Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-06-16 / 24. szám
1917. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 189 dacára a fennt említett dokumentumoknak azzal áltat minket, egyházban szolgáló papokat, hogy „komoly szándék" küzdeni az alkohol ellen az az emberiség és az állam érdekében. Ha tényleg oly komoly szándéka, miért nézi teljesen tétlenül, hogy hazánkban évente 1068 milliót dobnak ki szeszes italokra? Ha a kormány oly nagy veszélynek tartja az alkoholizmust, mért reflektál még is arra a 182 millió koronára, amit évente alkoholadó cimén bevesz? Nem mondja a lelkiismerete, hogy ehhez az óriási összeghez, rengeteg özvegy és rengeteg árva, rengeteg szerencsétlen, boldogtalan feleség könnye tapad. Nem érzi a kormány, hogy az igy szerzet pénzbevételen átok van? Ha a kormány tényleg akarna küzdeni az az alkohol ellen, . akkor nem nézné, hogy hazánkban 42 000 emberre egy kórház, 12 0C0 emberre egy iskola és minden 285 emberre egy kocsma jusson! Nemde mily kevés iskola s mily sok kocsma! fiz iskola kulturát, világosságot terjeszt, a kocsma azonban butitja s romlásba viszi látogatóit. Annak a kocsmának, mely bűzhödt levegőjével a tüdővész bacillusainak millióit tenyészti s terjeszti, mely vendégei csontjaiból kiszipolyozza a velőt, elrabolja vagyonukat,^munkakedvüket és életkedvüket; annak a kocsmának, mely ezer meg ezer boldogtalan feleségtől elidegeníti a férjet s millió meg millió értelmes gyermektől elveszi a kenyérkereső apát; annak a kocsmának, mely az öngyilkosok, sikkasztok, hamis kártyások, börtönök s bolondokházának szállítója, annak semmiféle létjogosultsága nincsen. Mi abstinensek, vezető embereinket s a felelős kormányt nyomatékosan arra kérjük, hogy az ilyen mételyt hintő, a társadalomra, egyházra és államra romlást hozó helyeket zárassa be s vonja be az öszszes italmérési engedélyeket. Ha erélyes, céltudatos alkoholellenes intézkedéseket látnánk a kormány részéről, akkor komolyan tudnók venni a május hó 12-én kelt igéretteljes választ. Megtanultam szivemre hallgatni s a magam lábán járni, anélkül, hogy másoktól, különösen hatóságoktól támogatást, vagy felkarolást várnék. Csak azért említem, hogy még egy ténnyel többet állitsak az olvasók szeme elé. December óta én és egy pár hivem ellátunk a mai lisztjegyes világban egy Erdélyből menekült özvegyet »égy árvájáual. Kértem a menekültek részére abból a gyűjtött milliós adományból, kértem ruhát, kértem cipőt, kértem erkölcsi támogatást — mindhiába. A hatóságok miatt ugyan már régen éhen pusztulhattak volna az említett menekültek, Éppen igy vagyunk az iszákosság áldozataival is. Ha arra várunk mig a hiuatalos körök megmozdulnak s tesznek valamit, akkor ugyan sokáig várhatunk. Az alkoholizmus folyton folyvást szedi a maga áldozatait, fl magunk lábán kell-járnunk s lelkiismeretünkre kell hallgatnunk. Ha mégis kértem a kormány segítségét az alkoholellenes munkához, az azért történt, mert önerőnkre utalua sajnos csak a Daedalus és Ikarus szárnyaival repülhetünk. Mi azonban, látván a nagy rombolást, amit az alkokol az összes néprétegekben, fenn és lenn, véghez uisz, szeretnénk a repülőgép szárnyaloal repülni, fí lélek repülésre késztet! Szeretnénk nagyobb salben dolgozni. Szeretnénk kicsiny, fából összetákolt mentő csolnakunk helyett egy nagy, modern csatahajóra átszállni s ennek segitségéuel az alkoholtengerben elmerülök segítségére, mentésére sietni. Ezért kértük a támogatást s ezért vártuk volna. Sajnáljuk, hogy eddig tettek h 'yett esak üres Ígéreteket nyertünk. De ez nem csüggeszt el, továbbra is megállunk a magunk lábán s ezentúl Is, ahol menteni, segíteni kell, lelkiismeretünk szauára fogunk hallgatni s esse int cselekedni. E helyen még felhívom a lelkésztestvérek figyelmét a hazai abstinens prot. papok egyesületére. Eddig nyolcan vagyunk luth. és ref. papok, akik ez egyesületbe léptünk. Át vagyunk hatva attól a hittől, hogy az alkoholellenes küzdelemmel ugy egyházunknak, mint pedig hazánknak teszünk szolgálatot. Mint Krisztusnak jó uitézei a hit erejével s a tudomány fegyverével küzdünk abban a biztos tudatban, hogy győzni fogunk. Küzdő terünk az iskola, a templom, a mindennapi élet. Kíméletlen harcot inditoítunk az iszákosság, az iuási szokások ellen, mert Áron örököseinek tudjuk magunkat. Magunkra vonatkoztatjuk az írás azon szauait: .,Bort és részegítő italt ne igyál te, vagy a te fiaid veled együtt, mikor be akartok menni a gyülekezet táborába, hogy meg ne haljatok; örökkévaló szertartás legyen az a ti utánatok valóknál." Aki hajlandó szóval és tettel, abstinens életmóddal küzdeni az alkokol ellen, azt szívesen látjuk soraink között! Homokos. Wallrabenstein Jakab ev. lelkész. a magyarországi kékké, es zt egyesületeknek , titkára.
