Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-01-04 / 1. szám

XIII. ev Budapest, 1917. január 4. Í szam EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. Oluasóinkhoz. Testvéri szeretettel üdvözöljük olvasóinkat az uj esztendő kezdetén. Kívánjuk, hogy a mult év nyomorúságai és keserűségei mind elmaradjanak tőlünk s reánk, hazánkra és egyházunkra békességes és nyugalmas fejlődést hozó uj esztendő virradjon. A most kezdődő uj év egyházunkra nézve történelmi jelentőségű. A reformáció négyszáz éves életének jubiláris esztendeje ez. A jubileum éve komoly önvizsgálatra kötelezi egyházunkat s ebben a mi Evangélikus Örállónkat is. Az önvizsgálat komoly kérdése az: teljesitette-e a múltban s teljesíteni kész-e a jövőben ugy egyházunk, mint Örállónk is azt a hivatását, amely őt a reformáció nagy gondolatával és történelmi szerepével szemben kötelezi? Sajnálatos valóság, hogy egyházunk számban folytonosan gyöngül, tekintélyben szakadatlanul hanyatlik. Ennek külső okain kívül igen szembeötlő belső okai is vannak. Az euangéliomi öntudat hiánya vagy legalább ia meggyöngülése nemcsak a világi elemnél, hanem a lelkészi karnál is mind jobban fened. A társadalomban és a politikai életben szokásos hang, modor, klikkeaés kezd mindenüti terje&akedni éa laseenkéFii kiöli az evangelioim ssereí«! é® alásatosság hangját és szellemét. Az egyházi élet meddő gyülésezésekben és eredménytelen közigazgatásban merül ki minden fokozaton. Őszintén beismerjük, hogy Örállónk sem teljesitetle mindenkor teljes határozottsággal őrálló tisztét e szomorú jelenségekkel szemben. A kritika gyakorlásában nagyon reservált álláspontot foglalí el. fl vezetők gyöngeségeit, gyarlóságait, balfogásait nem nézte mindig a szigorú, de elfogulatlan közérdek szemeivel, hanem a jóakaró, elnéző, türelmesen várakozó baráti gyöngédség szemüvegével bírálta el. Most a jubiláris esztendő arra kötelez, hogy e reservált állásponttal felhagyva Örállónk a maga őrállói tisztét teljesen a közérdek nézőpontjából töltse be. Mint eddig, ugy ezután is a positiv egyháziasság álláspontján marádva s a régi programmtól semmiben el nem térve, csak a nyilvános szereplések és az egyház társadalmi életének s a vezető állásokat betöltő egyháztagok törekvéseinek megítélésében kívánunk módszert változtatni. Egyházunk ugyanis az alkotó erők egész tömegével van megáldva. Ez az alkotó erő a múltban oly sok szép intézményt teremtett, hogy még ma is azok dicsőségéből tápláljuk öntudatunkat. Ujabban a zonban sem alkotni, sem a meglevőke életerőssé fejleszteni nem bírjuk, Őrálló.