Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-04-13 / 15. szám
1918 kor is igéruények fejében mindenünket át kellene adnunk s mikor az igéruényt leszámitoltatni, beuáltatni akarjuk, feledésbe megy. Hány euang. tanitó helyét töltik be más uallásuual egyszerű feledéséből az Ígéretnek? ..." Ugy látjuk, hogy még feladott, államosított iskolánkat is uissza kell uennünk. Sőt azt sejtem: uisszakapjuk. Miért? Azért, mert először is Magyarországban uagyunk s itt a közoktatásügyi tárcán spórolják meg a hadügyi gaualléroskodását, mint a hogy a szegény neuelőnő keresi meg a snájdig katonatiszt-testuérének pezsgőszámláira szükséges összeget (ez így uolt a békében is, és lesz a háború után is, máról nincs mit beszélni.) Másodszor meg azért, mert a felekezetközi uiszony oly feszülté kezd uálni, hogy az , iskolákat (lásd a uallás- és tanulmányi alapból fenntartott iskolák elkatholizálásáí) görcsösen fogja tartani az „államuallás" egyháza, tehát felekezet stratégiai érdekből mi is. Ez több a sejtésnél. No de elég erre ennyi szó is. A másik kifogást e lap hasábjain Mayer Pál lelkésztársunk emeli a „Nyilt leuél" ellen. Ez már speciális „lutheránus" kifogás. Ez igazi keresztmetszetét adja belső szellemünk langymelegségének. E szerint bün, a töruényteruezet ellen szólani, bün benne hibát keresni. Miért ? Megfelel reá. . . . „Annyi megértés, annyi jóindulat sugárzik ki az egész teruezetből, hogy uétekszerü mulasztás uolna azt részünkről a tárgyalás alapjául el nem fogadni, esetleg annak tcruényerőre ualó emelését megakasztani". E lelkésztársunk fípponyií tartja egyházunk egyik legnagyobb jólteuőjének. Természetesen megütődik a „Nyilt leuél" hangján. Tehát ugyanazon, a min Endreffy, csakhogy az siránkozásnak tartja, emez meg élesnek. Difficile est . . . , ' A hang csakugyan — ebben Endreffynek kell igazat adnom — élesebb lehetett uolna. Ha ualaha, most lehetne sérelmeinkre mutatua a legkeményebben tiltakozunk, hogy uégre szűnjék meg e szerencsétlen országon az állampolgárok a szenuedő áldozó állampolgárok között a felekezetek szerinti külömbségteués és ha ualaha, most kellene köuetelnünk annak a nagy igazságtalanságnak megszüntetését, hogy ugyanegy életpályán oly szédületes differenciák legyenek a keresetek között (tessék pl. a tokaji eu. lelkész és a nagyuáradi gör. u. róm. kath. püspök fizetését egymás mellé állitanni), de oly erélytelenek uagyunk, a nyomorúság annyira elkoldusitott, hogy igazaink tudatában köuetelni sem tudunk. Mi pedig a niuellálásí köueteljük; szűnjék meg a kiuáltságosság, de szűnjék meg a nyomor is, mi az államuagyonból arányos részt köuetelünk és pedig nem lélekszám arány szerint, oh nem, hamis és gonosz ez az „arány", hanem a teljesitett nemzeti kulturmunka arányában. Vesse le az állam emelőjéről a uiperákat, melyek ellene sziuják az , erőt belőle, de hü gyermekei között ne éreztesse a mostoha sorsot egyikkel sem. Felekezeti harcokhoz pedig ne aajon fütő anyagnak az államuagyonból milliókat. Ilyen meggondolásban nem tekinthetjük Apponyi grófot egyházunk egyik legnagyobb jólteuőjének, 56 millió szép pénz, de csak ha még szebb nincs. A kath. egyház kezén leuő államjauak pedig — nézzen csak utána Mayer testuér — • egy kicsit szebb pénzre becsülhetők, fí szekularizációt azért emlegettük, mert az uolna a tabula rasa; de mert a katholizáeió oly hatalmasan előrehaladt a háború alatt itt a front mögött, hogy a mi szégyenletes öntudatlanságunk és lanyhaságunk mellett a tabula rásán hamar elsikamlanánk, jobb nem hangoztatnunk. Ami nem jelenti azt, hogy ne készüljünk reá. ]ó lesz, ha zsebünkben a menetjegy arra az előrerobogó uonatra. Kitudja: .nem hamar előrerobog-e az s átgázol kath. autonomián és minden 1848. XX.— pepecselésen? Csak ébren! Csak sietue készülődjünk. Cito, cito . . . Talpra, talpra! Duszih Lajos Széljegyzetek. Sajtónaggyülés. A központi Sajtóuállalat ápr. 7-én, uasárnap a budapesti uigadó nagytermében impozánsan hatalmas gyűlést tartott. Méltó megnyilatkozása ez is annak a hatalmas lendületű sajtóakciónak, amely immár milliókat gyűjtött össze a ker. Magyarországot szolgáló sajtó megindítására. A hatalmas részuétel és az a határtalan lelkesedés, amely a gyűlés hangulatában erőteljesen megnyiluánult, bizonyság arra is, hogy ea a mozgalom nem csupán a teruezők, hanem az ezrek, sőt talán a milliók szemében is szükségszerű. A uezetők erőteljesen a gyakorlati élet oldaláról nyúltak a kérdéshez s ez hatalmas erkölcsi tőkét jelent nekik és általuk a katholicizmüsnak, mert kétségtelen, hogy a keresztyénség egyetemes igazságaiért is a jelenben egyedül ők szállanak sikra, s ők akarják a legeéltudatosabb munkáual kiszabadítani a különféle társadalmi rétegeket a uallástalan és nemzetietlen irányok uaskarmaiból. fí legközelebbről érinti őket, de a legjobban is látják a ueszedelmet. Mi áltatjuk magunkat. A radikalizmussal szemben csak a klerikalizmust akarjuk látni s a két tábor hatalmas harcában hol itt, hol ott uagyunk, mert sajnos, nincs egységes, határozott