Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-01-04 / 1. szám
'1917 EVAN GEIJK US ŐR ÁLLÓ 3 S te munkapályánk lelkes ifjúsága, Búcsúra nyújtod most te is kezed' 1 — Ajkamról hozzád szólt a múlt, a drága, A visszazengö hús emlékezet. Bús volt, de szent, mint hivő ideálja, Amiért küzdtek hitvalló nagyok, A szent szabadság fényes glóriája, Mi vérmezőkön át felénk ragyog. Hiába küzdtünk érte, mindhiába, Harcunk felsírt a felhős egekig; De hogyha elbukott a szent, a drága: A zászló újra felemelkedik. . . . Hívtak a küzdő hitvalló vezérek, Amire hívtak azt hirdettem én, Ajkamról, ifjak, ez zengett felétek, Mint tettre intő szent hősköltemény. Ti emlékeztek úgy-e mind a szóra, Hü hallgatóim, akik voltatok; A nagy eszmétől zengett annyi óra . . . Ha elhangzott bar, rá gondoljatok / — A végső hanggal ami zsong felétek, Borul reám a nyájas alkonyat . . . S ti most szeretve emlékül vegyétek Búcsúzva áldó hattyúdalomat. Csengey Gusztáv. Haladunk? . . . Az 1916 évi nov. 8-ikán tartott egyetemes közgyűlés felfogásom szerint egy fontos eszmét nem tudott helyesen megoldani. A theologiai facultas eszméjét értem. Ennek kérdésében a közvélemény kezdetben helyes irányban fejlődött, de később ugy alakult, hogy az egyetemes gyűlés észre sem vette, hogy a helyes mederből kizökkent. Ebben ki nem fejezett divergáló, hátsó gondolatok működtek közre finoman és tapintatosan. Ugy látszott, hogy egyik Eperjesen kivánja a faeultást felállítani, a másik nem Pozsonyban akarja, hanem ragaszkodik régi meglévő intézményéhez és arra féltékenyen vigyáz, a harmadik csatlakoznék a kialakuló többségi véleményhez, miután külön céljai nincsenek. Szóval leginkább érzelmi szempontok akadályozzák, hogy egy magasabb fokú theologiai intézet létesüljön és igy az egyház tekintélye is fejlődjék, amit szivesen fogadnánk mindnyájan, mint készet, azonban annak fejlesztése érdekében önerőnkből mit sem teszünk. Egy ügy elbírálásánál mindég az a döntő, hogy teljes komolysággal óhajtunk-e valamit létesíteni vagy nem. Ma komolyan akarunk, tegyünk félre egyes tekinteteket, ne éljünk ürügyekkel és fogjunk hozzá; — ha nem akarunk elérni semmit, akkor hozakodjunk elő tetszetős indokokkal. A theologiai facultás felállítását az egyetemes hözgyülés egy vélt jogsérelem indokolásánál mellőzte, már pedig hol van a jogsérelem akkor, midőn a kormány, a facultás felállítását a legjobb szándékkal támogatni kész. Meg lehet, hogy az egyetemes evangélikus egyház némi mellőzést szenved az által, hogy theologiai facultása egy meg levő egyetembe nem kapcsolíaíik bele, azonban ez nem zárja ki azt, hogy a már meglevő facultás idővel a viszonyok változásával egy állami egyetemmel összefüggésbe hozassék. Nem helyes álláspont az, hogy ha nem történik minden óhajunk és felfogásunk szerint, ugy inkább nem teszünk semmit. Ezen uton haladni nem lehet; aki nem halad, az visszafejlődik, mert megállás nincs. Az egyetemes gyűlésen felpanaszolták, hogy a theologiai facultás kérdésében a miniszterhez intézett feliratra váIÖSZ nem érkezett, mire kimondatott, hogy újból intéztessék felirat, mely a választ sürgesse meg. A miniszternél járt küldöttség előtt köztudomás szerint a miniszter kifejezte nézetét. Legalább is nem helyes a minisztertől egy feleletet kierőszakolni akkor, amikor, érzékenységünket kímélve, tagadó választ adni nem akar a nyilvánosság elé nem tartozó indokoknál fogva. E jelekből ítélve feleletet alig fogunk kapni, vagy ha kapunk, az csak tagadó lehet, ami még rosszabb, mert a felelet elmaradásában a lehetőség még meg van, de a tagadó válasz — döntő.
