Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-01-04 / 1. szám
1917. EVANG ELI KUS ŐRÁLLÓ 5 Iii. Csaknem az összes pogány vallások, m ég a görög is, azt tanítják, hogy az istenek, mivel csak a boldog emberek istenei, elhagyják a halandókat. Hozzánk keresztyénekhez legközelebb a szenvedésben az Isten. Mert hát „boldogok, a kik háborúságot szenvednek." Miuel a biblia a szenvedésnek és minden bűnnek teljes legyőzését tanitja, elhangzani engedi e szenvedést, élesen feltárja a jó és a rossz közötti ellentétet és segit nekünk szellemi életet folytatni a világgal való küzdelmünkben, fi bibliával való foglalho^ zásunkból sajátos nagy és nemes hősiesség válik ki. A valódi hősiességnek gyökere az Istenben van, amelynek jellemző sajátossága a Nietzsehe-féle „emberfölöttiségtől" messze távol álló mély bensőség és valódi alázatosság. Az örökkévalóságba átvezető,* azt a valódi életet a biblia a maga csudálatos változatosságaiban tárja föl előttünk, fiz élet minden körülményei s mindennemű lélek számára nyújt világosságot, erőt és vigaszt. Ebből a forrásból erőt merítettek az emberiség legnagyobb szellemi hősei. így nevezetesen Rembrandt művészete is a bibliából fejlődött ki. Későbbi életében aztán a tartozás tudata gyötörte, amivel a tékozló fiúról szóló példázat lépett előtérbe gondolkozásában és művészetében egyaránt. Milyen gazdag is a biblia, hogy még a legnagyobb szellemek is mentenek belőle erőt és életet 1 Minden nép- és kulturfokozat, s az élet minden magassága és mélysége képviselve van benne, Az teszi annak az egész emberiségre vonatkozó sajátos értékét. Milyen nagy értéke volt egykoron a háborús ószövetségnek a reformátusokra nézve nehéz harcaikban s milyen nagy értékű ránk nézve ma is jelen világháborús vérzivatarunkban. Ha ma inkább a három első evangéliumhoz fordulunk, ugy egy Qoethe és Fichte János evangéliumából, Luther pedig Pál apostolból táplálkozott. A szentirásban oly kötelékünk van, mely az emberi élet legkülönbözőbb vonásait bensőbb egységbe foglalja. A biblián örvend a gyermeki sziv, s a bibliához fordul az aggastyán. Azt a közös alapot is nyújtja, amelyen az emberek kölcsönösen megértik egymást. Kétszeresen szükségünk van nekünk arra a közös alapra ma, ahol a kultura a maga egyoldalú emberi müvelődéséuel naponként a lelki izoláltság veszedelmét fokozza. Szellemével és keletkezésével összeköti az évszázadokat és ezredeket s világtörténeti kapcsolatot létesit minden népek és idők emberei között. A világháború után ismét a megértést kell keresnünk ellenségeinkkel. S ebben legnagyobb segítségünkre lesz és legyen is a biblia. Gazdagsága és sokoldalúsága melleit is a biblia a maga csodálatos egyszerűségével tűnik ki. Életforrása a legegyszerűbb embereknek, de egyúttal kiindulópontja és támasza az emberiség legmélyebb és legnehezebb kérdéseinek. Finom érzéssel világítja meg a legkülönbözőbb életköröket, u. m. a művészetet, bölcseletet, irodalmat és nyelvet egyaránt, fl mÜDészet a láthatatlant akarja láthatóvá tenni, azért van szüksége az alkotó művész s a fogékony szemlélő életeleven szemléltetése s közös érzésére. Mindkettőt adja a biblia. A valódi művész közel áll a bibliához, flzok a modern művészek, akik tájékozatlanok a bibliában, szinte gyötrik magukat közönségüknek való gondolatok után. Különös szeretettel foglalkozott előadásában Eucken a német szellemi élettel. Rokonságban van az a bibliáöal erős ethikai uonása, a küzdelemhez, tépelődéshez és kétkedéshez való hajlama s az emberi tudás és akarás korlátai iránti mély érzése miatt. Számos szép példával is illusztrálta a biblia befolyását nemcsak Klopstock és Herderre, Qoethe és Schillerre, hanem Kant, Fichte és Hegelre, mint bölcselőkre is. Hegelnél p. o., a midőn fejtegetéseinek tetőpontján áll, mindig egy-egy bibliai alapgondolat tör elő Hogy a német nyelv mennyire a bibliába van elevenülve s mily erősen merít a nép szája is a bibliából. Tanítja egy pillantás Brüchmann .Szálló igéibe." Ma az erős világháborús nyomás alatt a biblia a mi népünk legjobb barátja és nélkülözhetetlen szöuetségestársa. Az marad a békében is. fí kultura ugyan az észszerűt valódiuá s a valódit észszerűvé akarja tenni, — de azért minden külső haladása mellett is kitűzött célja mögött marad. Nagyon tágit, sekélyesit és elkülönít. Annak leghathatósabb ellenszeréül a bibliára van szükségünk a kultura által veszélyeztetett benső életünk erősítése céljából. Azért is a materializmus egy nagy bölcseleti tévedés. Lényegét tekintve az emberiség története Qoethe finom megjegyzése szerint is a jó és a rosz, a hit és a hitetlenség küzdelme. Döntő mozzanatait nem a nagy fejlődések alkotják, hanem a szellem alkotásai és kinyilatkoztatásai s az erkölcsi cselekedetek. Az ember uagy több az embernél, így a biblia szerint istenkép, vagy csak ember, az az idői és földi véges lény — és az esetben a természet korszakalkotása („Irrbildung"). fí valódi életre törekvő emberiség számára a biblia a legnélkülözhetetlenebb könyv, íme ilyen mélységesfgondolatokat fejtegetett Euchen a biblia üdv- és szellemtörténeti jelentőségéről. Méltók a megszívlelésre. Eperje s- Dr. Szláuih Mátyás.
