Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-05-04 / 18. szám

1918 EVANGELIKUS ÓRÁLLÓ .141 és erényeit egyaránt — ám ha első sorban euangeliumi szellem, majd tudás tekintetében meg nem felelnek: a kerület nagy; uálasztásunk szabad. Senki sem köt, hogy mások érdekéből bárkinek szekerét toljuk. Mit mondjunk? Salus eeélesiae ante omnia! Mayer Pál ev. lelkész. Széljegyzetek. Még Prohászka is? . . . Nem tudjuk elhallgatni, mert bánt minket, és tőle nem igen uártunk ilyent. Az elmúlt böjti időszakban „csak férfiak számára" konferenciákat tartott a tudós püspök az egyetemi templomban egy héten át mindennap. Zsúfoltan megtelt a templom intelligens emberekkel. Ültek, szorongtak és álltak. Egyik kimagasló euangeíikus férfiú is állandóan ott uolt, — és uolt euangeíikus több is. Érdemes uolt eljárni. Prohászka érdekes problémákat fejtegetett, meguilágitott, megoldott, a keresztyénség magaslatain maradt és uele együtt hallgatói, még akkor is, amikor nagyon a földön bolyongott és szinte pórias uolt. fí probléma nemcsak az ő problémája uolt, hanem az embereké is, pl. a gonduiselés, hit által ualó megigazulás stb. A probléma uolt nagy és nem hangja, a póza, mert az mindég egyszerű és közuetlen maradt. Nem uonogatta felelősségre a maga Ítélőszéke elé az Istent s nem faggatta egekig csapkodó „miértekkel, hanem beszélt becszélt ugy, hogy haligatói — kiket „csak tíz percig" csak „egy félóráig" reklámokkal cseppet se csábítgatott — megnyugodua, kielégítetlen, megoldott problémáual, s a-keresztyénség abszolút — ,uolia tuclatáual táuozíak, hogy máskor is eljöjjenek. Beszélt egy alkalommal a „kegyelemről", az üduözülés sinequanonjáról, hangoztatta a „sola gratia" eluét, hogy elfeledtük, hol uagyunk, egyes részekben a Luther „keresztyén ember szabadságáról" irt tartalmas fejtegetése jutott az eszünkbe, otthon, a kegyelem uilágában, euangeíikus szentélyben éreztük magunkat. De egyszerre uillámcsapásként sujt: „és ez nem protestáns tan" — mondja Prohászka ; még jobban figyelünk, hiszen most leleplezi mindjárt az "egész reformátiót, hogy kath. tant állított fel protestáns dogmaként és tényleg ilyesmi köuetkezett a folytatásban : „mert a tridenti zsinat is kimondta" . . . egy latin mondat köuetkezett, mely szerint kegyelemből üduözülünk. Most már csak mosolyoghatunk, Hát. még Prohászka is igy éruel, ő a tudós, aki tudja, hogy későbbi dologgal korábbit bizonyítani anachronizmus, már bizony a tridenti zsinattal, mely csaknem félszázaddal a Luther fellépése után hozta határozatait, a Luther élményeit, s a reformáció alapigazságait megdönteni nem lehet és egy ker. püspöknek, tudósnak ilyen éruet felhozni nem illik. Igy csak a jezsuita atyák éruelnek, meg a szüklátkörü kath. hitoktatók akarják kompromitálni a reformációt. Prohászkától ezt nem uártuk, de ugy látszik mi őt mindég többre tartjuk, sőt még önmagánál is többre, mert mi az ő helyén a „laudabiliter se subjecit" Ganossaját se jártuk uolna meg. Gz önzetlen napisajtó. Ugy hallottuK hogy a kormány a magasra szökött papírárakra ualó tekintettel jó néhány milliót ad a napisajtónak, s ezáltal a drágaságot néhány hónapra uisszamenőleg is megkeuesbiti. A napilapok erről mélyen hallgatnak. Az nem tartozik a közösségre, hogy ők jó pénzt kapnak, hanem az már nagyon is a közönségre tartozik, ha a riyomdai és papír drágaság miatt a duplájára emelik az előfizetési árat. Ezt igy kiuánjá a közönség érdekeinek önzetlen szolgálata. Lám, lám az igazságot kutató, megUesztegethetlen sajtó mennyire hallgat, mikor a közönségtől és az államtól térítteti uiszsza a papirdrágaságot. Milyen jól esik neki is egy kis háborús haszon. De azért fő a morál, az igazság és a közönség állandó legközuetlenebb szolgálata! — Ismerjük. • MEKROLÓO. Nagy és általános részuét közepette kisérte a késmárki gyülekezet Qretzmacher Frigyes főesperest utolsó útjára. A uidéki papság őszinte gyászának adott kifejezést megjelenéséuel, dokumentálna tiszteletét és szeretetét az elhunyttal szemben. A megboldogult főesperes 1840-ben született Szepesbélán. Középiskoláit Késmárkon és Eperjesen uégezte, majd a bécsi theologián nyerte el lelkészi okleuelét. Fiatal korában neuelősködött, majd pedig a pesti euang. német egyház segédlelkésze lett, a honnan Szemlakra uálasztották meg lelkésznek, ahol 11 éuig törhetetlen buzgósággal működött. Szemlaki állását felcserélte a galíciai ujszandeci állással, ahol 1912 éuig működött. Itt uálasztották meg egyhangúlag főesperessé, amely kitüntető tisztséget nyugalomba ualó uonulásáig megtartott. Élete alkonyán mindinkább gyengült látóérzéke; egykor erőteljes alakja megtörött és 4 heti szenuedés után magához hiuta az Ur hü szolgáját. Gyászbaborult özuegye és egyetlen testuérbátyja gyászolja mélységesen elhunytát. Érdemekben dus élet szakadt meg, szeretetben közuetlen lé-