Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-01-04 / 1. szám
'1917 E V AN GE LIKUS ŐRÁLLÓ 8 Jöjjünk magunkkal tisztába, vájjon óhajtjuk-e őszintén egyetemes egyházunk emelkedését és vájjon egy külön álló theologiai faeultás létesítésével elérjük-e célunkat, — s a szerint cselekedjünk és ne keressünk ott is, a hol nincs/jogsérelmeket. Bp S0 ly m0 Sy LajoS m Hiuafalos uagy priuát? Báró Prónay Dezső ur, egyetemes evangéliomi egyházunk főfelügyelője a Magyarország eimü politikai napilap m. é. december 20-án este megjelent számában egy nyilatkozatot tett közzé, melyről nem tudjuk, hogy hivatalos vagy privát természetü-e ? A nyilatkozat két részből áll. Egyik része azt tartalmazza, hogy miután báró Prónay Dezső ur betegsége miatt a főrendek aznapi gyűlésére el nem mehet, a nádorválasztás kérdésében igy adja a nagy nyilvánosság tudomására amaz állásfoglalását, hogy Tisza István gróf miniszterelnököt nem tartja méltónak a nádorhelyettesi tiszt betöltésére. Bhez aekiink nincs mondani valónk. A nyilatkozat második része személyes élű itélet. flzt mondja a nemes báró: „Ismételten kijelentettem, hogy Tisza István gróf miniszterelnökségét a magyar protestantizmusra nézve valóságos katasztrófának tartom." Minthogy a nyilatkozatból nem tűnik ki, hogy ezt Prónay Dezső báró mint ellenzéki vezérférfiu, vagy mint az egyetemes evangélikus egyház főfelügyelője mondotta-e, tisztelettel fel kell kérnünk, hogy e tekintetben a közvéleményt kötelességszerűen tájékoztassa. A Magyarország ugyanis igy vezeti be a nyilatkozatot: „A főrendiház illustris ellenzéki tagja s a magyar protestáns világ kimagasló vezéralakja" stb. B kettős minősítésében melyiknek a számlájára kellirnunk ezt a nyilatkozatot? Ha Prónay báró ur mint magánember nyilatkozik, az az ő dolga. Ha azonban mint egyetemes felügyelő nyilatkozik, az a mi dolgunk is. Elég kára egy házunknak, hogy ő e kettőt egymástól elválasz tani nem tudja, vagy nem akarja. Azt azonban ki kell jelentenünk, hogy az ág. hitv. evangéliomi keresztyén egyházban, amelynek Prónay Dezső báró mindnyájunk által tisztelt és érdemeinél fogva nagyrabecsült első dignitáriusa, nem az általános meggyőződésnek adott kifejezést, mikor Tisza István gróf miniszterelnökségét a magyar protestantismusra nézve katasztrófának minősiti. Nem szabad szó nélkül hagynunk ezt a nem higgadt egyházpolitikából, hanem elfogult pártpolitikából eredő nyilatkozatot, mert különben azt hihetnék, hogy az egyetemes felüggelő ez esetben is a protestáns közvélemény tolmácsolója volt. Ez pedig annyira nagy tévedés, hogy sem a nemes báró nyilatkozatának sajnálatos napfényre juttatása, sem ezen mi nyilatkozatunk késlekedése nem változtat ama nagyrabecsülésen, amelyet Tisza István gróf iránt minden elfogulatlan magyar protestáns érez. De mégis meg kell kérdeznünk a nemes bárótól, hogy nyilatkozatát ó maga hivatalos, vagy privát nyilatkozatnak kivánja-e tekinteni? A felelettel nem nekünk, hanem állásának tartozik. Egy a sok közül. Euchen a bibliáról. Egy Göthe és Humboldt-hoz a nagyhirü jénai bölcselő Eucken is csatlakozott a biblia üdv és szellemtörténeti jelentőségének méltatásában. Mint olvasom, a hamburgi bibliatársulat első évszázados fordulóján tartott előadásában a történelem mélyebb értelmének és fogalmának behatóbb megvizsgálásából kiindulva azt az embert, ki csak idői életet él, találóan véges, muló embernek mondotta. Holott mi emberek nemcsak az időben élünk. Kant szerint nemcsak „sensibilis", tehát természeti, hanem „intelligibilis", vagy is személyes szellemi tények is vagyunk. Természeti egyéniségek és szellemi személyiségek egyaránt. Az idői élet csak kapkodás az élet után, s nem a valódi élet, Uan egy magasabb, önmagára utalt élet is, amelyet Hegel „Bei sich selbst sein"-nak nevez találóan. Magasabb szellemi vágyunk az időn tul való életre utal bennünket. A költő maradandót akar alkotni. Mélyebb alapjában minden tudomány az örökkévalónak megismerésére törekszik, mely az emberre nézve valóság és feladat egyaránt. Majd igy folytatja Euchen a maga mélységes szellembölcseleti fejtegetéseit. A vallásos élet nem csupán az életnek egyik mellékága, hanem minden valódi életnek a gyökere és forrása, fí láthatatlan életet valódi és első életnek, a láthatót pedig múlónak és másodiknak teszi, fí biblia által élő közösségbe lépünk a nagy személyiségekkel, mint élethordozókkal. Jézusnak egyetlen fényalakja körül csoportosul a nagy szellemi hősök kórusa, akik részben utegyengetői (ószövetség), részben hirdetői (újszövetség). A keresztyénség magasztossága főleg az általa megdicsőített szenvedésekhez való viszonyából tűnik
