Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-01-04 / 1. szám

XIII. ev Budapest, 1917. január 4. Í szam EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. Oluasóinkhoz. Testvéri szeretettel üdvözöljük olva­sóinkat az uj esztendő kezdetén. Kíván­juk, hogy a mult év nyomorúságai és keserűségei mind elmaradjanak tőlünk s reánk, hazánkra és egyházunkra békes­séges és nyugalmas fejlődést hozó uj esztendő virradjon. A most kezdődő uj év egyházunkra nézve történelmi jelentőségű. A refor­máció négyszáz éves életének jubiláris esztendeje ez. A jubileum éve komoly önvizsgálatra kötelezi egyházunkat s ebben a mi Evangélikus Örállónkat is. Az önvizsgálat komoly kérdése az: tel­jesitette-e a múltban s teljesíteni kész-e a jövőben ugy egyházunk, mint Örállónk is azt a hivatását, amely őt a reformáció nagy gondolatával és történelmi szere­pével szemben kötelezi? Sajnálatos valóság, hogy egyházunk számban folytonosan gyöngül, tekintély­ben szakadatlanul hanyatlik. Ennek külső okain kívül igen szembeötlő belső okai is vannak. Az euangéliomi öntudat hiá­nya vagy legalább ia meggyöngülése nemcsak a világi elemnél, hanem a lel­készi karnál is mind jobban fened. A társadalomban és a politikai életben szokásos hang, modor, klikkeaés kezd mindenüti terje&akedni éa laseenkéFii kiöli az evangelioim ssereí«! é® alása­tosság hangját és szellemét. Az egyházi élet meddő gyülésezésekben és ered­ménytelen közigazgatásban merül ki minden fokozaton. Őszintén beismerjük, hogy Örállónk sem teljesitetle mindenkor teljes határo­zottsággal őrálló tisztét e szomorú jelen­ségekkel szemben. A kritika gyakorlá­sában nagyon reservált álláspontot foglalí el. fl vezetők gyöngeségeit, gyarlóságait, balfogásait nem nézte mindig a szigorú, de elfogulatlan közérdek szemeivel, ha­nem a jóakaró, elnéző, türelmesen vára­kozó baráti gyöngédség szemüvegével bírálta el. Most a jubiláris esztendő arra kötelez, hogy e reservált állásponttal felhagyva Örállónk a maga őrállói tisztét teljesen a közérdek nézőpontjából töltse be. Mint eddig, ugy ezután is a positiv egyháziasság álláspontján marádva s a régi programmtól semmiben el nem térve, csak a nyilvános szereplések és az egyház társadalmi életének s a vezető állásokat betöltő egyháztagok törekvé­seinek megítélésében kívánunk módszert változtatni. Egyházunk ugyanis az alkotó erők egész tömegével van megáldva. Ez az al­kotó erő a múltban oly sok szép intézményt teremtett, hogy még ma is azok dicsősé­géből tápláljuk öntudatunkat. Ujabban a ­zonban sem alkotni, sem a meglevőke életerőssé fejleszteni nem bírjuk, Őrálló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom