Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-04-13 / 15. szám

1918 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 117 irányunk Az a nagy lelki erő és differenciálni képes határozottság, mely Luthert az akkori radikálisoktól, a uallástalan humanistáktól, a klerikálisoktól és a rajongóktól eluálasztotta és szigorúan krisztusi, keresztyén irányban uezette, — bizony mi bennünk nincs meg. Mi rejtett utakon is jól érezzük magunkat, s kulturális, humanitárius szinben ragyogó élűéként a pozitiu keresztyénség szelleme tünőfélben uan különböző, de inkább felsőbbfoku iskoláinkban, gyüléstermeinkben, egyházkormányzatunkban, közéleti szerepléseinkben. Nem ueszem ezt általánosságban, mert talán nincs is ugy, de a részletekben sok példát hozhatnánk fel. fi protestantizmusnak a reformációnak felségesen szép pozitiu oldalait kellene kidomborítanunk a negatiu helyett alkotnunk kell magunknak és magunkért i*. Ha el is nesztettük a kezdeményezés lelkét, azért cselekedhetünk 1 A központi Sajtóuállalat munkája is kötelez rá. Szégyenletes uolna reánk, ha másokra bíznánk az értünk is ualó munkát. Mert miértünk is akarnak dolgozni. Buttykay és Bangha páterek nagyon erősen hangoztatták, hogy nem egyoldalú katholikus akciót akarnak, hanem egyetemes magyar keresztyéni, a ker. erkölcs uralmát. Soha más uallását szidni, más szentélyébe sáros lábbal betörni, más elől erre éltető leuegőt elzárni nem akarják". Szépen és erőteljesen domborította ki a programmot Dr. Bleyer egyet, tanár, aki az uj ker. Magyarország megalapozását tűzte ki a uállalat elé a gazdasági, tudományos és főképen a szociális haladás utján, fi mozgalomban megnyilatkozó „hindenburgi erőtől nindenburgi győzelmeket" uár. Érdekes uolt a gyűlés második szónokának Baranyai Sándor tanácsosnak a beszéde, aki a protestánsok csatlakozását jelentette, mert a magyar nemzeti és keresztyén olyan fenséges eszmény, mely a katholikusnak és protestánsnak egyformán közös kincse. Sokat gondolkoztam a nagyszerű gyülén után. Láttam azt az óriás erőt és tettrekészséget, mely a katholieizmusban uan és csodálattal szemléltem, milyen ügyesen forgatja a mi egykori fegyuereinket: nyomda, sajtó, nemzeti irány stb. Gak forgassa, — de mindég oly türelmes, emelkedett szellemben, mint ott a gyűlésen. Mert ebben nem uagyok biatos és hinni a mult és mindennapi reuersális és felekezeti harcot látna nem. tudok. Delia uáltozotí a szellem, ha elismerik a mi létjogunkat is, s méltányolni tudják a protestantismys történelmi és erkölcsi értékét és ha ezt keresztyéni meggyőződésből és nem üzletszerű uállalkozásból teszik, akkor én örülök az „atyafiak egyezségében ualó lakozásnak". Győzzenek meg minket ne szép szauakkal, de a sokkal szebb tettekkel. M. ]. IRODALOM. A Maggar

1 Tud. Akadémia könyukiadó uallalaía az elmúlt 1917. éure a köuetkező négy testes és tartalmas kötettel gazdagította irodalmunkat ! 1) Tiz éu a németalföldi szabadságharcból (1588—1598). Irta Fruin R., fordította Antal G., átnézte Nagy Zs. II. kötet. Ebben a ref. hollandusok szabadsága kiuiuásának egyik igen fontos időszakát ismerteti, és hálásak uagyunk Antalnak és reuizoranak: Nagynak e mii átültetéséért. A kisebbségben uolt hollandus ref. keresztyének szilárd meggyőződése, törhetetlen bátorsága és kitartása a magyar protestáns szabadságharcokra Bethlen és Rákóczi alatt emlékezteti az oluasóí. flzt a tételét azonban, amely szerint „a káluinizmus uolt a XX. század ualláspoliíikai eluének legnagyobb fejlődési formája" — már alá nem írhatjuk. Igy csak Kuyper és nálunk Sebestyén J. értékeli a káluinizmust, amelynek politikai hatását azonban sziuesen elismerjük és érdeme szerint honoráljuk. A 2-ik kiaduányban HoriUsky „A lelki életet", a 3-ikban Szemere S, „Giordano Bruno életét és cölcseletéV és a 4-ikben Takáts S. a hazai „török uilágból ualó rajzokat" ismerteti. Utóbbi szerenesésen egyesiíi a tudós történetkutatót a belletristikus iróual. fi Brúnóról szóló kötetet, mélyreható alapossággal és könyed népszerű előadással ismerteti e rajongó olasz természetimádónak uértanu életét és bölcseletét, de félreismerne rendszerének sajátos eklektikus jellegét. Ismertetője íulságoáa:i nagy befolyást tulajdonit neki Spinoza és Leibniz bölcseletére. A kiaduányok közül belső értéke?t és hazai történeti jelentőségét tekintue kétségtelenül Takáts S. „török rajzai" tűnnek ki. Inkább is eredeti magyar, mint fordított müueket kérünk és uárunk a jőuőben az Akadémiától. Sz. M. Preuss ]. erlangeni ianár „linset Luther'' és Luthers Frömmigkeit" c. jubiláris müuét „4 her. ember szabadságáról" c. reformátort alapiratnak kiadásáual gazdagította. Megjelent díszes kiadásban Lipcsében és iiesese Frigyes 15 tollrajzáral díszítette. E szép tollrajzok kísérik „a bensőbe uezető utat, mely egyúttal ui a magasság felé", és „a leszállást az emberhez és anrtak a magasba ualó törését". Luther az alapító reformátori röpirata a front számára kisebb hadi kiadásban is megjelent. Masznyik tudualeuőleg magyarra is lefordította. A mi Luther-irodalmunknak egyetlen jelentősebb jubiláris kiadása tüalther „Luther jelleme" c. müuének immár megjelent Victor-féle fordítása, a melyhez az előszót Br. Podmaniezky Pál theol. tanár irta. Közelebbről is ismertetni fogjuk. - Sz. M.