Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-03-17 / 11. szám

191?. EVANGELlKUS ŐRÁLLÓ 87 legszélesebb körii propaganda mellett sem tudta elérni, — és pedig azért nem, mert az u. n. magasabb uri osztály leányai ezen intézet — 1—2 kivételével, — föl sem keresték. Megmondom az okát is, hogy miért, azért, mert a fősúlyt az oktatásra helyező szerény keretekben mozgó intézet az ő magasabb igényeiket ki nemelégitettel Ezen a bajon, — az én nézetem szerint is, — esak egy magasabb szinvonalon álló, a legkényesebb uri igényeket is kielégítő, — a fősúlyt a mai társadalmi életre nevelésre helyező intézet segíthetne! Hogy, — még pedig mind 'ezt esak az én gyülekezetemből vett példák is bizonyítják, — égető nagy szükség van egyházunkban egy ilyen intézet felállítására és pedig nem az u. n. uri osztály, mind inkább egyházunk érdekében, — mert egyházunknak vitális érdeke fűződik ahhoz, hogy birtokos osztályunk leányait (leendő családanyákat és ezeknek birtokait) megmentsük egyházunknak. Mert ha ezeket meg nem tudjuk menteni és egyházunk további vérvesztésének nem tudjuk útját állani, — igen hamar elkövetkezik az a szomorú idő, a mikor nem lesz felügyelőnek való földbirtokosunk! Arról is meg vagyok győződve, hogy egy ilyen intézetnek a más vallású uri leányok közül lennének növendékei, ugy hogy idővel ez is egyik hatalmas tényezője lenne az evang. keresztyén szellem terjedésének! Épen ezért szent kötelessége minden, egyháza jövőjét szivén hordozó, evang. embernek egy ilyen nőnevelő intézet felállítását minden rendelkezésre álló eszközzel előmozdítani és arra — tehetsége szerint — áldozatokat is hozni! Gondolja meg jól mindegyikünk, hogy mikor egy ily intézmény létesítésére áldoz, akkor nem azoknak a földbirtokos leányoknak könnyebb neveltethetése végett áldoz — mert hiszen azoknak van módjuk hozzá, hogy a maguk erejéből is neveltethessék leányaikat, hanem egyházának jövője, — egyházának felvirágzása érdekében! — Mert minél több evang. uri családanyát és minél több evang. uri birtokot sikerül megtartani egyházunknak, annál erősebbé és gazdagabbá tettük egyházunkat is! Már pedig ezért a célért én nem tartok nagynak semmiféle áldozatot és nem tartok terhesnek semmiféle befektetést, — mert ez idővel százszoros gyümölcsöket hozna! Én részemről hajlandó volnék még a jub. alkotásnak tervezett „Szeretetkázat" is — a mely ugy sem szolgál külön euang. egyházi érdeket — elejteni s a helyett inkább egy ily leánynevelő intézetet felállítani. Ennek a jubileumi alkotásnak bizonyára sokkal több és gazdagabb gyümölcse lenne az 5-ik évszázados jubileumkor, mint a tervezett Szeretetháznak! Hogy az eszme megvalósulását — csekély tehetségem szerint — én is előmozdítsam s egyúttal hogy rr.egm tassam, mennyire egyházi közérdeknek tekintem egy ily intézet létesítését, — egyidejűleg küldök utalványon UO koronát általam ajánlott keretekben felállítandó evang, leánynevelő intézet javára. Talán akadnak majd velünk hasonlóan érző és gondolkozó buzgó és egyházukért áldozni is tudó lutheránusok, a kik közül kiki a mint elhatározza az ő szivében, azonképpen cselekszik és meghozza a gazdag az ő aranyát, a szegény pedig az ő fillérjét a szent és magasztos cél érdekében. Azzal az óhajtással zárom soraimat, hogy Isten tegye termékennyé a sziueket és lelkeket az elvetett mag befogadására, megnöuelésére és gyümölesözőué tételére! * * * Egy felsővidéki uárosi, nem érdekelt, de müveit papné, aki névszerint ismeretlen óhajt maradni ezeket irja: Igaz lelki gyönyörűséggel olvastam az Ev. Őrálló utolsó számaiban folytatott, egy euang. leányintézet alapítását célzó eszmecserét. Nagyon sokat foglalkoztam már magam is a kérdéssel, de sohasem lett volna bátorságom felszólalni, ha a most megindított mozgalom egyik lelkes vezetője nem buzdítaná a minden nemes cél felkarolására hajlandó híveket a védekezés és mentés munkájának megkezdésére. Ezen a cimen, csakis ezen a címen engedtessék meg nékem is néhány szerény észrevétel most, a mikor Solymosy báró lelkessége s bőkezűsége folytán, a megualósulás reményéuel kecsegtet e fontos ügy. Minden egyéni uéleménynél jobban meguilágitja talán az euang. nőneuelési ügy hiányait az a néhány konkrét eset, mely a közelmúltban fordult elő körülöttem s melyet itt fel óhajtok említeni. Egy dúsgazdag, alföldi euang. család leánya egy színtiszta katholikus családba ment férjhez. Néhány éu után özuegységre jutott egy fiu s egy leány gyermekkel. A fiút a család rögtön a Piaristákhoz adta, a leány otthon neuelődött. Mikor ebből kinőtt az anya hozzám fordult: ajánlanék néki egy intézetet, a hol leánya protestáns szellemben olyan neuelésben részesülne, mely egy magasabb társadalmi állású nőnek a szükséges ismeretek mellett biztos fellépést s jó modort ád. Ajánlottam egyik jólrenomált intézetünket, 1—2 éuet ott is töltött a leányka, de mikor az anya most újra kérdezte: houá adja 17 éues leányát, a Sión vagy Saeré coeur-be nem