Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-02-10 / 6. szám

1917 nák: 2X200 + 2X100 = 600 korona! Ezen felosztási teruezet akceptálásával egyrészt az igazságot és méltányosságot — legalább a lehetőség szerint — megközelítjük, mert nem adunk segélyt olyannak, aki a segélyt tőkésítésre, hanem csakis olyannak, aki azt fedezetlen szükségleteinek fedezésére fordítja 1 másrészt pedig a segélyre igazán rászorulókon jobban és alaposabban segítünk, egyrészt mert a segélyt kapók számának apadásával a segély összege emelkedik, — másrészt meg azért is, mert a fizetéssel szembe állítjuk a kiadásokat, és a kettőnek összehasonlításából nyerjük ^a helyes, a „tartozik és követel" rovatai szerint változó, tehát a tényleges szükségleteknek legjobban megfelelő összeget. Kissomlyó 1917 febr. 1. Tompa Mihály ev. lelkész. Két példa. A bölcsei evang. egyházközség lelkésze, nyilván híveinek adományából, 30 kor. 07 f. juttatott hozzám „a háború iszonyatosságai által sújtott testvérek" részére. Szenvedéseinkhez és szükségeinkhez mérten az az összeg nem sok, nem nagy, de előttünk sokká és nagygyá teszi ezt az adományt az a körülmény, hogy a kölesei evang. egyház hivei küldték, fí jó köleseiek, akiket a szárazság és árvíz felváltua szokott tönkre tenni, s akiket alig 5 esztendővel ezelőtt (árvízen és szárazságon kívül) két rendbeli tűzvész is meglátogatott. Előttem van a postautalvány keskeny szelvénye, s rajta Bortnyik Qyörgy esperes ur ismerős irása. És eszembe jut az a bibiibi szegény özvegy asszony az ő 2 fillérjével. És eszembe jut az Urnák a szava is : „Ez az asszony többet adott, mint amazok együttvéve mind." — A nehéz helyzetbe került erdélyi egyházak és hitsorsosok megmentésére bizonnyal összefog az egész magyarhoni egyetemes egyház és bizonnyal tekintélyes összegek kerülnek majd az áldozatioltárra. De azt hiszem, előre ki lehet mondani, hogy többet, mint a kölesei egyház adott, egyik sem adhat. Mert a gazdagok adnak az ő gazdagságukból, de Kölese aa ő szegénységéből adott, flmit adott, magától vonta meg. ]ó szívvel adta — és mi hálásan mondunk érte köszönetet. A másik szép példát a budapesti deáhtéri evang. polgári leányiskola önképzőköre mutatta fel. Ezúttal másodszor. Először 620 H-t küldöttek a gyermekleányok az iskolás gyermekek segélyezésére. Amikor ezért egy pár meghatott szóval köszönetet mondtam, akkor szipen megkértek, írjam meg, mik vesztek el a templomi szerelvények közül, mert azokat pótolni akarják — s közöljem velők az oltár és szószék méreteit, mert az elveszett teritők helyett másokat akarnak szorgos kis kezök munkájával készíteni húsvét szent ünnepére. Itten már tekintélyes számok szerepelnek és jelentékeny természetbeni segélyről van szó. De engemet valamiképen nem a híveim és egyházam javára érkező ajándék nagysága indit meg, hanem az, hogy a drága'ajándékot kis gyermekek küldik, fí nagyok közül hányan tanulhatnának ebből a példából. Avagy talán erre is vonatkoznak az Ur Jézusnak a szavai: „fí bölcsek előtt elrejti, a kiesikyeknek megjelenti az Ur az Ö utait." * * * És ebből a két példából egy felemelő igazság sugárzik felénk: Van erő a mi szegénységéről sokat emlegetett evang. egyházunkban. Csak le kell szállani érte a mélybe s elő kell hozni onnan. Ha a gazdag egyházak követik a szegény Kölese példáját, s — ha a felnőtt, okos emberek követik az iskolai gyermekek példáját, el sem tudom gondolnj, mit jelentene az! fíz lenne az igazi jubileum! Hosszufalu, 1917. január 29. Nihodémusz Hároly hosszafalu-alszegi ev. lelkész. NEKROLÓG. I f HORÜÁTH SÁNDOR. I A nagy Székács s a költő Győry utódja, a pesti deáktéri egyház 8 és fél év előtt nyugalomba vonult országhir.ü papja: Horváth Sándor nincs többé. Az Ur angyala elszólította az élők soráb il, amikor 25 nappal élte tul a 80 esztendőt. Életrajzát röviden összefoglalva a következőkben adjuk: született 1837 január9-én Nemesládonyban (Sopron m.), hol is szülei kisbirtokosok voltak. Közép iskoláit a soproni lyceumban végezte el, majd a budapesti egyes, protestáns theologiának lett a hallgatója, végül a hallei egyetemen fejezte be theologiai tanulmányait, ahol egy évet töltött. 1861-ben avatták pappá, Nagygeresd és Nemesdömölk gyülekezetei voltak első működésének helyei, ahol két évig segédlelkészkedett. 1863-ban a somogymegyei Vésére, 1877ben Kővágóörsre hívták meg rendes lelkésznek, mindkét helyen kiváló munkásságot fejtett ki, s híveinek teljes szeretetét s bizalmát birta.