Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-02-10 / 6. szám

1917. EVANGEUKÜS ŐRÁLLÓ 45 Mint uései papot oly nagy szeretettel vette körül nem csak gyülekezete, de az egész körnuék, hogy 1869 és 1872-ben újból országgyűlési képviselőnek választották meg.^flz országházban az akkori balpárt'íagja volt, amelynek Ti^za Kálmán volt a vezére. Mint képviselőt, amikor felszólalt, nagy figyelemmel hallgatták. 1886-ban a pesti magyar eyyház tüntette ki bizalmá jal, amikor deáktéri lelkésznek választotta meg. Itt 22 éven át apostoli buzgalommal hirdette az euangéliomot 1908-ban vonult nyugalomba. A nyugalmat egészséges testtel, derűs lélekkel élvezte egész a mult őszig, folyton érdeklődve a közegyház ügyei iránt, amikor az agg korral járó betegségek és gyengeségek látogatták meg.. Szenvedéseit a gyermekek és unokák hűséges szeretete, gondoj ápolása igyekezett enyhiteni, a mig az Ur február 3-án pihenésre hiuta hűséges sáfárját. Horváth Sándor mint ember igen jó lelkületű, kedves volt mindenkihez, akin esak segiteni tudott, a legnagyobb készséggel segített. Ugy kisebb családját, mint a nagy családját, gyülekezetét híven szerette, gondját mindkettőnek önfeláldozóan viselte. Az ünnepeltetésnek valóságos ellensége volt, puritán jellemével, demokratikus gondolkodásával azt nem tudta összeegyeztetni. Mint pap azzal a szorgalommal dolgozott, amelyet ritkán találhatunk a nagy gyülekezetek papjai között, akiknek a sok funkció miatt szinte fizikai idejük sincs arra, hogy beszédeikre mindenkor hűségesen elkészülhessenek. Bár Horváth Sándor hazánk egyik legnagyobb gyülekezetének volt a papja, mindig teljesen kidolgozott beszéddel lépett gyülekezete elé s nemes hévvel, szónoki müuészettel, igaz szívből, hiuő lélekből beszélt. Ugy a dunántuli kerületben, ahol esperes, majd aljegyző, utóbb kerületi főjegyző volt, mint a bányaiban, ahol igen sok bizottságnak volt munkás tagja, valamint az egye*, ei"házban igaz tiszteletben és megbecsülésben részesült. A pesti gyülekezet pedig mindig büszke volt az ? szeretett Horvátijára. Méltán kiséri őt mindnyájunk hálája, elismerése és áldása nyugvóhelyére. Temetése február 6-án d. u. 3 órakor ment végbe a Deáktéri templomban. A halotti ének elhangzása uíán Scholtz Gusztáv püspök mondott koporsója mellett igen tartalmas, s Horváthot hűen jellemző emelkedett beszédet és áhitatos imát. Majd az opera énekkara gyászéneke következett s utána Haczián János budapesti esperes búcsúzott a halottól a teljes számban megjelent budapesti lelkészi kar nevében, végül Raffay Sándor bácsuztatta elődjét s áldotta meg nemes egyszerűséggel s meghatóan a nagy halottat. fl kerepesi uti temetőben a főváros által adományozott első osztályú díszsírhelyen helyezték a nagy lelket magában hordozott porhüvelyt csendes nyugovóra. Itt Kaczián esperes mondott még imát és áldást. Horváth Sándort gyülekezetén s a közegyházon kivül gyászolják: báiyja : Horuáth Sámuel téti főesperes, gyermekei: Bereezky Sándorné, Vilmos és flndor, ezeknek családjai, s öt unokája. Legyen áldott közöttiirví nigy e nléke, csendes a nyugodalma az Urnái s örök az üdvössége. Di». Pallia Odilia n

Liregyházi iigyuéd, a nyíregyházi egyházközség s a tissavidéki euang. egyházmegye jegyzője, a tiszai ég. hitv. euang. egyházkerület ügyésze, féléui szenuedés után 1917 éui január hó 29-én 32 éues korában meghalt, Temetésén Paulik János nyíregyházi lelkész tartott megható gyászbeszédet. Meghűlt tetemét nagyszámú közönség kiséríe ki örök nyugalma helyére. Legyen áldás a korán sírba dőlt köz^ beesülésben részesült fiatal barátunk emlékén. BEBELE T. Eielhészuálaszfás. A pápai eu. egyház lelkészi állását mult uasárnap töltötték be. fl uálasztáson az esperest Dr. Mohácsy Lajos ehm. főjegyző helyettesítette, aki miután konstatálta, hogy a pápai egyház egyedül Mesterházy László lelkészt jelölte, s bejelentette, hogy a püspök ezúttal nem kiuánt élni jelölési jogáual, a hiuek lelkes éljenzése 'közben Mesterházy Lászlót a pápai gyülekezet egyhangúlag meguálasztotí lelkészének jelentette ki. fl beiktatás legközelebb megtörténik. ]ubüeum előtt. Helyre igazítás, flz Őrálló 4. számában e rouatban említett nagyszombati „szomorú" esethez — minden touábbi megjegyzés nélkül, csak azt a helyreigazítást kiuánom tenni, hogy az eltiltás anélkül hogy azt esetleg uizsgálaí előzte volna meg, nem ugy szó hogy a „szorongó szükség eseteitől eltekintve",, hanem igy : „sürgős szükség esetire adott engedélyemet ezennel visszauonom és semmiféle esetben sem engedem m^g. stb." Német pp. Azonban mégis felhasználom az alkalmat, hogy Német pp. urnák itt u nyiluánosság előtt köszönetet mondjak azért, hogy } elette kellemetlen helyzetemből kisegített; meri református atyánkfiaiual szemben a testuéri uiszonyra ualó tekintettel lekötelezne éreztem magam az Ur ama