Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-03-03 / 9. szám
68 müködés'többet ér sokkal egy lármás aktiónál, mondjuk dobbal verébfogásnál. Tanuljunk, van kiktől tanulnunk] Nőnevelésünknek egy határozottabb irányt szabnék, egyszerűbbet, nem azt az egyveleget, amit körülbelül tapasztalunk és e mellett kimerem mondani azt is, hogy nem tartom magamat szakértőnek, de mindenben az úgynevezett szakértőket sem Jogadom el tekintélyeknek; sokszor félszeg állásponton vannak. Egy laikus ember a gyakorlati élet nézőpontjából sokszor helyesebben tud Ítélkezni, fí két bírálatnak össze kell keveredni, különben egyoldalú lesz mindkettő. Röviden nézetem a következő; 1. két-három évi óvoda, 2. 4 évi elemi iskola, 3. 4 évi középiskola, mire következne 4-szer 2—3 évi szaktanfolyam, azok részére kik kereseti pályára akarnak lépni vagy 2 évi gazdasági tanfolyam, azok részére kik családot akarnak alapítani. Ezek betetőzésére lenne felállítandó az általam tervezett felsőbb leányiskola, honnét gyermeknevelési tudással, nyelvismeretekkel, irodalmi képzettséggel és egy kis politikaival is stb. jönnének ki a családanyáknak, nevelőnőknek vagy társalkodónőknek készült leányok. Nagy átlagban ezt a felső fokozatot természetesen elvégezni nem szükséges, de az iskolát felállítani, nélkülözhetetlen társadalmi és egyházi kellék] Nem hiszem, hogy a kőszegi leányiskola bármikor ilyen irányú lett volna és felfogásomnak megfelelőleg lett volna szervezve, mert akkor mégis csak akadt volna növendéke. Vagy volt neki i6 évnél idősebb növendéke? Végül csak annyit, hogy a leányoknál a gimnáziumi nevelést feltétlenül elitélem, hogy miért azt esetleg egy más fejtegetésben kimagyarázom. Apatelek 1917 febr. 21. BP . Solymosy Bajos. 1917 Egység akadályokkal. Az Euang. Lap napirenden tarlja egyházi lapjaink egyesítésének ügyét. Legutóbb, a 14. számában Kiss Béla, az Eu. Közérdek felelős szerkesztője is nyilatkozik s több, mérlegelésre alkalmas és egyházi közszellemünk — van ilyen? — jellemzéséhez adalékul számitható kijelentés után keuésbbé uilágosan, mégis megérthetően azt a gondolatot veti fel, hogy egyházi lapjaink szerkesztői az egyéni érvényesülés és a személyeskedő agresszív tónus helyett az egyetemes érdekeink igaz és munkás, alázatos és önzetlen szolgálatát tekintsék írói működésűk elvének. Pium desiderium . . . Oly magasztos és anynyira az evangelium fájáról lemetszett elv ez, hogy az éruényesülés lázas akarásai között ilyen önfeláldozást s az egyéni rokon- és ellenérzésnek ilyen visszafojtását kivánni tulideálista óhajtás. Nem is volna jó. Igenis bontakozzanak ki azok a lelki lehetőségek, induljon meg a verseny, törjön előre a tehetség (mint ahogy el sem is lehet az igazi tehetséget fojtani), jöjjenek porondra a gondolatteremtő, uj irányokat meglátó lelkek, igy a küzdelemben fog győzni a jobb, a keményebb, a tisztább lélek. Egyéniségek kellenek nekünk, az individualizmus felé hajló és haladó egyéni szabadságot hangoztató s a közösséget csupán szeruezeti érdekből kötözgető egyházunknak. Az a mi értékünk, hogy annyi külömböző kegyelmi ajándékkal megáldott egyéniséget tudunk frontunkra vetni. Baj, sőt egyenesen szerencsétlenség volna egyházunkra, ha itt csupán egy-két vezéregyéniség mögött nyájjá terelt tömeg állana. Lapjaink is egyéniségek, fiz egyik, a miénk, több elnézéssel és megértéssel, mint minden akadályon és minden érdemen keresztül erőltetett ellenzékieskedéssel, a cselekvő egyéniségek értékének megbecsülésével inkább kötözni mint oldani akar. És talán az, amalyik nem mindig és mindenütt embereket, kedves és nemkedves egyéneket lát, hanem oszlopait, sorait a salus rei publicae tiszteletre méltó célja felé vonultatja. Inkább elnéz, mint elkedvetlenít. fí másik ? . . Az elvek szolgálatában, tehát a gerendák összekapcsolásában szálkákat mikroszkopizál s tüzes, de olykor égető ellenzékieskedéssel von frontot embereink és mozdulásaink elé. Kár volna összekötözni a kettőt. Nem lehet csupán financiális, zsebbe néző tekintetekből kiindulni ilyen kérdések elintézésénél. Megvan mindkét lapunknak a maga tábora és megvan fogyasztó közönsége. Rendben van. Sem SzimoniEVANGELIhTS ÓRÁI LÓ