztus egyházának, flz egyháa érdeke megkiuánja, hogy sorsát igazán a Krisztus szellemétől áthatott férfiak irányítsák s ne a mulatozásban gyönyörűséget lelő uilágfiak. Mert: a milyen a pásztor, olyan a nyáj ! A bányakerület püspököt uálaszt. Egész pangó egyházi életünk e fontos állásra egy uallásos buzgalomtól áthatott embert köuetel, a ki nem szabályrendeletekkel, paragrafusokkal jön, de a Krisztus szellemétől telitett lélekkel Közigazgatni tudunk, annyit, a mennyi szükséges. De eluárjuk az uj püspöktől, hogy a szunyadó hitélet felújításánál tudja kerülete lelkészeit egységesen uezetni és irányitani. Legyen járatos a gyülekezeti misszió minden ágában gyakorlatilag is. Tudja a maga gyülekezete életét is ugy feluirágoztatni, hogy az kerülete többi egyházainak is mintaképe lehessen. Újonc e téren ne legyen l Mert hogy a gyülek. misszió az egyedüli gyógyir a hitélet feluirágoztatására, mutatja pl. az egész Dunántul. Pl gyülek. missziói munka minden ágában azért tőle uárunk egységes uezetést és egységes irányitást, hogy egységes lehessen a mi munkánk. Mert a hitélet feluirágoztatása első sorban a lelkészi kar munkája élén a püspökkel. A só sajnos ma nagyrészt megizetlenült. A lelkészek egyrésze ma uilágfi, ki egyházi produktiu munkát ki nem fejt. Ezt a uilágias szellemet kell meggyógyítani példaadó egészséges szellemmel — azután az eredmény el nem maradhat. Az eljöuendő béke uj feladatokat ró ránk és euang. egyházunkra. Azért az, amit legfőképen uárunk az uj püspöktől: legyen igazi uezére, irányitója az egyházépitő munkában kerülete papságának. Lakozzék benne teljes mértékben a Jézus Krisztus szelleme : az alázatosság, a szelídség, a türelem, a szeretet, a békesség szelleme. Mert ha az egyházépitésben járatlan, theol. tudásban a majd uezetésére bizott papságot meg sem közelítő, paragrafusokon nyargaló, a Krisztus egyházának szellemét nem ismerő s nem biró, inkább uilágias szellemű egyént kapunk,, egyházunk megint nyöghet a régi átok suly^ alatt és sebeinkből: a uallástalanság* közöny és hitetlenség sebeiből ki nem gyógyulunk. Mit használ akkor az nekünk és egyházunknak, hogy egyesek érdeke győzött! Jól ismerjük a jelöltek hibáit és